Villámrajtot vett a másodosztályban a Hübner Nyíregyháza BS: Merim Mehmedovics gárdája Tiszaújvárosban (77-91) és Szigetszentmiklóson (70-87) is gördülékeny támadójátékkal tudott győzni, ezzel pillanatnyilag vezeti a tabellát. Mindkét bajnokin jól játszott, a BKG ellen egyetlen dobást rontva jutott 21 pontig és 8 lepattanóig a Kék Cápák magasembere, Komma László, aki nem a szokványos úton vált profi kosárlabdázóvá, az utóbbi időben viszont az öt-az-öt mellett 3X3-ban is remekel – vele beszélgettünk piros csoportos interjúsorozatunk második részében.
– Hol, mikor ismerkedtél meg a kosárlabdával?
– Viszonylag későn, 14-15 évesen kezdtem el kosarazni, akkor is mondhatni alacsony szinten – de talán ez volt az egyik oka annak, hogy ma is így lelkesedem a sportért és sikerült elkerülnöm a kiégést. A Budapesti Bikáknál indult a történetem, elég amatőr körülmények között, de inspiráló társaságban, nagyon jó barátokat szereztem itt, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Csak később realizáltam, mennyit köszönhetek első edzőmnek, Marossy Geri bának, mekkora dolog, hogy ilyen későn, tapasztalat nélkül elkezdhettem a kosárlabdát, ráadásul akkoriban még nem is számítottam magasnak és vékony is voltam, a Bikáknál töltött évek alatt nőttem meg.
– 2020 decemberében, húsz évesen mutatkozhattál be a felnőtt NB I-ben. Hogyan találtátok meg egymást a MAFC-cal?
– Az újbudai lehetőség előtt volt egy átmeneti időszak a pályafutásomban, amikor több helyen megfordultam, játszottam az akkor NB II-es Pénzügyőrnél, az újpesti Megyeri Tigriseknél, sőt, Körmenden is jártam próbajátékon. A MAFC úgy került a képbe, hogy egy családi barát összehozott Lóránt Andrissal, aki azonnal szívélyesen segített. Mondtam, hogy szeretnék szintet lépni, tanácsot kértem tőle, hogy hol folytassam, az ő javaslatára vettem fel a kapcsolatot Garai Péterrel és kerültem be a MAFC-családba, ahol rögtön befogadtak. Négy évet töltöttem el itt, szuper időszak volt, rengeteg remek embert ismertem meg, akivel azóta is jóban vagyok, ezalatt végeztem el az egyetemet, minden támogatást megkaptam a klubtól, végig nagyon jól éreztem magamat.
– Az utolsó MAFC-os idényedben bajnoki döntőt játszottatok, te pedig fontos szereplővé váltál a rotációban. Tavaly nyáron aztán nagy váltás következett az életedben, hiszen Nyíregyházára igazoltál. Hogy történt ez a klubváltás, mi volt a motivációd?
– Fontos döntés előtt álltam: elhelyezkedjek a szakmámban, Budapesten maradjak és egy kicsit háttérbe szorítsam a kosárlabdát, vagy elfogadjam a nyíregyházi megkeresést, és adjak fel sok mindent annak reményében, hogy magasabb szintre emeljem a játékomat. Gyakorlatilag mindenkivel megtárgyaltam a helyzetet, akinek számít a véleménye, a környezetem pedig nagyon támogató volt, azt a visszajelzést kaptam, hogy ha tényleg ezzel szeretnék foglalkoni, akkor bátran vágjak bele ebbe a kalandba. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy jól döntöttem, hiszen eredetileg egy évre érkeztem, de már a második szezonomat kezdtem Nyíregyházán. Az egyesületet a vezetőségtől a stábig a maximális profizmus jellemzi. Korábban már sok jót hallottam Merim mesterről, de a közös munka során tapasztaltam meg igazán, hogy valóban azonos célért dolgozunk, az eredményesség mellett az egyéni fejlődésünket is szem előtt tartja, szerintem abban Ő a legjobb, hogy a kettő között tökéletesen megtalálja az egyensúlyt, miközben a játékosai emberi oldalát is szem előtt tartja. Itt is kiválóan érzem magam, muszáj megemlítenem, hogy ezt a családomnak is köszönhetem, minden élethelyzetben mögöttem állnak, feltétel nélkül támogatnak és szeretnek, ezért tudok mindenhol boldog és kiegyensúlyozott maradni – ami számomra a legnagyobb siker.
– Az előző kiírásban a 7. helyen végeztetek a Piros csoportban, miközben a kupában a döntőig jutottatok, egyéni mutatók tekintetében sikerült előre lépned, főleg a rájátszásban. Mennyire vagy elégedett ezzel az idénnyel?
