Connect with us
Hirdetés

Bajnokság

Lesz magyar játékvezető az olimpián

Tóth Cecília interjú.



:

:

Bő 4 évtizeddel női válogatottunk moszkvai negyedik helyezése, valamint Cziffra Mihály játékvezetői közreműködése után, Tokióban ismét lesz magyar szereplője az olimpián a kosárlabda tornának. A fiatal szegedi játékvezető hölgy, Tóth Cecília a 3×3-as szakágban vezet majd mérkőzéseket. Vele beszélgettünk néhány nappal a Tokióba történő utazása előtt.

– Ahogy a sportolóknak, úgy nyilván a játékvezetőknek is különleges, rendkívüli élmény lehet egy olimpiára készülni, és ott mérkőzéseket vezetni. Van már némi “versenyláz” benned pár nappal az utazás előtt?

– Bele-beleborzongok, ha arra gondolok, hogy milyen rendezvényen is vezetek mérkőzéseket napokon belül, de próbálok nem túl sokat “agyalni” mindezen. Voltak már a 3×3-as szakágban világversenyek, amelyeken közreműködtem, és nyilván kezdetben mindegyik előtt volt némi drukk bennem, de tudtam kezelni ezt, és amikor arra került a sor, már csak a feladatra koncentráltam. Szerintem Tokióban sem lesz ez másként.

– Nem sokon múlt, hogy ne egyedüli magyarként utazz a 3×3-as tornára, hiszen a debreceni selejtezőn a fiúk, de különösen a lányok nagyon közel voltak ahhoz, hogy kivívják az olimpiai szereplés jogát. Nyilván ott voltál a tornán, hogyan élted ezt meg?

– Bár a debreceni selejtezőre engem nem küldött a FIBA, ott voltam a tornán és néztem a mérkőzéseket. A srácokat is sajnáltam, a lányok kiesése pedig azt kell mondjam, nagyon mélyen megérintett, hiszen korábbi csapattársaimról, barátnőimről volt szó. Sokkal rosszabb érzés volt azt látni, hogy egy utolsó pillanatban kapott kosáron úszott el az olimpiai szereplés, mintha mondjuk az elején nagyobb hátrányba került volna a csapat, és esélye sem lett volna megnyerni a mérkőzést. Abban bízom, hogy majd az Európa-bajnokságon bizonyítják, hogy a szakág legjobbjai között vannak, ezért nagyon szurkolok nekik.

– A hagyományos öt-öt elleni szakágban is vezetsz mérkőzéseket. Mennyire válik szét játékvezetés szempontjából a két szakág?

– Nincs 3×3-as kosárlabda a hagyományos 5-5 elleni nélkül. Román kollégánkat leszámítva mindenki vezet hazájában a hagyományos szakában, nekem nagyon sokat jelent az 5-5 elleni szakmai háttér.

– Mennyiben kell más követelményeknek megfelelni a két szakágban?

– Fizikailag egy 5-5 elleni mérkőzés természetesen jóval megterhelőbb, mint egy 3×3-as találkozó, ugyanakkor az újabb szakágban egy tornán egy játéknapon több mérkőzést is vezetünk, és van, hogy extrém időjárási körülmények között, mondjuk közel 40 vagy adott esetben csupán 10 fokban kell maximálisan koncentrálni. 3×3-ban jóval gyorsabb a játék, mint a hagyományos szakágban, így nekünk, játékvezetőknek nem lehet egy pillanatnyi üresjáratunk sem, egy mérkőzés az első pillanattól az utolsóig maximális koncentrációt követel meg tőlünk.

– Akik játsszák, sőt, akik nézik is mindkét szakágat, sokan mondják, hogy a 3×3 nagyon kemény, sőt durva az 5-5 elleni játékhoz képest. Játékvezetőként hogy látod ezt?

– Úgy gondolom, pár évvel ezelőtt még helytálló volt ez a megállapítás, azonban amióta felkerült az olimpia műsorára a szakág, szerintem folyamatosan kezd tisztulni a játék. Kétségtelen, vannak kemény, erős kontaktok, ám úgy látom, a 3×3 fokozatosan kezd elmenni a látványos akciók és a lehetőségekhez képest tudatos csapatjáték felé. A korábbi legendás játékvezető, Lubomir Kotleba mondta, hogy aki 3×3-as rendezvényre vesz jegyet, ott a belépőn rajta van, hogy kosárlabda eseményre vette. Mi, játékvezetők maximálisan próbáljuk szem előtt tartani, hogy a szurkolók kosárlabdát, és nem mondjuk… ketrecharcot akarnak látni.

– Csakhogy sajnos Tokióban nézők nélkül rendezik a játékokat. Bár az elmúlt évad során hozzászokhattatok az üres lelátókhoz, mit gondolsz, milyen hatással lehet az olimpiai mérkőzések levezetésére, hogy nem lehetnek szurkolók?

– Sajnos már hozzászoktunk a nézők hiányához… az utóbbi időben például Debrecenben már volt közönség, és elképesztő hangulatot varázsoltak. Most is nagyon fognak hiányozni, viszont 3x3ban annyi “segítség” van, hogy a torna egésze alatt szól a zene és egy MC koordinálja, kommenteli a történéseket. A játékosoknak nagyon fognak hiányozni, hiszen tudom, hogy sok játékos családja tervezte a helyszíni szurkolást, de így biztos vagyok benne, hogy a képernyők előtt sokan fognak értük szorítani.

– Említetted a román kollégádat, aki csak 3×3-as mérkőzéseket vezet. Járod a nemzetközi versenyeket, tornákat – hogyan látod, játékosok, szervezetek, bajnokságok, csapatok szintjén mennyire kezd elkülönülni a két szakág?

– Azt tudom, hogy például az oroszoknál és a franciáknál már működik a 3×3-as bajnokság is, ami teljesen elkülönül a hagyományos szakágétól. Férfi vonalon már egyre profibb a szakág, pénzdíjas nemzetközi versenyeket rendeznek, amelyeken nem is válogatottak, hanem mondjuk egy-egy város csapata lép pályára, adott esetben egy-egy országból több is. A FIBA már a nőknek is szervezett egy sorozatot (3×3 Women’s Series), de ennek versenyein még a nemzeti csapatok játszanak. Biztos vagyok benne, hogy a két szakág elválása folytatódik. Sokáig csak az 5-5 elleni játék létezett, nyilván a 3×3-ban szereplő játékosok többsége ezért a hagyományos szakágból érkezett. Valószínű azonban, hogy a jövőben folytatódik a szakágak különválása, és a következő generációban már sokan lesznek, akik a 3×3-on “nőnek fel”.

– Hogyan zajlott a közvetlen felkészülésed, a FIBA előírt nektek valamilyen programot?

– Igen, kaptunk egy edzéstervet fizikai, erőnléti programmal. Ebben heti három edzés szerepelt, én azért minden nap próbáltam tenni, hogy a kondícióm minél jobb legyen. Egyébként teljesen érthető a FIBA elvárása, hiszen 35 fokhoz közeli hőmérsékletben, 80 százalékos páratartalom mellett kell majd vezetünk a mérkőzéseket, és ahhoz, hogy végig maximálisan tudjunk koncentrálni, kell a jó erőnlét.

– A korábbi tornákon milyen szakmai tapasztalatokkal, ha úgy tetszik, “referenciákkal” felvértezve utazol Tokióba?

– Debrecenben vezettem férfi Eb-döntőt, Minszkben pedig szintén a férfiaknak az Európa-játékok döntőjét. Az, hogy ezt a két finálét vezethettem, mérföldkő a pályafutásomban, és ezúton is szeretném megköszönni azoknak, akik hozzájárultak, segítettek nekem eddig eljutni – elsősorban az MKOSZ-nek, hogy lehetőséget kaptam tőlük a bizonyításra!

– Tokióba – azon túlmenően, hogy nyilván repülőgéppel – hogyan utazol, valamelyik nagyobb létszámú magyar küldöttséggel, formaruhában?

– Nem, nem a küldöttség tagjaként, hanem teljesen külön, a FIBA váltotta jeggyel. A MOB-nak pedig külön köszönettel tartozom, mert bár nem lett volna feladata, biztosított nekem két garnitúra szabadidő ruhát.

– Ha kint bejutsz…

– Ne is folytassuk, nem fogok, fogunk bejutni semmi más rendezvényre. Gyakorlatilag csak a szállás és a mérkőzések helyszíne között mozgunk, enni is külön, a szobánkban fogunk.

– Azért mégis megkérdezem, de így már feltételes módban: ha bejutnál a hagyományos szakág egy férfi mérkőzésére, tegyük fel egy Amerika-Ausztrália meccsre, mit figyelnél, mondjuk Lillard, Durant, illetve Mills és Ingles játékát, vagy a játékvezetést?

– Is-is!

Forrás: MKOSZ
Fotó: Zsu

1 Hozzászólás

1
Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz
1 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
1 Comment authors
ÁronNagy Recent comment authors
ÁronNagy
Olvasó

Gratulálok!
De én úgy tudom még 3 Debreceni “kolléga”, akik asztalba lesznek szintén utaznak Tokióba.

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés