Kocsis Tamás: Lehet, hogy ez valakinek nem tetszik – de hát, akinek ettől hányingere van, annak tudok ajánlani egy Dedalont

Kometa-KVGY Kaposvári KK – Egis Körmend 95-106 (26-27, 32-24, 15-26, 22-29)

Dzunics Braniszlav : Először is szeretnék gratulálni a Körmendnek, mert a második félidőben mutatott játékuk alapján megérdemelten nyerték meg a mérkőzést. Sajnos nem tudtuk végrehajtani azokat a feladatokat, amiket a meccs előtt kulcsfontosságúnak tartottunk – elsősorban az átmeneti védekezést és a lepattanózást. Támadásban is sokszor pontatlanok voltunk. Ha megnézzük a statisztikát, több dobáskísérletünk volt, ugyanakkor ezeknek a minősége nem volt megfelelő. A csapat hozzáállásával, küzdőszellemével nem volt gond, jó energiával játszottunk. A heti munka rendben volt, jó hangulatban készültünk, és a szurkolóink is nagyszerűek voltak. Bízom benne, hogy a következő meccsen kárpótolni tudjuk őket.

Kocsis Tamás : Először is szeretnék gratulálni a játékosaimnak, mert elképesztő, amit ismét véghez vittek. Nehéz szavakkal leírni azt az energiát, koncentrációt és akaratot, amit ma beletettek abba, hogy megszerezzük a győzelmet. A heti felkészülésünk nem volt egyszerű – kevesen voltunk edzésen, és csak az utolsó napon tudtunk teljes csapattal, öt-öt ellen gyakorolni. Ráadásul nem is igazán tudtuk a megszokott szerkezetünket modellezni, ennek ellenére a fiúk maximálisan próbálták megvalósítani a taktikát, amit kértünk tőlük. A célunk az volt, hogy felvegyük a Kaposvár játékmodorát, agresszívan védekezzünk, és gyors kosárlabdát játsszunk. Ennek természetesen ára is van – sajnos 26 eladott labdánk volt, és rengeteg hibát vétettünk –, de a legfontosabb most a győzelem volt. Tovább kell mennünk ezen az úton, mert a 0–3-as rajt után még nem dőlhetünk hátra. Nem szabad megelégednünk magunkkal, keményen kell dolgoznunk tovább. Külön ki kell emelnem a szurkolóinkat is: amikor a Kaposvár visszajött a meccsbe, elképesztő energiát adtak nekünk a lelátóról. Hatalmas köszönet jár nekik. A védekezésünkkel persze nem lehetek maradéktalanul elégedett, hiszen 95 pontot kaptunk. Lehet, hogy ez valakinek nem tetszik – de hát, akinek ettől hányingere van, annak tudok ajánlani egy Dedalont.

SZTE-Szedeák – Alba Fehérvár 76-90 (22-23, 23-17, 15-30, 16-20)

Simándi Árpád : – Nagyon köszönöm a fantasztikus közönségünknek, hogy velünk voltak ma, ezek a srácok maximálisan meg is érdemlik ezt! Nehéz helyzetben vagyunk, de nem sírunk. Nagyon nehéz így játszani, de aki pályára lép, mindig maximumot próbál nyújtani. Negyven percen keresztül küzdöttünk, egy ilyen csapat ellen, mint az Alba, ma nem volt elég. Rossz a vereség hazai pályán, de az Alba egy topcsapat, ezt ma is megmutatták. Ameddig bírtuk erővel, addig ott voltunk velük, de nagyon nehéz így edzeni is. Amikor nyílt az olló, akkor sem adtuk fel. Várjuk vissza a sérülteket, úgy gondolom, ez a küzdés majd győzelmekkel is párosul. Az első félidőben jól játszottunk, amíg erővel bírtuk, jól ment, ez ma körülbelül harminc percig tartott, majd jöttek a hibák, de folytatjuk a megkezdett munkát, és próbálunk bravúrt elérni Körmenden.

