Korosztálya legjobbjaival készül az amerikai kalandra a soproni sportiskolás

A tizenhat éves soproni Nyikos Balázs hatalmas lehetőségnek tartja, hogy augusztus végén az USA-ba utazhat és ott folytathatja tanulmányait. A rendkívüli ajánlat nem érdemtelenül találta meg a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia növendékét: kiváló a sportban és kiváló a tanulmányaiban is. A nyarat még az U16-os válogatott edzőtáborában tölti, a bő kerettel készül az EB-re…

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

Hogyan talált rád az amerikai iskola? Tudod, hogy miért éppen te lettél a kiválasztott? 

Nagy vonalakban ismerem a történetet. A San Francisco melletti Portola Valley-i iskolát 1956-ban Magyarországról elmenekült bencés szerzetesek alapították. Azóta a Woodside Priory School igazi, nemzetközi elitiskolává vált, de ma is fontosnak tartják, hogy tehetséges magyar diákokat is segítsenek. Általában bencés iskolákból választják ki azokat, akiknek felajánlják a kinti tanulás lehetőségét. Győrből és Pannonhalmáról idén is van kiválasztott. Én pedig soproni széchenyisként Lakosa Ákosnak, a Vasas edzőjének köszönhetem a lehetőséget. Ő régóta kapcsolatban áll az amerikai iskolával, látott játszani és felhívta a toborzók figyelmét rám. 

Mi volt az első reakciód, amikor utolért a hír? 

Azonnal a lehetőséget láttam benne. Amerikában tanulni, megismerni egy teljesen más rendszert, kapcsolatokat teremteni, tökéletesíteni az angol nyelvtudásom és fejlődni a kosárlabdában  – reményeim szerint ezt mind nyújtja majd az iskola. Úgyhogy majd’ kiugrottam a bőrömből örömömben.

A szüleid is így éreznek? 

Nem kellett győzködnöm őket. Édesapám rögtön támogatta a dolgot, anyukám talán jobban félt és aggódik, de ő is azt mondja, ez egy olyan lehetőség, amivel élnem kell. 

A lehetőség valóban óriási. Egy tanév az USA-ban száz százalékos ösztöndíjjal. A bencés alapítvány nyolcvannégyezer dollárt költ rád. Nem fog ez nyomasztani?

Reményeim szerint nem. Fiatal vagyok, ez igaz, de a kosárlabda már sok mindenre megtanított, az önállóságra és a küzdeni tudásra is. Tizenegy éves koromtól rendszeresen járok edzőtáborokba, minden évben voltunk nemzetközi tornákon is, hetekre távol voltam az otthonomtól, a szüleimtől. A sportiskola és a családom is megtanított a felelősségre, a kötelességtudásra. Nem lesz gond…

Mesélj arról, hogy jutottál idáig!? Mikor kezdtél kosarazni?

Második osztályos koromban kezdtem a Soproni Sportiskolában, Palkovits Tamás edzőnél. Meghatározó élmény volt, nagyon megtetszett a játék, a közösség. U11-ben Barlai Tamás volt az edzőm, akkor kezdtem azt érezni, hogy a kosárlabda számomra többet jelent a mindennapos játéknál. Két év után Bali Ádám és Ákos csapatába kerültem, ők már külön is sokat foglalkoztak velem. 

Jöttek az eredmények is? 

Amikor Csátaljay Gábor csapatába fiatalként feljátszhattam, esélyünk volt éremre, de a Covid miatt elmaradt a döntő. A Bali testvérek irányításával harmadikak lettünk a korosztályos bajnokságban, még a Pécset is megvertük, az nagy élmény volt. Misa Popadic edzővel az elmúlt szezonban abszolút esélyesek voltunk, az ezüstérmet sikerült megszereznünk. De ezek csak egy-egy év végeredményei, az fontosabb szerintem, hogy mindvégig jól éreztem magam a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia kötelékében. Jó csapatokban, jól képzett szakemberek irányításával kosarazhattam. Mindent megkaptam a fejlődéshez és mindenben segítettek. Az amerikai ösztöndíjban is drukkoltak nekem, és tudom, visszavárnak. 

Visszajössz? 

Még nem tudom hogyan alakul. Az biztos, hogy augusztus 18-án a szüleim feltesznek a zürichi járatra, onnan pedig az USA-ba repülök. A  San Francisco-i repülőtéren várni fognak, és elvisznek az iskolába, illetve a kollégiumba. Ott az egyik alapító, Németh Maurus atya vesz a szárnyai alá, vele találkoztam is, eljött Sopronba. Az első hét majd az ismerkedésé lesz, aztán kezdődik a munka.  A hosszabbítás lehetősége adott, kérdés, mennyire leszek eredményes a tanulásban és a kosárlabdában. Itthon mindkettő jól ment, de ez azért nagy kihívás. Online találkoztam a leendő edzőmmel is, David Moseley-nek hívják, valaha játszott Magyarországon is. Nagyon szimpatikus, alig várom, hogy közelebbről is megismerjem. Az alkalmazkodó képességemmel eddig nem volt gond, remélem, most sem hagy cserben. A döntéshez, hogy maradok vagy hazajövök,  meg nem csak én kellek: az iskolának és a szüleimnek is határozniuk kell erről. 

Nem is izgulsz? 

Még nem érek rá izgulni sem. Persze, van bennem némi drukk, elvégre elmegyek a világ túlfelére, angolul kell tanulnom és mindenki idegen lesz, de igyekszem kihívásnak és egy nagy kalandnak felfogni az egészet. Szerintem nem lesz gond, állni fogom a sarat. Egyébként meg tényleg nem is tudok most még aggodalmaskodni sem, hiszen egész nyáron az U16-os válogatott edzőtáborában vagyok, készülünk az Európa Bajnokságra. Szeretnék bekerülni a szűk keretbe, úgyhogy hajtok.  A romániai EB augusztus 4-től 14-ig tart, éppen beleférne még az út előtt.  És milyen szép lenne egy eredményes korosztályos válogatott ponterős játékosaként kezdeni az új csapatomban…

Nagy Márta