Kislánya az első, de még 11 kemény meccs vár rá a JKSE színeiben

Orlando Coleman harmadik szezonját tölti Magyarországon, december közepén ismét egykori sikereinek helyszínére, Jászberénybe szerződött., nem sokkal azelőtt, hogy Patai Benjámin elfogadta első vezetőedzői megbízatását a Jászságban. A rendkívül nehéz helyzetben levő klub sorozatban 21 alkalommal szenvedett vereséget, amikor az épp Körmendről érkező vezetőedző egykori klubja ellen sikerült megtörni a rossz szériát. A JKSE hazai pályán több alkalommal is közel állt a győzelemhez, már a Paks ellen is kis híján meglett az első siker, ám akkor hosszabbításban még Branislav Dzunic csapata örülhetett. A ZTE elleni, március eleji “dupla hosszabbításos” thrillerben szintén többször is a siker kapujában álltak a berényiek, de akkor még nem sikerült legyőzniük a ZTE-t. Nem úgy idegenben: az előző fordulóban egy hihetetlenül izgalmas végjátékot nyert meg a Jászberény 99-98 arányban, ezzel a sikerrel pedig Jász-Nagykun-Szolnok megyeiek életben tartották reményüket a túlélésre.

Coleman nyolc találkozón húzta magára eddig a JKSE mezét ebben a szezonban, s pontosan 200 pontot, azaz meccsenként 25-öt átlagolt 304 perc alatt. A ZTE ellen már a hónap elején is 27 egységig jutott, szombaton viszont „kiszakadt a gólzsák” nála: közel 60%-al célozva ért el 36 pontot, leszedett 9 lepattanót és kiharcolt 10 faultot is. Ugyan eladott hat labdát, ám háromszor gólpasszt is adott. 42 VAL-os teljesítményével elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a JKSE győztesen távozott Zalából.

Legutóbb 36 pontig jutott Orlando Coleman

– Nagyon nehéz volt a ZTE elleni találkozó, igazán komoly küzdelem folyt a pályán – emlékezett vissza a zalai győzelemre a hátvéd. Sokszor elhúzott a ZTE, de csapatként, összefogva többször vissza tudtunk jönni és ez hozta meg a végső sikert. Életben maradtunk, ráadásul sokan tudtak hozzátenni a győzelemhez  – 11-es rotációval dolgozott Patai Benjámin, heten tudtak pontot szerezni –,  ez mindenképp előrelépésként értékelhető. Fontos volt, hogy bármennyivel is vezetett a ZTE, mi csak magunkkal foglalkoztunk, hittünk abban, hogy vissza tudunk jönni a meccsbe. Minden időkérésnél arról beszéltünk, mit kell kijavítanunk, és úgy tértünk vissza a pályára, hogy hittünk magunkban és egymásban. Tudtuk, hogy nagyon akarjuk a győzelmet és egy percre sem adtuk fel és szerintem ez is volt a győzelmünk kulcsa: jobban hittünk a csapatunkban, mint a hazaiak.

Nagy volt az öröm a lefújás után

A körmendi siker után ünnepeltetek kicsit, hiszen átszakadt a gát, de a zalaegerszegi siker után is hatalmas volt az öröm.

– Igen, de ez most nem is igazából a győzelemnek szólt, hanem annak, ahogy azt sikerült elérnünk, hogy igazi csapatjátékkal múltuk felül az ellenfelet. Igaz, hogy a pontok felét Xeyriussal mi ketten szereztük, de ehhez nagyon is kellettek a társak asszisztjai, támogatása. Jó volt látni, ahogy döntő pillanatokban nem remegett meg a kezük, gondolok itt többek fiatal játékosunkra, Filipovic Stefanra, aki hidegvérrel dobta be kulcsszituációban a mindent eldöntő büntetőket. Vannak nagyon jó játékosok ebben a csapatban, de most látszott, hogy együtt még többre lehetünk képesek. Ezen a héten szeretnénk sokat pihenni és frissülni, majd sikerrel venni a Kecskemét elleni hazai találkozónkat, mielőtt nekivágunk a play-outnak.

Alig várta, hogy láthassa kislányát

Nem sokkal a győzelem után Orlando már a Liszt Ferenc Repülőtérre tartott, hiszen a klub hazaengedte pár napra, hogy láthassa újszülött kislányát.

– Nagyon vártam már a vasárnap reggelt, hiszen akkor indult a gépem haza. Néhány napra haza tudtam látogatni az Egyesült Államokba, hiszen nemrég csodálatos dolog történt velem: kislányom született. Hihetetlen az érzés, nem is igazán tudom szavakba önteni, mit éreztem, amikor megtudtam a hírt. Onnantól fogva tényleg számoltam az órákat, mikor tarthatom majd először a karjaimban. Közhelynek tűnhet, de tényleg megváltoztatta az életem az ő születése. Persze nagyon jó ismét itthon is lenni közel három hónap után, de tudom, hogy még fontos dolgok várnak rám Jászberényben.

„Együtt többre lehetünk képesek…”

– mondta.

Fotó, szöveg: Bálizs Zsuzsa