Két arany- és egy ezüstéremmel a DEAC Kosárlabda Akadémia lett az idei év legsikesebb egyesülete a fiú utánpótlásban. Kovács Imre irányításával címet védtek az U21-esek, erre a Szeged 2018-as és 2019-es sikere óta nem volt példa a korosztályban – a zsinórban második bajnoki cím megszerzésének körülményei mellett az Akadémia alapelveiről is kérdeztük a vezetőedzőt.
– Címvédőként milyen céllal vágtatok neki a szezonnak? Milyen szerepet tölt be a koncepciótokban az U21-es korosztály?
– Alapvetően mindig az a célkitűzés az alapszakaszra, hogy keresztjáték nélkül, automatikusan bejussunk az országos döntőbe, azaz az első négy hely egyikén végezzünk. Nem sokat jelent, hogy ki szerzi meg az első kiemelést, nem erre koncentrálunk, úgy állunk hozzá, hogy kerüljünk be a döntőbe, ott pedig már bármi megtörténhet. Az év során nálunk és riválisainknál is hétről hétre változik a keret, a túlkorosszabály miatt is sok a kérdőjel a csapatok összeállításánál, ahogy azt sem lehet előre tudni, ki az, akit már nem nevez az U21-es mérkőzésekre a klubja, mert felnőtt játékosnak tartja, akinek ez már nem adna hozzá annyit a játékához. Nálunk Hőgye Patrik volt az, akinek a döntőn való szereplése ezen okokból kérdéses volt, de mivel nagyon szeretett volna játszani, sem a vezetés, sem a szakmai stáb nem gördített akadályt ez elé.
– Az alapszakaszban 21-5-ös mérleggel a 3. helyen zártatok. Összességében nem forgott veszélyben a közvetlen döntőbe jutásotok, bár kissé hullámzó teljesítményt nyújtottatok, 0-2-es kezdés után 13 győzelem következett – ez az említett folyamatos változásoknak tudható be?
– Az alapszakasz során gyakorlatilag semmit nem edzettünk együtt, mert nincs U21-es edzőcsoportunk, ahogy U23-as sem: bő kerettel dolgozik a felnőttcsapat, a fiatalabbak pedig a juniorokkal edzenek, közülük ketten kiöregedtek az U19-es korosztályból, de az edzéseken ők is velük készülnek. Ezt azt eredményezte, hogy csapatszinten gyakorlatilag az idénynyitó mérkőzésen találkoztunk először, kellett két meccs ahhoz, hogy egy kicsit összerázódjunk, de nincs ezzel gond, mert elég hosszú a szezon, bőven van lehetőség javítani egy-egy vereséget. Láthattuk, hogy az ellenfeleink, köztük a másik két kiemelt akadémia is elég változó kerettel állt fel, ők is botlottak egyszer-kétszer.
– Komoly sorozatterhelést, ugyanakkor remek lehetőséget jelent a játékosaitok számára, hogy a magyar mezőnyben egyedüliként a felnőtt élvonalban és másodosztályban, illetve az U21-es, az U19-es és az egyetemi bajnokságban is versenyeztek. Hogyan lehet ebből a helyzetből kihozni a maximumot?
– Az a kulcs, hogy megfelelően eltaláljuk, ki hány bajnokságban játsszon, mikor mennyi játéklehetőséget és mennyi pihenőidőt kapjon. Nincs olyan játékosunk, aki U19-et, U21-et és U23-at is játszott volna rendszeresen. Az akadémiai koncepció része, hogy U19-től fölfelé mindenki legalább két csapatban szerepeljen, és mindenki ott játsszon, ahol a legtöbbet tud fejlődni, meg kell találni a megfelelő egyensúlyt. Természetesen örülünk, amikor jönnek a csapateredmények, de ez inkább csak következmény, a cél az, hogy az egész évben mindenkit ott játszassunk, ahol ő a legjobb helyen van. Vegyük példának Szász-Veress Márkot: szinte végigjátszotta a bajnokságot a saját korosztályában (16 mérkőzésen játszott a 19-ből), mert neki ott vezérszerepet kell betöltenie, emellett keveset szerepelt U21-ben (8 alapszakaszmeccs), viszont sokszor pályára lépett a Piros csoportban (16 alkalommal) – az ő esetében ezt az elosztást tartottuk a legcélszerűbbnek. Az év elején egyesével végigvesszük az akadémistákat a kollégákkal, és mindenkinél eldöntjük, hogy mi lehet a pályafutása szempontjából a leghasznosabb számára.
