Kovács Adrián: Az a cél, hogy a stílusunkat megőrizve tudjunk eredményesek lenni

A Spanyol Szuperkupa elhódításával már a szezon első hétvégéjén trófeát nyert a Valencia Basket. A narancsmezesek múlt szombaton 93-87-re legyőzték a rendező és címvédő Unicaja Malagát, majd a másnapi fináléban visszavágtak a Real Madridnak a bajnoki döntőben elszenvedett vereségért (98-94). Három magyar is szerepet vállalt a sikerben: honosított magasemberünk, a királyi gárda ellen kifejezetten jól játszó Nate Reuvers és az elmúlt hetekben a csapattal készülő Valerio-Bodon Vincent játékosként, Kovács Adrián pedig másodedzőként. A debreceni kötődésű szakemberrel beszélgettünk a hétvége történéseiről, az előttük álló feladatokról és a célkitűzésekről, de szóba került a finn kosárlabda is.

– 2024 áprilisában, amikor legutóbb beszélgettünk, a Euro Cup megnyerésével kiharcoltátok az Euroliga-indulási jogot a Paris Baskettel. A szezon végén – az NBA-be szerződő vezetőedzőhöz, Tuomas Iisalóhoz hasonlóan – mégis távoztál, az EC-induló Valenciát választottad, ahol az egyik legnevesebb spanyol edző, Pedro Martinez stábjához csatlakozhattál. Kérlek, mesélj a váltás hátteréről!

– Főleg családi okokból hoztam meg ezt a döntést. Élő szerződésem volt a Párizzsal, és nyilván jó lett volna ott folytatni, hiszen megdolgoztunk az Euroliga-szereplésért. Viszont ahogy te is mondtad, Tuomas elment az NBA-be, én pedig úgy gondoltam, hogy családi szempontból szeretnék előrébb lépni, Valencia pedig mindkét oldalról megközelítve ideális választásnak tűnt. A feleségem alicantei, itt él a családom egy része, ilyen szempontból jól jött nekünk ez a váltás. Inspiráló szakmailag, hogy egy igazi edzőlegendával van szerencsém dolgozni, miközben családi fronton is sikerült az előrelépés, hiszen nyáron megszületett a kislányunk, úgyhogy minden a legjobb irányba halad.

– Az előző szezonban a Euro Cup elődöntőjében egyetlen kosárral maradtatok alul a későbbi győztes Hapoel Tel-Avivval szemben, a kupában a negyeddöntőig jutottatok, a bajnokságban pedig második kiemeltként ezüstérmet szereztetek. Hogyan értékeled ezt a teljesítményt?

– Ez volt az első idényünk a stábtagokkal és a játékosokkal együtt, egy produktív alapévnek mondhatom, ahol lefektettük a kosárlabdánk alapjait és kreáltunk egy felismerhető, erős identitást. Sok mérkőzést nyertünk, a döntőkben nem volt szerencsénk, ennek ellenére úgy érzem, hogy egy jó szezont zártunk. A csapat sokat tanult, sokat lépett előre, úgy gondolom, erre lehet építeni az idei kiírásban.

– Térjünk át a Szuperkupára! Papíron már a házigazda Malaga elleni elődöntőben sem ti voltatok az esélyesek.

– Két nagyon erős ellenféllel kerültünk össze a hétvégén, az első nap az Unicaja Malaga fogadott minket saját közönsége előtt. Borzasztó nehéz meccs volt, a malagaiak identitása hasonló a miénkhez, ugyanúgy megvan náluk a kontinuitás a játékoskeretben és egy nagyon dinamikus, agresszív, kompetitív kosárlabdát játszanak. Végig kiélezett mérkőzés volt, szerencsére mi jöttünk ki belőle győztesen, mert volt tartásunk, gyakorlatilag mindenki hozzá tudott tenni, aki pályára lépett.