– Nem titok, hogy egy kicsit jobb helyezésben reménykedtünk, ettől függetlenül sikeresnek könyvelem el az évet. Megvoltak az objektív okai annak, hogy hetedikek lettünk, fiatal, rutintalan csapatként rányomta a bélyegét a szezonunkra a kapitányunk, Bonifert Bendegúz sérülése, de nem szeretnék kifogásokat keresni, hiszen – mint mondtam -, nem vagyok elégedetlen. Szerintem hatalmas szó, hogy Hepp Kupa-döntőbe jutottunk, a másik oldalról viszont fontosabbnak tartom a számszerű eredményeknél, hogy hihetetlenül sokat fejlődtünk egyénenként és közösen is – hál’ Istenek a keret nagy része egyben is maradt.
– Amellett, hogy a legtöbben szerződést hosszabbítottatok, három tapasztalt játékos is érkezett hozzátok. Egyelőre úgy tűnik, hogy jó döntéseket hozott a szakvezetés, hiszen két idegenbeli győzelemmel vezetitek a bajnokságot, ti álltok az élen bedobott hárompontosok (31) és kiosztott gólpasszok (52) tekintetében is. Minek köszönhető, hogy már szeptember-októberben ilyen olajozottan működik az összjáték?
– Messzemenő következtetéseket még nem lehet levonni, de kétségtelenül jól kezdtük az idényt. Az biztos, hogy bárkire veszélyesek lehetünk. Az újak nagyon jól beilleszkedtek, amiben nyilván segített, hogy mindhárman elég rutinosak már. Úgy érzem, hogy jó esélyekkel küzdünk a bajnokságban, ugyanakkor nem szabad elkényelmesednünk, mert rendkívül kiegyensúlyozott a mezőny. Természetesen ilyenkor remek a hangulat, flottul mennek az edzések is, de minden évben vannak hullámvölgyek, úgy gondolom, hogy egy csapat igazi ereje akkor mutatkozik meg, amikor ezekre a negatív periódusokra kell reagálnia. Most úgy érzem, hogy erre is készen állunk, mindenesetre eddig nagyon jó megérzéseim vannak az idei szereplésünkkel kapcsolatban.
– Szombaton bemutatkoztok hazai pályán is, azzal a MEAFC-cal játszotok, amely 1-1-gyel áll és szintén jól kezdte a bajnokságot. Mit vársz a mérkőzéstől?
– Mondhatom, hogy farkaséhesek vagyunk a győzelemre! A felkészülés során már találkoztunk velük, akkor egyetlen ponttal tudtunk nyerni, ez is jelzi, hogy kellemetlen ellenfélről van szó. Azóta som edzésünk volt, jobban összeszoktunk, de ez a legutóbbi meccsüket elnézve rájuk is igaz annak ellenére, hogy veszítettek. Semmiképp nem számítok könnyű csatára, biztos, hogy ők is sokat készülnek belőlünk, de bízom a csapatban, megpróbáljuk megtalálni a gyenge pontjaikat. Az biztos, hogyha vérszagot fogunk, nem állunk meg!
– A 3X3-as válogatottnak is tagja vagy, szeptemberben a koppenhágai Eb-n is részt vehettél. Hogy indult a karriered ebben a szakágban?
– A 3X3-as világba két és fél éve csöppentem bele, amikor még az U23-as nemzeti együttesbe kaptam meghívást. Nagyon hálás vagyok Földi Sándornak, amiért megnyitotta előttem ezt a sportágat, azóta rengeteg élménnyel gazdagodtam, kevés sportoló mondhatja el magáról, hogy olyan kiemelkedő nevekkel dolgozhatott együtt, mint Csirke Ferenc vagy Ivosev Tamás. Tudom, hogy még sokan fenntartásokkal fordulnak a 3X3 felé, de hiszem, hogy hamarosan Magyarországon is eléri azt a népszerűségi szintet, mint külföldön már sok helyen, és mindenki a hagyományos kosárlabdával egyenrangú szakágként fogja kezelni.
– Bár későn indult a pályafutásod, 25 éves korodra elsőszámú centerré váltál egy meghatározó piros csoportos együttesben. Meddig juthatsz el, milyen nagyobb céljaid vannak még a pályán?
– Jelenleg arra fókuszálok, hogy kihozzam a maximumot az idei szezonból egyéni és csapatszinten egyaránt. Igyekszem mindig a jelenre koncentrálni és a mindennapi munkába fektetni az energiámat. Az biztos, hogy szeretnék még magasabb szinteket elérni, meggyőződésem, hogy a sportág követői a jövőben még hallani fognak felőlem, és tenni is fogok ezért!
Fotók: Hübner Nyíregyháza BS, hunbasket.hu
Jó játékos. Sok sikert!