– Az országos döntős újonc Fót ellen játszottatok a négy közé jutásért, mindkét csapat kimagaslóan dobta a hárompontosokat (a debreceniek 17/37-tel, a Megyeri Tigrisek 12/26-tal zártak kintről), az ellenfél kezdett jobban, végül mégis magabiztos különbséggel, 103-87-re tudtatok nyerni. Hogy emlékszel vissza a mérkőzésre?
– Ha az U21-es korosztályban még nem is játszottunk velük, fel tudtunk rájuk készülni, mert volt videós anyagunk, illetve a Piros csoportban találkoztunk velük, így a kulcsembereket testközelből is ismertük. Egy ilyen lebonyolítású tornán mindig az első meccs a legfontosabb, ahogy Garai mester szokta mondani, ez arról szól, hogy ne kelljen délelőtt játszani a következő két napban. Tipikus első mérkőzés volt, nem vált be a védekezés, amit kitaláltunk, így menet közben kellett változtatni, de erre jól reagáltak a srácok, hosszabb padunknak köszönhetően sikerült föléjük nőni.
– Az elődöntőben esélyt sem adtatok az egyébként remek szezont futó Szegednek (98-66), pedig pár héttel korábban – ha más összeállításban is, de – hasonlóan simán kikaptatok tőlük idegenben az alapszakasz utolsó fordulójában (81-49). Mi okozta ezt a fordulatot?
– Azt látni kell, hogy a szegedi kezdőjátékosok a negyeddöntőben 30 perc felett, vagy akörül játszottak, míg mi többet tudtunk rotálni. Az áprilisi szegedi vereség adott egy plusz löketet a fiúknak, pedig külön motivációra nem is lett volna szükség, hiszen mégiscsak a döntőbe kerülés volt a tét. Ezen a mérkőzésen bárki, aki pályára lépett nálunk, hozzá tudott tenni a játékunkhoz, mind a 12 emberünk szerzett mezőnykosarat, amivel a Szedeák érzésem szerint nem tudott mit kezdeni.
– Az NKA Pécs elleni döntőben szoros meccsen, de végig vezetve tudtatok nyerni (84-74). Hogy érezted, mi döntött?
– Hatalmas bizonyítási vágy volt a csapatban, a házigazda elleni fináléban mindenki a tudása legjavát akarta nyújtani. Védekezésben kitaláltunk egy dolgot, amit szerettünk volna megvalósítani, ez szerintem tökéletesen működött, amit a kapott pontok száma is bizonyít. Voltak megingások, akadtak olyan ötösök, amik nem sültek el olyan jól, de aki beállt, az ezúttal is tudott valami pluszt hozni akár támadásban, akár védekezésben. Ahogy előnybe kerültünk, és megéreztük, hogy nekünk áll a meccs és jó ritmusban játszunk, kaptunk egy olyan önbizalmat, ami a külső dobások pontosságában és az akaratban is visszaköszönt (a DEAC 35 kísérletből 12, míg a rendező 27 próbálkozásból csupán négy hárompontost értékesített – a szerk.).
– A Morgen Ferdinánd Emlékbajnokságban és a junioroknál is címet védtetek idén, miközben a kadettek az elmúlt két évben egyaránt ezüstérmesek lettek. Minek köszönhető ez a dominancia?
– Nincs nagy titok: tudatos építkezés, játékosfejlesztés. Ahogy már említettem, az az akadémiai alapelvünk, hogy mindenkinek meg kell találnunk azt a játéklehetőség-elosztást, ami számára a legmegfelelőbb. Ha ez összejön, akkor a tehetségeink egyéni fejlődése mellett csapatszintű sikereknek is örülhetünk, mert megvan a kellő minőség az akadémistáinkban.
– Tekintsünk egy kicsit előre! Az U21-es és az U19-es bajnoki címek az A és a B csoportos együttes jövője szempontjából is bíztatóak, de a következő kiírás kezdete előtt még címeres mezben várhatnak nagy feladatok a kulcsjátékosaitokra.
– A napokban vált hivatalossá, hogy öt akadémistával szerződést kötött a felnőttcsapat, alapvetően az a cél, hogy minél több játékost adjunk az élvonalba és a válogatottakba. Minden korosztályban van DEAC-os a nemzeti csapat bő keretében, bízom benne, hogy mindannyian ott is lehetnek majd az Eb-ken és képviselhetik klubunkat.
Fotók: NKA Pécs