Lluís Riera : – Először is köszönöm a szurkolóknak, akik ellátogattak erre a meccsre, öröm volt őket hallani a kispadról, értük is játszottunk ma! Boldogok vagyunk, mert sikerült nyernünk, és mert a múlt heti, nehéz vereségből sikerült felállnunk. Nem a legjobban kezdtük a meccset, de ez nem azért volt, mert nem tiszteltük volna ellenfelünket, amely egy remek csapat, tapasztalt játékosokkal és tehetséges fiatalokkal, akik agresszíven tudnak játszani. Hullámzó játék volt az elején, a védekezésünk nem működött, viszont a második félidőre minden megváltozott. Sokkal jobban passzoltunk, az első félidőben csak öt gólpasszunk volt, a végére tizenkilenc. Sokkal jobban járt a labda, működött a futásunk. Tudtuk, hogy ellenfelünket sok sérülés sújtja, nem olyan hosszú a rotációja. Nagyszerűen dolgoztak a srácok a héten, remélem, ezt látjuk majd a következő meccsen is.

MVM-OSE Lions – Sopron KC 86-96 (22-22, 24-29, 17-26, 23-19)

Forray Gábor : Természetesen azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok a Sopronnak, úgy érzem, hogy ezen az estén jobban játszottak, mint mi. Próbálkoztunk, de nem éreztem azt a mindent akaró nagy elszántságot. Próbálkoztunk, mentünk, 18 támadónk van nekünk is, vagy 15 és nekik 18. Ez elképesztő szám egyébként. Tulajdonképpen a sorsunkat ez pecsételte meg, hogy rendkívül sok második esélyt adtunk nekik. Eleve tudjuk, hogy egy jól támadó, jól szervezett csapat a Sopron, ha ki is védekeztük, akkor is leszedték a lepattanókat, ebben mindenképpen felülmúltak minket. Keményebbek voltak, jobban harcoltak, úgyhogy megérdemelten nyertek, tulajdonképpen végig vezették a mérkőzést. A harmadik negyedben dőlt el egyébként a találkozó abból a szempontból, hogy ugye beálltak ebbe az 1-2-2 vagy 3-2 zónába, amire egyébként készültünk, és ott támadásban eladtuk a labdákat, átrohantak rajtunk, és ott kialakult ez a tíz pont körüli különbség, amit utána már nem tudtunk visszahozni. Én nyilván elnézést kérek a csapattól, a klubtól, és a szurkolóktól, mert kiállítottak, bár megmondom őszintén, hogy érdekesnek találom, mert őszintén mondom, hogy semmilyen csúnya szó nem hagyta el a számat. Volt egy vitatott ítélet, videóbírót kértem, elhagytam a zónámat, mint ahogyan a másik edző is, erre a komisszár úr, nem tudom miért, felpattant, és hogyan is mondjam, én egy 50 éves családapa vagyok, én azt gondolom, hogy nem vagyok köteles elviselni azt a stílust, amit ő megengedett megengedett magának, és elzavart, mintha valami kéregető lennék a lámpánál. Egyébként érdekes, hogy a kollégám is ott volt, neki nem szólt. Kaptunk technikait, ez rendben van, mert ugye kiléptünk a zónából. Utána pedig továbbra is azt mondtam, hogy én ezt kikérem magamnak, nem fogom hagyni, és nyilván van etikai bizottság, vagy valami, és megkérdezem, hogy mit lehet tenni. Zsebre tett kézzel álltam, nem fenyegetőztem, szó sem volt ilyenről. Mindegy, én hibám, nem tehetek ilyet nyilván, de itt mindenkinek joga van, de én nem állhatok ki magamért. Én nem vagyok olyan típus, ha rámkiabálnak elsunnyogom. Természetesen a szabályok szerint igaza van, nyilván én egyébként hülye voltam, mert a csapatomat ezzel bajba sodortam. Szasza nagyon jól dolgozott, a játékosoknak köszönöm a hozzáállást, mert helyt álltak, nem estünk szét. Ez is bizonyítja, hogy azért van mire alapozni.

