A palánkon túl
Ma lenne 74 éves Vetési Imre
Hat éve ment el a magyar kosárlabda egyik legendás alakja, “az Öreg”.
:
:
Ma lenne 74 éves Vetési Imre, a magyar kosárlabda felejthetetlen alakja.
Békésen született, ötéves korában költözött Budapestre, ott ismerkedett meg a sportággal, melyet később élethivatásának választott.
1959-ben kezdett kosárlabdázni a Budapest Honvéd utánpótlás-csapataiban, majd viszonylag korán az edzői pályát választotta. 1980-ban szerezte meg szakedzői diplomáját a Testnevelési Egyetemen.
Utánpótlás-vonalon kezdte a szakmát, dolgozott a Csőszerelő, a XI. kerületi sportiskola (XISI), a Ganz MÁVAG és a Honvéd csapatainál. Az élvonalban több együttest is vezetett, dolgozott Oroszlányban, illetve Székesfehérváron az Alba Regia és az Albacomp gárdájánál is.
A fehérvári kosárlabdázás legszebb korszakának hajnalán ő vezette először a Hegedűs-Matus-Trusin-Szizov fémjelezte, a hazai elithez egyre jobban közeledő Albát.
Vezetőedzősége alatt érkezett a csapathoz a korszak legnagyobb hazai ígérete, a későbbi egyetlen magyar NBA-játékos, Dávid Kornél.
A Koracs Kupában nemzetközi porondra is kilépő Albacompot 1994 decemberéig irányította.
Székesfehérvárról Sopronba vezetett útja, ahol haláláig dolgozott. Férfi vonalon az Ászok és a SMAFC, a lányoknál a Postás kispadján ült.
A 2013/2014-es szezontól tanácsadói szerepkörben kapott feladatot a másodosztályú SMAFC-NYME csapatánál, a felkészülési mérkőzéseken még a kispadon foglalt helyet Barlai Tamás mellett. Az első forduló előtt, 2013. szeptember 17-én reggel, 68 éves korában, hosszan tartó betegség után távozott közülünk.
Emléke előtt a SMAFC évenként utánpótlástornával tiszteleg.
Négy emberrel verték a bajnokot
Huszonhét évvel ezelőtt játszották azt a férfi bajnokit, amelyet a mai napig minden idők legnagyobb meccsének tartanak Sopronban.
„Sopronban a Postásnál dolgoztam először, majd az SKC következett. A fiúkkal feljutottunk az A csoportba, és ebben az időszakban játszottuk az emlékezetes négyemberes meccsünket. Telt ház előtt úgy vertük meg a bajnoki címvédő Szolnokot, hogy a mérkőzés végére csak négy játékosom maradt, mert a többiek kipontozódtak. Azóta is füttykoncert fogadja a soproni csapatot a szolnoki csarnokban. Ezután visszatértem Székesfehérvárra, ahol az Albacomp beszállt a támogatásba. Ekkor kezdett kialakulni a későbbi nagycsapat, többek között Dávid Kornéllal is dolgoztam együtt. Egészségügyi problémám miatt rövid időre szanatóriumba kerültem, majd a szövetségnél kaptam állást az U22-es válogatott edzőjeként. Remek volt a Gulyás Róbert és Mészáros Zalán fémjelezte korosztály. Tevékeny részese voltam a SMAFC újraalakításának, majd ismét a Postás következett. A Matáv és a Magyar Posta különvált, előbbi a focicsapatot támogatta, utóbbi maradt a kosárlabdánál, de az A csoportot nem vállalta, így elváltak a mi útjaink is. A Soproni Ászoknál folytattam, ahol visszajutottunk az A csoportba, majd új szelek kezdtek fújni, szerb invázió következett, akik edzőt is hoztak magukkal. Egy évig az utánpótlással foglalkoztam, ifjúsági bajnokságot nyertünk a csapattal, aminek Körtélyesi Gergely és Gombás Gábor voltak a vezérei.” – nyilatkozta Vetési a Kisalföldnek 2009-ben.
Vetési Imre klubjai edzőként:
• 1965–67 Budapest XI. kerületi sportiskola
• 1968–74 Csőszer SK
• 1975–77 Ganz Mávag utánpótlás
• 1978–80 Bp. Honvéd utánpótlás
• 1981–83 Oroszlányi Bányász
• 1984–85 Alba Régia Építők
• 1986–87 Alba Régia Építők női
• 1987 EGIS
• 1988 Soproni Postás
• 1990–92 Soproni Kosárlabda Club
• 1992–94 Albacomp
• 1995–97 Legenda Basket SMAFC
• 1998–2000 Soproni Ászok
• 2000–2003 Herakles Program, az utánpótlás válogatott koordinátora
• 2003–2013 SMAFC
fotó: smafc.hu
Nekem személy szerint kellemes emlékem van róla….Még a Falco a régi kis csarnokban játszott…és ellenfél edzőjeként bejött közénk a büfébe meccs előtt…épp úgy felnéztünk rá mint amikor a Patonay tanár úr /mesteredző/ tette ugyanezt….Ment mindenkor a poénkodás és a sztorizás,vállveregetés…Egy fikarcnyi ellenszenvet sem váltott ki bennünk…de úgy emlékszem szívesen jött ö is mindig Szombathelyre…Nyugodjon békében…És köszönjük amit életében a Magyar kosárlabdáért tett…bármelyik csapat kispadján is ült!
Arra a meccsre én is emlékszem,amit Vetési uram megemlített.Valami hihetetlen undorral és ellenszenvvel fogadtak bennünket Sopronban,aminek nem is lehetett más a vége,mint vereség.Persze ehhez az is kellett,hogy eléggé indiszponált formában játszottunk,miközben olyanok voltak a csapatunkban,mint Berkics,Abeljanov,Horváth Imre,Tóth Attila,Zsarkov,Kmézics Zorán.Ez 1992 tavaszán volt,1993 decemberében aztán sikerült játszani egy visszavágót.110-69-re vertük Molnár Csabáékat.A két szurkolótábor azóta sem eszik egymás tenyeréből.
Ott voltam azon a meccsen,óriási élmény volt,mondom ezt paksiként.
Hihetetlen sztori volt,lehet,hogy az Olaj csak akkor nyert volna,ha minden hazai játékost kifújnak a rigók.
A meccs után bajnoki cím szintű ünneplés volt,de komolyan.
Gyanítom,hogy azóta sincs puszi viszony a két tábor közt,akkor biztosan nem volt jó szolnokinak lenni Sopronban…voltak vendégszurkolók,emlékeim szerint rendesen elkalapálták őket meg a csapatukat is.
Amúgy Isten nyugosztalja az Öreget,hatalmas forma volt.
Nem volt az akkora verés,talán 5 ponttal kaptunk ki,viszont óriási szégyen volt,amit művelt csapatunk.Szerintem azóta sem fordult elő,hogy 4 az 5 ellen nyerjen,bárhol is.