Kiss Tamás: Rengeteget segített, hogy az idősebbekkel edzettem

Nem akármilyen szezont zárt a Debrecen egyik legnagyobb reménysége, Kiss Tamás: a 2010-es születésű irányító alapemberként sokoldalú játékkal vette ki a részét az U19-esek bajnoki címéből, saját korosztályában pedig egészen kiemelkedő számokkal, meccsenként 29,3 ponttal, 12 lepattanóval, 7.7 gólpasszal, 2,7 szerzett labdával és 45,3-as VAL-lal vezette ezüstéremig csapatát. A kassai kötődésű, szlovák és magyar felmenőkkel is rendelkező kosarast a kiugró egyéni teljesítmények okai mellett a klub- és országváltásáról is kérdeztük, de természetesen szóba került a válogatottság is.

– Kérlek, mesélj egy kicsit magadról és arról, hogyan kezdtél el kosárlabdázni!

– Kassán születtem, a szlovák az anyanyelvem, de apai nagyapám révén részben magyar származású vagyok. Először a focit próbáltam ki, de az nem kötött le annyira, aztán másodikos koromban bejött az osztályunkba az iskolai sportklub egyik edzője, az ő hívására kezdtem el a kosárlabdát, nagyon megtetszett, és hamar komolyra fordult a dolog, csatlakoztam az ŠBK Galaxy Košice gárdájához, a hazai bajnokság mellett egy nemzetközi sorozatban, az EYBL-ben is szerepeltünk.

– Hogyan kerültél a DEAC-hoz?

– A Komárom és a Kassa közös csapatot indított az EYBL-ben, a DEAC Kosárlabda Akadémia is ott volt a mezőnyben, Berényi Sándor pedig megkereste édesapámat. Először próbajátékra mentem Debrecenbe, ahol sikerült meggyőznöm az edzőket, így az EYBL 2024-es serdülő szuperdöntőjén már a DEAC KA-ban szerepeltem vendégjátékosként, ezután pedig megállapodtunk abban, hogy végleg leigazol a klub.

– Milyen volt az első idényed Magyarországon, mennyire volt nehéz beilleszkedni?

Amikor a ’24/25-ös szezon előtti felkészülésre Debrecenbe érkeztem, megigényeltük számomra a magyar állampolgárságot, de elhúzódott a folyamat, így csak tavasszal mutatkozhattam be a magyar bajnokságban. Összesen öt meccsem volt az országos döntő előtt, nem volt egyszerű formába kerülni úgy, hogy hónapokig nem játszhattam tétmérkőzést, de nagyon sokat segített, hogy az idősebbekkel edzhettem. A másik nehézség az volt, hogy szinte semmit nem tudtam magyarul, amikor ideköltöztem, sok különórán vettem részt, hogy minél hamarabb megtanuljam a nyelvet. Nagyon jó a közösség, rengeteget segítettek az edzők és a csapattársak is, az első pillanattól kezdve nagyon jól érzem magam a klubnál. Jelenleg a Balásházy János Gimnáziumban tanulok, ami a Debreceni Egyetemhez tartozik, ezzel párhuzamosan egy kassai kétnyelvű gimnáziumba is járok, ahol a tantárgyak egy részét angolul tanítják.

– A most befejeződő szezonban 15-16 évesen alapembernek számítottál az U19-es bajnokcsapatban, a hazai rendezésű országos döntő legjobb védőjátékosának választottak. Minek köszönhető, hogy az ennyivel idősebbek közt is tudtál érvényesülni?

– Először is szeretnék köszönetet mondani a DEAC KA-nak, amiért ilyen fiatalon roppant hasznos játékidőt kaptam ebben a nagyon erős juniorcsapatban, Kádár Tamás vezetőedzőnek különösen hálás vagyok a bizalomért. Ahogy már említettem, érkezésem óta az idősebbekkel edzettem, szerintem ez volt a kulcsa annak, hogy éles helyzetben is helyt tudtam állni köztük. Technikailag, taktikailag és fizikálisan is sokat tudtam fejlődni az U19-es edzéseken. Az erőnléti edzőmnek, Szilágyi Csabának is sokat köszönhetek, azért még mindig érződik, hogy fiatalabb vagyok a többieknél, nagyobbak, erősebbek az ellenfelek, de ezt a különbséget a konditermi munkával lehet csökkenteni.

