Kovács Benedek: A kupagyőzelem már a múlt, nyilván amíg tartott kiélveztük minden pillanatát, de már a következő feladatra koncentrálunk

Ahogy arról már beszámoltunk, a Falco-Vulcano Energia KC Szombathely nyerte a 2025-ös Magyar Kupát. Mint minden évben, ezúttal is készítettünk interjút a győztes csapat egyik tagjával, Kovács Benedekkel beszélgettünk idén.

Gratulálok a kupagyőzelemhez neked és az egész csapatnak is! Szoros menetben vagytok márciusban, kedden már utaztok Murciába, sikerült megünnepelni azért ezt a sikert?

Köszönjük szépen a gratulációt! Valóban kemény hónap számunkra a március kilenc mérkőzéssel, de amennyire időnk engedte, azért a buszban megünnepeltük a kupagyőzelmet, ment a buli, ment az ünneplés, de nyilván holnap már utazunk Murciába.

Térjünk rá a hétvégére. A tavalyi év után pláne az volt a közvélemény elvárása, hogy a Falcónak meg kell nyernie a Magyar Kupát. Az első ellenfél a Paks volt, a csapatok idei szereplése miatt mindig nagy figyelem övezi ezeket a találkozókat, kiváltképpen egy elődöntőben. Számomra kicsit hasonlított a paksi alapszakasz-meccsre az összecsapás, kicsit lassan kezdtetek, főként Perl Zoli klasszisának köszönhetően tapadtatok az ASE-ra, majd a második negyedtől kezdve szép fokozatosan átvettétek az irányítást és végül magabiztosan nyertetek. Minek volt az köszönhető, hogy ismét a ti akaratotok érvényesült?

Nagyon komoly munkát fektettünk abba, hogy felkészüljünk a Paksból, egy Magyar Kupa elődöntőt nem lehet összehasonlítani az alapszakasszal, mindkét csapaton érezhető volt ennek a mérkőzésnek a súlya. A Paks nagyon motiváltan jött, teljes kerettel, visszatért Benke Szili és De’Quon Lake is, nálunk pedig Tiby és Váradi sem állt rendelkezésre. Idegesen kezdett szerintem mindkét fél, Zozó extrája adott a csapatnak egy olyan plusz erőt, ami átlendített minket a kezdeti nehézségeken; a meccs előtt is azt tartottuk szem előtt, hogy az elődöntőt nem az első 10 percben kell megnyerni. Ahogy haladt előre a csata, egyre magabiztosabb előnyt tudtunk kiépíteni. Még ha kívülről úgy is tűnhetett, hogy viszonylag sima mérkőzés volt a szombati, belülről egy pillanatra sem lehetett kiengednünk, hiszen a Paksnak olyan kvalitású játékosai vannak, akik kegyetlenül megbüntetnek minden kihagyást. Komoly skalpnak tartom a sikert a részünkről.

Az ágakat elnézve valószínűleg minden szurkolótok egy igazi vasi rangadót remélt a döntőbe, így voltak ezzel a körmendi tábor tagjai is, komoly atmoszféra volt a fináléban, hiszen minden “El Clásico” fontos súllyal bír a fanatikusok szemében, de ennek a nívóját csak növelte az, hogy az aranyérem volt a tét. A Körmend remek szezont fut, Williams és Kountz nagyon ponterős, Durázi egészen extra volt, de lehetne még sorolni a neveket. Jól kezdett az MTE, jöttek a fontos dobások tőlük, de szépen lassan őket is felőröltétek a második félidőben. Hogyan élted meg belülről a finálét?

Szerencsére volt már részem néhány vasi rangadón pályára lépni, nem csak alapszakaszban, de ugye bajnoki döntőben is. Jó volt ezt átélni a Magyar Kupában is, két ilyen nagyszerű szurkolótábor előtt játszani mindig élmény, plusz energiákat adott ez minden játékosnak, nekem is, felfokozott állapotban voltunk. A Körmend veszélyes idén, ahogy te is mondtad a két hátvédjük nagyon ponterős, az ő limitálásuk volt az elsődleges célunk, az egy az egy elleni védekezésre koncentráltunk. Kritikaként felénk azért megjegyezném, hogy az első félidőben sok üres dobást engedtünk az ellenfelünknek és Durázi Krisztofer tényleg a hátán vitte a csapatot, jár a gratuláció neki a teljesítményéért. A második félidőre összeállt a védekezésünk és kijött a két csapat közti mélységbeli különbség. Itt is elmondhatom azt mint az elődöntőről, hiába lett viszonylag nagy a pontszámbeli differencia a végére, itt is a Körmend végig tapadt ránk, nem engedhettünk ki. A 40 perces koncentráció hozta meg a győzelmet.

Fotó: Bálizs Zsuzsa

Már sok mérkőzés van a lábatokban, nyilván ez egyrészt öröm, hiszen a BL-ben ott vagytok a legjobb 16-ban, de ennek azért meg vannak a nyomai minden csapat életében. Mondtad is, hogy sem Matthew Tiby, sem Váradi Benedek nem tudott pályára lépni ezen a hétvégén, de volt aki előlépett, köztük te is nagyon fontos perceket töltöttél a pályán és hasznos játékkal járultál hozzá a sikerhez. Idén úgy tűnik, a Falco a sok meccs ellenére is élesebb, mint korábban, a tavalyi döntő második meccse óta senki sem tudott titeket megverni. Minek köszönhető szerinted az, hogy egyelőre egy vereség sem csúszott be hazai porondon?

Azért, ha megnézzük ezt az idei Falcót, az az utóbbi 3-4-5 évnek egy mixe, ha fogalmazhatok így, a csapat gerince már évek óta együtt játszik, volt aki két év után jött vissza, mint Marvin Clark vagy Váradi Beni – bár nyilván neki van 10 éve a Falcónál, csak 2-3 új srácot kellett beépíteni, akik szintén remek emberek a pályán és azon kívül is. Nagyon érezzük egymást, rengeteg munkát tettünk ebbe bele. Kiemelném még azt is, hogy minden meccsen bárkiben benne lehet a X-faktor, azt gondolom ez nagy előny az idei mezőnyben. Ezen a döntőn Nikola Popovics extrát játszott, Zoli persze mindig elképesztő, de az elődöntőben erre rátett még egy lapáttal és bár csak az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy a Benire nem számíthatunk, volt aki előlépett. Minden egyes játékos kivette a részét a sikerből, azok is, akik nem tudtak pályára lépni. A betegekért és a sérültekért is küzdöttünk, még jobban összezártunk, lehetett érezni a tüzet a csapaton a tavalyi kudarc után. Nagyok az elvárások, de mi tettük a mércét ilyen magasra és ha meg tudjuk ezt ugarani, az mindig remek érzés.

Bognár Kristóffal beszélgettem a MK-felevezető interjúsorozatunkban a Falcóból és elmondta, hogy nem is gondolta volna, mennyit kivesz az emberből a sok utazás, ami a sok mérkőzéssel jár. Vasárnap még Kaposváron ünnepeltetek, kedden már utaztok Murciába, ahol egy nagyon kemény ellenfél vár rátok. Nyilván ad egy pozitív löketet a kupagyőzelem, de egyben egy feladatot is, hiszen rendesen ünnepelni sem tudtuk, már is maximálisan a következő feladatra kell koncentrálni. Mi a kulcs abban, hogy ez ilyen rövid idő alatt sikerüljön?

Ez valóban nem egyszerű feladat, a győzelem után mi is néztünk kicsit egymásra és az emberek kérdezték, hogy fogunk-e ünnepelni így, hogy 3 napon belül már jön a következő mérkőzés. A helyén kell kezelni a dolgokat, a kupagyőzelem már a múlt, nyilván amíg tartott kiélveztük minden pillanatát, de már a következő feladatra koncentrálunk. Egyszerűen nincs idő, hogy gondolkodjunk az előző mérkőzéseken, mert 3 nap múlva már jön az újabb. Ez valahol jó dolog, mert nincs idő azon gondolkodni, hogy mit rontottam el, jól játszottam-e, egyből lehet javítani. Igyekszünk regenerálódni, felkészülni a Murciából és menni tovább. Csatlakozom Kristófhoz, azt gondolom ez nem csak neki új abból a szempontból, hogy 3 éve nem voltunk a BL-ben 16 között, a plusz hat mérkőzés kimondva nem tűnik soknak, de ha az ember megnézi a sorsolásunkat, azért hatványozódik a terhelést, ezt jól kell menedzselni, emiatt is jó, hogy mély a keret.

Lassan véget ér az alapszakasz, ha nagy “csoda” nem történik, akkor első kiemeltként várjátok már a rájátszást. A Falco felé az elvárás mindig a bajnoki cím, papíron ezt könnyen lehet mondani, de mindenki a bajnok trónjára vágyik, pláne ha zsinórban ötöt nyer. Kicsit előre tekintve a jövőre, mi lesz a legfontosabb ahhoz, hogy a sok mérkőzés ne törje meg a csapatot és sikerüljön ismét a csúcsra érni?

Mi egész évben szerda-szombat ritmusban játsszuk a mérkőzéseket, szerintem ennek az előnye éppen a rájátszásban jön ki, hiszen akkor már a többi csapat is így tesz, nekik ott kell szembesülni azzal, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember bírja ezt a terhelést. Természetesen elengedhetetlen az, hogy a csapat egészséges legyen, ahogy mindenki másnál is, igyekszünk ugyan azt tenni, mint egész évben, fókuszáltan, mindig csak a következő mérkőzésre koncentrálva, amíg az nincs meg, nem is tekintünk előre. Minden ellenfelet tisztelünk, minden találkozóra ugyanúgy készülünk, ahogy te is mondtad mindenki szeretne minket letaszítani a “trónról” most már évek óta. Szerintem jó úton haladunk, de rengeteg munkára van még szükség ahhoz, hogy a végén mi emelhessük magasba a trófeát!

Főkép: Girgász Péter/MKOSZ