Közel harminc éve a paksi kosárlabda szolgálatában

Tegnap már beszámoltunk róla, hogy alapításának negyvenedik évfordulóját ünnepelte az Atomerőmű Sportegyesület a Gesztenyés úti sportcsarnokban. Az eseményen egykori, és aktív sportolók, edzők, sportvezetők vettek részt. A jubileum alkalmával Süli János miniszter és dr. Kovács Antal adták át az ASE Egyesületért elismerő okleveleit, a díjazottak között volt Hermann János, a férfi kosarasok és a nemzeti válogatott masszőre is, aki már 28 éve szolgálja a piros-kékeket.

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

Ennek apropóján „Dongó” felelevenítette, hogyan került kapcsolatba a sportággal.

– Masszőri pályafutásomat a Paksi SE NB II-es focicsapatánál kezdtem, az 1989-90-es szezonban. Sajnos kiestünk, így újra az NB III-ban szerepeltünk. Közben az ASE focicsapata megnyerte a harmadosztályt, és feljutott az NB II-be. A kiesést követően azonnal megnyertük az NB III-at, így a PSE is NB II-es lehetett volna, ekkor azonban a vezetők eldöntötték, hogy ne legyen a városnak két másodosztályú csapata, a PSE-nek maradnia kellett az NB III-ban. Ekkor keresett meg Csűrös Dénes egy régi focista társammal együtt, hogy jöjjek át az ASE kosárlabda-csapatához, mivel Juhász Sándor edző kérése volt egy főállású masszőr szerződtetése. Heteken keresztül gondolkoztam, mit is tegyek, mivel a kosárlabda közeg ismeretlen volt számomra. Végül eldöntöttem, hogy megyek.

1991 nyara tehát jelentős változást hozott Hermann János életében.

– Nagyon jó volt a társaság, segítettek beilleszkedni, hamar egy hullámhosszra kerültem velük, különösen a „három M-betűs” volt rám nagy hatással: Mokos Gabi, Morgen Frici és Muntean András. Ha már neveket említettem, még néhányat hadd említsek meg, persze a teljesség igénye nélkül, hiszen mindenkivel jóban voltam. Ekkor bontogatta szárnyait egy fiatal, vékony, magas kölyök, akiből később Európa-válogatott, szép szál legény lett, ő nem más, mint Gulyás Robi. Aztán jött a „litván csomag”, Arvydas Venclovas, Arūnas Visockas, Darius Lukminas és Vaidas Jurgilas, előbbi kettővel a mai napig tartom is a kapcsolatot, küldtek is a napokban egy fotót a Zalgiris Euroliga meccséről, ahol szurkoltak kedvenc csapatuknak.

Litván barátai a Zalgiris Euroliga meccséről üzentek “Dongónak”

Litván barátai a Zalgiris Euroliga meccséről üzentek “Dongónak”

A következő külföldi kedvenc volt „Teri bá”, Terence Davis, az egész város kedvelte. Kifejezetten kedveltem a hárompontos dobókat, így a Rajkó Zsolt (Kompi), Kiss Zsolt (Szellő), Jan Pavlik (Pavel), Vojvoda Dávid négyest sem hagyhatom ki. Azután a sikerkorszak sztárjai, Mészáros Zalán – ha jól emlékszem, ő az egyetlen játékos, aki minden aranyéremből kivette a részét (4+4) és a legtöbb évet játszotta az ASE-ban (11 év) –, Czigler Laci, Sitku Ernő és a jelenből Kovács Ákos, aki egyébként a rokonságba nősült, így már szinte családtag lett. Tóth János érkeztével egy új korszak kezdődött, az ő vezetői szerepe is megkérdőjelezhetetlen a sikerekben. Az edzők közül mindenkivel jó kapcsolatom volt, mind emberi, mind szakmai értelemben: Juhász Sándor, Simon Károly, Adankó Ferenc, Vertetics István, Rezák László, Fodor Péter, Zsoldos András, Braniszlav Dzunics, Sabáli Balázs, Horváth Imre, Völgyi Péter, Gutierrez Garcia Enrique, Schmidt Béla, Gediminas Petrauskas, Teo Cizmic, Szrecsko Szekulovics és Jan Pavlik.

„Dongó” – aki egyébként november 26-án ünnepelte születésnapját – azt mondja, egyáltalán nem bánta meg, hogy közel harminc évvel ezelőtt belevágott a nagy kalandba.

– Nagyon sok élményben volt részem, mérkőzésekben, utazásokban egyaránt, kis túlzással mondhatnám azt is, hogy bejártam a fél világot. Így utólag, huszonnyolc év távlatából azt mondhatom, hogy jó döntést hoztam.

HIRDETÉS