– Saját korosztályodban, a kadettekkel ezüstérmet szereztetek, miközben nem mindennapi számokat hoztál a döntőn: te voltál a legjobb pontszerzésben (29,3), VAL-mutatóban (45,3) és a labdaszerzések terén (2,7), míg lepattanózásban (12) és előkészítésben (7,7) második lettél a toplistán. Hogy élted meg ezt a tornát?

– Nagyon jól éreztem magam, ebben a korosztályban is kiváló a közösség. A csapattársak rengeteget segítettek abban, hogy egyénileg is eredményes országos döntőt zárhattam, jó energiák érkeztek a padról is, ráadásul mindhárom nap nagyszerű volt a hangulat a csarnokban. Meccsről meccsre haladtunk előre, úgy érzem, hogy tanulni tudtunk a korábban elkövetett hibáinkból. Látványosat javultunk a szezon elejéhez viszonyítva, ami nagyban köszönhető a szakmai stáb munkájának, különösen Szendrei Fruzsinának, a legfontosabb cél az volt, hogy fejlődjünk magunkhoz képest, úgy gondolom, hogy ezt teljesítettük, ezért elégedett vagyok az ezüsttel is.

– Az elődöntőt követően az NKA Pécs edzője, egyben az U16-os nemzeti csapat szövetségi kapitánya azt nyilatkozta, minden követ meg kell mozgatni, hogy a magyar válogatott tagja legyél. Hogy állsz a válogatottság kérdéséhez, mit tudsz mondani ez ügyben?

– Egyértelműen az a célom, hogy a magyar válogatott tagja lehessek valamilyen korosztályban, de természetesen lehetőleg minél előbb. Jelen állás szerint nem lehetek ott az U16-os válogatottal augusztusban a szkopjei Európa-bajnokságon, tiszteletben tartom a FIBA döntését, ugyanakkor remélem, hogy a jövőben pályára léphetek majd magyar címeres mezben (amennyiben a helyzet nem változik, Kiss Tamás játékjogát U23-as koráig Szlovákia birtokolja, ebből a korosztályból kiöregedve viszont már nem lesz akadálya annak, hogy adott esetben a magyar felnőtt válogatottban szerepeljen – a szerk.). Édesapámmal és az edzőkkel megállapodtunk abban, hogy nem fogok részt venni az Eb-n szlovák színekben, nyáron az egyéni képességek fejlesztésére szeretnék fókuszálni.

– Miben tér el egymástól a magyar és a szlovák kosárlabda?

– A kosárlabdakultúrák között nem tapasztaltam jelentős eltérést, viszont Magyarországon sokkal jobb körülményekkel találkoztam. Debrecenben, a kiemelt sportakadémián minden feltétel adott a fejlődéshez, bármikor mehetünk dobni vagy kondizni, a kassai csapatom egy iskolai sportegyesület volt, ott ilyenre nem volt lehetőség. Kassán heti öt egyórás csapatedzésünk volt két kondiedzés mellett, Debrecenben öt másfél órás labdás, illetve öt erőnléti edzésen veszek részt hetente, ami nagy különbség – ebben a szezonban többnyire az U19-esekkel edzettem Fárbás Benjáminnal és időnként Bősz Olivérrel együtt, de az U16-os fordulók előtti egy-két nap csatlakoztunk a kadettekhez, hogy meglegyen a kellő összhang a mérkőzésre.

– Mivel lennél elégedett a következő idényben, illetve milyen távlati cél lebeg a szemed előtt?

– Szeretnénk újra megvédeni a junior bajnoki címünket, személy szerint nekem is ez lesz a fő célom jövőre, emellett persze egyénileg is szeretnék fejlődni, különösen a dobásomon kell még javítanom.

Hosszabb távon tervem, hogy első lépésként az NB I. A csoportban, később pedig, ha minden jól megy, az Euroligában játszhassak.

Fotók: Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia