:
:
Kerek évfordulót ünnepelhetett novemberben Balogh László, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kosárlabda Szövetség elnöke. 2001 novembere óta, azaz húsz éve vezeti a megyei Szövetséget, ami nagyon jelentős időszak a szervezet életében. Elnöki tevékenysége idején rengeteg feladattal találkozott, ami sok változtatást, fejlesztést eredményezett a megyei kosárlabda életben. Mindezek mellett folyamatosan a pályák mellől is figyelemmel követi szeretett sportága mindennapjait, ezért élményeiről, meglátásairól kérdeztük.
Elnök Úr, kérem, néhány mondatban foglalja össze, hogy a kosárlabda sportágban milyen “frontokon” állt helyt, mielőtt a Megyei Kosárlabda Szövetség Elnöke lett!
– Törökszentmiklóson, a középiskolában kezdtem el kosarazni Szabó Imre tanár úr kezei alatt. A bátyám is a Bercsényibe járt, ugyancsak kosárlabdázott, jártam is a meccseire, megkedveltem a sportágat, így eleve elrendeltetett a sorsom. Nagyon szép és eredményes négy évet tudhattam magam mögött. Később játszottam még a Törökszentmiklósi SE, a Szolnoki Kereskedelmi Főiskola, a Kisújszállási SE megyei és játékos pályafutásom befejezéseként a Karcagi SE NB.II-es csapatában. Az aktív játék mellett elvégeztem a játékvezetői tanfolyamot is, így egyszerre álltam a barikád két oldalán. Majd egyre inkább a játékvezetést helyeztem előtérbe, fokozatosan haladtam előre a ranglétrán, 1986-ban pedig bemutatkozhattam az első osztályban, ahol huszonhét éven át működtem. 2012 óta mérkőzés ellenőrként dolgozom. Korábban a Megyei Szövetség Játékvezetői Bizottsági elnöki tisztét is betöltöttem. Mivel edzői végzettséggel is rendelkezem, rövid ideig serdülő lányokat edzettem Törökszentmiklóson, ám, de ezt talán sokan megerősíthetik is, velük nehéz dolgozni, de legalább más szempontból is láttam a sportágunkat.
Hogyan emlékszik vissza azokra a napokra, amikor elnöki tevékenységét elkezdte? Mik voltak a fő céljai, miben jelentett változást a feladat a kosárlabdához fűződő élményeiben?
– Akkoriban, 2001-ben, még más rendszerben működtek a megyei Szövetségek, nem volt olyan szoros kapocs az országos Szövetséggel, mint ma. A 2001/2002-es szezon nagyon nehezen, sőt inkább egyáltalán nem indult el, valamit lépni kellett. Közelgett a megyei küldöttgyűlés ideje, így úgy gondoltam, ha értelmes programmal meg tudom szólítani a klubokat, akkor talán mellém állnak, s elkezdődhet valami. A civil életben betöltött pozícióim során széles kapcsolatrendszert tudtam kiépíteni, s velük közösen meg tudtuk teremteni a Szövetség anyagi hátterét, e nélkül lépni sem lehetett volna. Ez számunkra komoly mozgásteret jelentett, ekkor sikerült bevezetni azt a rendszert, egyedül az országban nálunk, hogy átvállaljuk a játékvezetői díjakat a kluboktól. Akkoriban ez nagy segítség volt, a TAO nem létezett. A klubok megválasztottak elnökké, elkezdődhetett a munka. Az első szezonban úgynevezett fél éves bajnokságot írtunk ki, de legalább már léteztünk! Az új elnökség fő célja kezdetben a stabilitás megteremtésén túlmenően, a klubokkal való folyamatos kapcsolattartás, a csapatszámok növelése volt. A sportághoz fűződő kapcsolatom tovább erősödött, immáron a negyedik oldalról láttam a kulisszák mögé.
Milyen volt a Szövetség élete akkoriban, mik voltak a legfontosabb feladatok?
– Saját irodával nem rendelkeztünk, így valamennyien vagy a munkahelyünkről vagy otthonról végeztük a feladatokat. Szűk operatív csapattal vágtunk bele, az egyes bizottságok vezetői voltak az elnökség tagjai. A saját területén mindenki igyekezett a legjobb tudását hozzátenni, hálás vagyok érte. Régen is, ma is azt mondom, egy szövetséget vezetni olyan, mint egy normál vállalatot. Itt is szükség van költségvetésre, bevételekre, amiből finanszírozni lehet a programokat, vannak kiadások, személyi kérdések, képzések, értekezletek és még sorolhatnám. Itt is létezik hierarchia, ha nem lenne, káoszba fordulna minden. A legfontosabb kezdetben a választási programom betartása volt, attól eltérni nem lehetett, ez becsületbeli ügy volt. A már említett játékvezetői díjak finanszírozását azóta is, húsz éve megtartottuk. Folyamatosan csatlakoztak cégek, akik támogattak bennünket. Sok-sok cél megfogalmazódott, de egyszerre valamennyit nem lehetett megvalósítani, fokozatosan lépdeltünk előre, a legfontosabbak: a bajnokságok felmenő rendszerű elindítása alapkérdés volt; a nagy hagyományokkal rendelkező középiskolás bajnokságok továbbvitele; minél több város bekapcsolása a kosárlabda vérkeringésébe; jó kapcsolat kiépítése az Országos és Megyei szövetségekkel; infrastruktúra megteremtése; szakmai képzések játékvezetőknek, edzőknek; információs kiadvány megjelentetése, később saját honlap; írott sajtóban való megjelenés; rendszeres elnökségi ülések; év végi ünnepélyes díjátadók megtartása.
Az elnöki pozícióban eltöltött húsz év során rengeteg munkatárssal dolgozott együtt. A teljesség igénye nélkül, kik voltak azok, akik legtöbb segítséget, támogatást adták Önnek a munkája során?
– Nehéz kérdést kaptam. Való igaz, több munkatársam is volt ebben a két évtizedben, akik valamennyien hozzátették részüket a megyei amatőr kosárlabda sport előmozdításáért, mindenki láb- és kéznyoma megmaradt. Senkit sem szeretnék kihagyni, de talán a legtovább dolgoztak és dolgoznak velem, ők Bernáth András, Tasnádi Zoltán, Vajó János és Szabó László. Terveink megvalósításához sok támogatást kaptunk és máig konstruktív az együttműködés az MKOSZ vezetésével, Szalay Ferenc elnök és Bodnár Péter főtitkár urakkal, miként a Versenyiroda munkatársaival, Halmos Péterrel és Dernei Gáborral. Természetesen nem szabad megfeledkezni a bennünket támogató vállalkozásokról sem.
Milyen szerepe van a megyei szövetségeknek a kosárlabda életben, miben tudnak a legtöbbet segíteni a területükön versenyző kluboknak?
– A megyei Szövetségnek komoly szerepe van a sportág életében. Mi vagyunk azok, akik megteremtik a szervezett versenyzés kereteit valamennyi korosztály számára. Az évek során fokozatosan építettük fel az egyes bajnokságokat, napjainkban már nyolc korcsoport versenyez rendszeresen. Az informatikának hála, egyre kevesebb papírt használnak a klubok, egyre több mindent saját maguk tudnak intézni különböző webes felületeken. Naprakész információkkal látjuk el őket egyrészt a honlapunkról, másrészt a Szövetségi Közlönyön keresztül. Évente több felkészülési tornát is támogatunk, akár szervezéssel, akár pusztán csak anyagilag. Az edzői továbbképzések is rendszeresek voltak, bár most a Covid miatt ez kissé háttérbe szorult. Ha szükséges, kapcsolatainkat kihasználva lobbizunk is az érdekükben. Ezen kívül, ha bármivel is fordulnak hozzánk, igyekszünk segíteni.
Melyek azok a legfontosabb változtatások, fejlesztések, amire a legbüszkébb az eltelt évek alatt?
– Több is volt és van is, amire talán méltán lehetünk, lehetek büszke. Arra mindenképpen, hogy a nulláról kezdve eljutottunk több mint hetven csapatig is. Nagy szó, hogy húsz éve a megyei amatőr kosárlabda sportot finanszírozni tudjuk. Szervezett bajnokságainkkal hozzá tudtunk járulni több klub számos csapatának országos eredményeihez is. A megyei bajnokságainkban pályafutásukat indító edzőket és játékvezetőket is hozzásegítettünk képzéseinkkel fejlődésükhöz. Kineveltünk több első osztályig is eljutó játékvezetőt, miként innen indult több játékos első osztályú és válogatott karrierje, aki közül többen jelenleg is játszanak a felnőtt bajnokságainkban, visszajöttek. Tizenhét éve indítottuk el honlapunkat, amely azóta is üzemel, néha jó belenézni az archívumba. Talán lehet, hogy nem vagyok szerénytelen, de még nem találkoztam hasonlóan naprakész oldallal megyei szinten. Folyamatos a megjelenésünk a televízióban. Elindítottuk a Kosár TV-t. Működik a játékvezetői küldő program, harmadik éve a központi asztalszemélyzeti küldő rendszer is. Több éve stabil, bérelt irodával rendelkezünk, a megfelelő infrastruktúra rendelkezésre áll. Másfél éve saját gépkocsink is lett. Az idén lesz tíz éve, hogy megrendeztük első alkalommal a Megyei U11-es Válogatottak tornáját, majd rá pár évre az U12 korosztálynak is. Anno, mivel nem volt női NB.II., elindítottuk a Kelet liga néven futó felnőtt női küzdelemsorozatot, amely népszerű volt, innen indult Határ Betti is, ám sajnos néhány év alatt kifulladt, valahogy a hölgyeket nehezebb megtartani a sportág mellett, mint a fiúkat. De a legbüszkébb arra vagyok, hogy évről évre egyre több gyerek választja e csodálatos sportágat, látni szemükön a csillogást, amikor labdát fognak és játszanak. A tekintetük mindent elmond. Fontosnak tartottam, hogy elismerjük azokat a sportbarátainkat, akik igazán sokat tettek a saját területükön a megye kosárlabda sportjáért, számukra alapítottuk a Tiboldi Tibor Díjat.
Mik voltak a legnehezebb időszakok, a legnagyobb “fejfájást” okozó problémák, amikkel szembesült?
– A húsz év alatt a legnagyobb problémát a Covid jelentette, jelenti, szörnyű időszak nem csak a kosárlabda, hanem legfőképp a társadalom számára. Örülök, hogy az elmúlt évet már végig tudtuk játszani, s eddig az idei is működik, ezért mindenkit csak a legnagyobb elismerés illeti!
Játékvezetőként és komisszárként is rengeteg mérkőzésen közreműködött az utóbbi években és jelenleg is, hogy látja, miben változott leginkább a sportág, merre tart most a kosárlabda?
– Ahhoz képest, mint amikor elkezdtem a kosárlabdát, a sportág teljesen megváltozott, új irányt vett. Anno elsősorban a technikára épült a játék, mára már az atletikusság, az erő, a dinamika vált meghatározóvá, ami egyrészt előnyére, másrészt hátrányára vált a sportágnak. A regulák is folyamatosan változnak, szép lassan közelítünk az amerikai szabályok felé, a végcél pedig nem lesz más, minthogy a földkerekségen egységes szabályok alapján játsszák e sportágat.
Van-e hiányérzete a kosárlabdával kapcsolatban, van-e olyan cél, amit még mindenképp el szeretne érni?
– A kosárlabdától nagyon sokat kaptam, igazából nincs hiányérzetem. Nagyon várom, hogy vége legyen ennek a rémálomnak, amit Covidnak hívnak, s térjen vissza minden a normális kerékvágásba. Célok mindig vannak, több is. Ismét fel kell tornázni a csapataink számát, úgy érzem, mintha megint tíz évvel ezelőtt lennénk. A közeljövő céljai között szerepel, hogy a tizenegy év után ismét elindított megyei felnőtt női bajnokságot stabilizáljuk, s új csapatokat is megnyerjünk a részvételre. Az alapokat tovább kell szélesítenünk, főleg az U9 Csemete és U10 Mini bajnokságokban. A Covid miatt majdnem leépült amatőr középiskolás bajnokságot vissza kell építenünk. Nagy álom, hogy a Kosár TV rendszeres hír és elemző műsorral jelentkezzen. Természetesen más terveim is vannak, ám azok jelenleg még nagyon kezdeti stádiumban léteznek. Most viszont az a legfontosabb, hogy valamennyien egészségben legyünk túl a pandémián!
Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kosárlabda Szövetség
Szólj hozzá!