Nem volt sok időnk felkészülni a Real Madrid elleni összecsapásra, a döntőben egyértelműen a rivális számított favoritnak, hiszen egy hatalmas klub kiváló játékosállománnyal és szakmai stábbal. Tudtuk azonan, hogy ha a saját lendületes játékunkat játsszuk, akkor az kényelmetlen lesz számukra – ez így is lett. Ahhoz a filozófiánhoz ragaszkodtunk, hogy bár nyilvánvalóan fogunk hibákat elkövetni, ez nem mehet a gyorsaságunk és az intenzitásunk rovására. Ez is egy kifejezetten izgalmas, közönségszórakoztató, az utolsó másodpercekig éles találkozó volt, ahol a játékosaink hidegvére és egyéni kvalitásai döntöttek. Nagyon örülünk, mert ez a megkoronázása az előszezonban elvégzett munkánknak, egy jó löketet adhat az Euroliga és az ACB megkezdéséhez.

– A statisztikát elnézve szembetűnő volt, hogy óriási iram, 21 gólpassz és 50%-os mezőnymutató mellett összesen 8 labdát adtatok el – egy döntőben, szeptemberben, a Real Madrid ellen. Hogyan lehet így összerakni a csapatot már a szezon első tétmeccseire?

– Nagyon fontos ilyenkor, hogy meglegyen a folyamatosság mind a szisztéma, mind a játékoskeret terén. Ha a csapatjáték egyszerű, precíz és mindenki pontosan tudja a dolgát, akkor nagyobb az esély az eladott labdák limitálására. A srácok fegyelmezetten betartották, amit elképzeltünk, jól mozgattuk a labdát és tudatosan kosárlabdáztunk.

– Ahogy a közösségi oldalaidon írtad, ez a trófea azért különleges számodra, mert az első, amit apukaként nyertél. Mi változott a mindennapi életedben azzal, hogy gyereked született?

– Ez egy csodálatos érzés, nagyon nehéz szavakba önteni. Minden nap valami új dolgot rejt, sokat tanulok, nincs határa a szeretetnek, amit ilyenkor érez az ember. Ez egy plusz inspiráció a mindennapokban, sokat lendít a közérzetemen, az energiáimon, nagyon felemelő érzés.

– A döntőre visszatérve: Nate Reuvers a csapat egyik legjobbja volt 12 ponttal, 4 lepattanóval és +12-es +/- mutatóval. Milyen játékosnak tartod, mi a szerepe a rendszeretekben?

– Nate a csapat oszlopos tagja, főleg 5-ös poszton számítunk rá. Tavaly is itt játszott már, ezért az egyik alappillér abból a szempontból, hogy tudja, mit szeretne a szakmai stáb, támadásban és védekezésben is referencia a többiek számára. Egy nagyon pozitív személyiség, aki a munkamoráljával, a küzdeni akarásával inspirálja a társait, igazi csapatember, nagyon örülök, hogy a keretünkben tudhatjuk. Úgy gondolom, hogy a magyar válogatottba is remekül beilleszkedett, láttam az augusztusi vb-előselejtezőket, amellett, hogy a pályán sokat bele tudott tenni a közösbe, a pályán kívül is mindig hozta az energiákat, együtt élt a játékkal, örülök, hogy sikerült integrálni.

– Valerio-Bodon Vincent is veletek készült az utóbbi hetekben, a Szuperkupán is ott volt a keretben, bár pályára nem lépett. Milyen benyomást tett rátok? Eldőlt már, hogy folytatja-e nálatok?

– Vincent egész más szerepkörben volt velünk, mint Nate, ő kifejezetten erre a szezonkezdés előtti időszakra érkezett, amikor sok sérüléssel küzdöttünk. Úgy gondoltuk, hogy szükségünk van néhány játékosra 3-as poszton, aki segíthet az edzéseken, ő volt az egyikük, ezt a feladatot kiválóan ellátta. Örülök, hogy átélhette, hogy dolgozik egy euroligás csapat, milyen az edzésmunka, remélem, ez motiválni fogja. Kívánom neki, hogy találjon egy jó helyet, ahol tovább tudja bontogatni a szárnyait, tehetséges fiatalként sok játékpercre van szüksége.

– A tavalyi spanyol bajnoki alapszakaszban átlagosan valamivel több mint 182 pont született a meccseiteken, a Szuperkupában sem éppen gólszegény mérkőzéseket játszottatok. Mit választanál, kapjatok kevesebb pontot, vagy dobjatok még többet?

– A kevesebb kapott kosárra szavaznék. Jobban szeretek a védekezésre fókuszálni, mert úgy gondolom, amikor eljön a rájátszás, az nagyobb löketet tud adni a csapatnak, olyankor már általában mindenki jobban limitálja az ellenfél első opcióit. Ugyanakkor az egyik játékelem nem működik a másik nélkül, ezért ezt nem egyszerű így szétválasztani. Az utóbbi időben olyan csapatoknak voltam részese, amelyek sok pontot szereztek, de ez gyakran annak volt köszönhető, hogy agresszív védekezésből könnyebb kosarakat tudtunk dobni. Ha gyorsan támadsz, nem adod el a labdát és visszaszeded a támadólepattanót, több pontot fogsz szerezni, az elmúlt években olyan kluboknál dolgoztam, ahol támadásban erre fókuszáltunk. A nagyobb iram ugyanakkor azzal is jár, hogy több a labdabirtoklás egy meccsen, a riválisnak is több lehetősége lesz kosarat dobni.

– Pontosan mi a feladatod a Valencia szakmai stábjában?

– Nagyon összetett a szakmai stáb munkája, hárman vagyunk asszisztens edzők, alapvetően mi felelünk a csapat felkészítéséért. Mivel rengeteg mérkőzést fogunk játszani, elosztottuk háromfelé az ellenfeleket. Mindig a soron következő edző elemzi ki az aktuális riválist, az ASVEL például az „én csapatom”, az én feladatom lesz átadni az esszenciális információkat a fiúknak és a kollégáimnak, a meccs után pedig szintén én fogom prezentálni, hogy miben kell javulnunk a látottak alapján. A pályán belüli munkában is meg van határozva, hogy kinek mire kell figyelnie, milyen feladatokat kell tartania, ezt már az előszezon elején letisztáztuk.

– Beszéljünk egy kicsit az ASVEL Lyon elleni meccsről (október 1., 20:00)! Egy év kihagyás után tértek vissza az Euroligába, nekik pedig nem úgy sikerült az előző kiírás, ahogy eltervezték. Mire számítasz?

– Nagyon pörgős mérkőzést várok, ők is hasonló stílust képviselnek abból a szempontból, hogy szerzett labda vagy védőlepattanó után gyorsan váltanak védekezésből támadásba. A támadójátékuk kicsit komplexebb, több opcióban hisznek, mi főleg pick and rollból szeretnénk gyorsan és hatékonyan előnyt szerezni. Nagyon várjuk ezt a meccset, az első mindig különleges mindkét fél számára, nem lesz egyszerű, de úgy érzem, fel vagyunk készülve és bízom benne, hogy a Szuperkupa-siker ad egy plusz lendületet.

– Az Eb-menetelésük, személyes ismeretségeid és a közelgő egymás elleni vb-selejtezők okán a finn kosárlabdakultúráról kérdeznélek. Kevesebb mint hatmillió lakosú ország, hagyományosan a téli sportok hazája, de a Formula-1 és a foci is régóta népszerű. Mégis felépítettek egy olyan férfi kosárlabda-válogatottat, amely most már a legnagyobbakkal is felveszi a versenyt Európában. Markkanen évek óta remekel az NBA-ben, korábbi kollégád, Tuomas már a Memphis Grizzlies vezetőedzője, egykori játékosotok, Jantunen jelenleg a Fenerbahcét erősíti, az Eb-n berobbant egy új szupertehetség a 18 éves Miika Muurinen személyében, a nemzeti csapatot pedig egy fiatal hazai szakember, Lassi Tuovi irányítja. Szerinted minek köszönhető a folyamat, mi az, amit mi is átvehetnénk tőlük?

– Tudom, hogy ez egy hosszú, szisztematikus építkezés eredménye, amit a legkisebb korosztályoktól kezdtek el. Egy kiváló finn edző, Henrik Dettmann, korábbi német szövetségi kapitány (1958-ban született, 2002-ben vb-bronzérmet nyert a németekkel, két részletben 23 éven át irányította hazája válogatottját, legutóbb 2004-2022-ig, a német, a francia és a török élvonalban is dolgozott – a szerk.) hazavitte a külföldön látott szemléletet, amiben hitt, és lefektette a rendszer alapjait. A legfiatalabbaktól indulva elkezdtek felépíteni egy olyan kultúrát, ami láthatóan meghozta a gyümölcsét. Úgy gondolom, hogy Finnország egy kiváló példa a magyar kosárlabda-társadalom számára, érdemes lenne tanulmányozni a szisztémájukat és megpróbálni ellesni, beépíteni azokat a dolgokat, amik az utóbbi pár évben működtek. Konkrét példákat sajnos nem tudok mondani, mert ahhoz nekem is le kéne ülnöm és alaposabban ki kellene elemeznem, hogy mit csinálnak a mindennapjaikban, közelről látni, hogyan képzik, versenyeztetik a fiatalokat, hogy néznek ki a csapatedzéseik. Nagyon összetett feladat analizálni egy ország teljes sportági struktúráját, mégis megérné az időt és az energiát, mert ahogy te is utaltál rá, nagyon sokat lehet tanulni abból, amit a finnek hoznak az európai kosárlabdába.

– Ha már a kosárlabda-kultúráknál tartunk, jelenleg a szakértők szerint az ACB a legerősebb bajnokság Európában. Jól ismered az országot, már régebben is dolgoztál itt, szerinted mi a spanyol kosárlabda sikereinek a titka?

– Itt is megfigyelhető egy jól felismerhető rendszer, a spanyol szövetségnek határozott elképzelései vannak arról, hogyan kell kinéznie az utánpótlásnak, a legaljától a legtetejéig van egy munkamenet, egy út, amelyről nem nagyon térnek le, mindenki azzal a céllal dolgozik, hogy a válogatottaknak minél több embert termeljenek ki. A játékosok fiatal koruktól több poszton játszanak, nagy figyelmet fordítanak a döntéshozatalra, így amikor megérkeznek a felnőttmezőnybe, már rendelkeznek akkora repertoárral és játékintelligenciával, ami megkönnyíti a beilleszkedésüket. Bizonyos szempontból hasonlóságokat láthatunk az említett finn modellel, mindkét helyen a legkisebb korosztályoktól kezdve azon dolgoznak, hogy a játékosok idővel készen álljanak arra, hogy a lehető legmagasabb szinten játszhassanak. Nagy különbség, hogy Spanyolországban óriási a merítési lehetőség, imádják a sportágat, a mindennapjaik része, nagyon sok gyerek kezdi el, rengeteg mérkőzést játszanak, arra van felépítve a rendszer, hogy az utánpótlás-játékosok élvezzék a kosárlabdát.

– Mivel lennél elégedett a szezon végén egyéni, illetve csapatszinten?

– Konkrét eredményt nem szoktam mondani ilyenkor, arra lennék büszke, ha az identitásunkat, amit elkezdtünk építeni, át tudnánk helyezni az Euroliga szintjére. Az a cél, hogy úgy tudjunk eredményesek lenni ebben a sorozatban is, hogy közben hűek maradunk a stílushoz, amiben hiszünk, meg szeretnénk mutatni, hogy ez a kosárlabda ezen a szinten is versenyképes. Szeretnénk egy nagyon kompetitív csapat lenni, amely az energiájával, az intenzitásával, a gyorsaságával hívja fel magára a figyelmet. Bízom benne, hogy a mindennapi munkával, a belefektetett energiával és a kosárlabda szeretetével el fogjuk tudni érni, amit kitűzünk magunk elé. Ez akkor fog sikerülni, ha folyamatosan a mában élünk, a mostban hiszünk, mindig a következő edzésre helyezzük a fókuszt és napról napra jobbá válunk.

Fotók: Kovács Adrián Facebook, Valencia Basket Club