Gasper Potocnik : Ahogyan számítottunk rá, kemény mérkőzés volt. Sosem könnyű itt, Oroszlányban nyerni. Mind a két csapat megtett mindent a győzelemért, a harmadik negyedben sokkal jobban tudtunk fókuszálni, jobb, okosabb döntéseket hoztunk, és néhány tripla is behullott, ez volt a töréspont. Ezután jól tudtuk kontrollálni a mérkőzés további részét. Talán a lepattanókban, kizárásban jobbak is lehettünk volna, de nem könnyű a gyorsan befejező Oroszlány ellen játszani. Gratulálok a játékosaimnak, és mindenkinek a csapatban. Azt hiszem mindenki büszke lehet, de ismétlem önmagam már sokadjára, hogy ez csak a szezon kezdete, ma lehet ünnepelni, de holnap egy új nap lesz.

Falco-Vulcano Energia KC Szombathely – DEAC 99 – 62 (25-13, 25-22, 26-14, 23-13)

Milos Konakov : Nagyon örülök a mai győzelemnek, talán az eddigi legjobb meccsünket játszottuk ma. Három hónap után tegnap az első olyan edzésünk, ahol a teljes keret rendelkezésre állt. Ezt a mai meccs energiáján is éreztem. Jól járt a labda, 25 gólpasszunk volt, jó energiákkal játszottunk, 41 lepattanót és 10 labdát szereztünk, tehát az energiával sem volt probléma. Jó hangulat volt az Arénában is ami csak még több erőt adott a fiúknak. Tudtuk, hogy kemény meccs lesz, hiszen a DEAC két jó bajnokiból érkezett ma hozzánk, de nagyon jól reagáltak a játékosaim a feladatokra. Sok időnk nincs, előre tekintünk szerdán egy újabb meccs következik ,egy újabb lehetőség a fejlődésre. Ahogy már többször mondtam a bajnokság egy maraton, nem pedig sprint. Tudjuk, mi a feladatunk!

Pethő Ákos : Gratulálok a Falco csapatának, megérdemelt győzelmet arattak. Sajnálom, mert mi tényleg jól készültünk ezen a héten, de olyan hibákat vétettünk, ami nem fér bele egy Falco szintű csapata ellen. Keményen kihasználták a hibáinkat, és komoly előnyt építettek ki. Aminek örülök, hogy a végén a fiataljaink nem feltett kézzel játszottak, hanem küzdöttek az utolsó pillanatig!

Atomerőmű SE – Zalakerámia ZTE KK 115-76 (38-20, 17-15, 34-16, 26-25)

Aleksandar Joncsevszki : Szeretnék gratulálni a játékosaimnak és a szurkolóinknak is, aki végig támogattak minket a meccs során. Az első perctől kezdve megértette mindenki ennek a meccsnek a fontosságát és azt, hogy milyen energiával kell ma játszanunk. Gyakorlatilag végig kontrollálni tudtuk a meccset, a találkozó végén pedig volt lehetőségem beállítani a fiatal játékosokat is. Az első félidőben mindösszesen 5 eladott labdánk volt, ami kulcsfontosságú volt a csapatunk számára, hiszen ezekkel az előző mérkőzéseken küzdöttünk.

Sebastjan Krasovec : Gratulálok a Paksnak a győzelemhez. Pontosan az ellentettjét csináltuk annak, mint amit kellett volna, ugyanis már az elején könnyű kosarakat engedtünk az ASE-nak. Amikor egy ilyen remek csapatnak önbizalmat adsz, az megbosszulja magát. 38 pontot kaptunk az első negyedben, ezután már csak futni tudtunk az eredmény után.