Kékesi Kolos: Mindig is a gyors, látványos játék állt hozzám közel

Sorozatban harmadik, összesen 11. győzelmét aratta a Piros csoport előző  MEAFC Wolves, bár a Vasas 13 pontos hátrányból fordított a negyedik negyed elején, a hajrában egyértelműen a borsodiak akarata érvényesült, a mezőny legjobbja Kékesi Kolos volt 29 ponttal. A 2006-os születésű, paksi nevelésű tehetség immár sokadszor vált nyerőemberré a miskolciaknál, első piros csoportos évében már több mutatóban a bajnokság legjobbjai közé tartozik: meccsenként 3,4 labdaszerzése a legmagasabb érték a mezőnyben, míg közel 22-es pontátlagával a negyedik legjobb dobónak számít – remek teljesítményének összetevői mellett céljairól is kérdeztük az U20-as válogatott játékost.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

– Pakson kezdtem el a kosárlabdázni, valahogy úgy, ahogy még sokan mások: láttam egy mérkőzést és nagyon megtetszett a felnőttcsapat játéka, elmentem edzésre, benneragadtam a sportágban és azóta is tart a lendület.

– Három idényt töltöttél el az NB I. A-s csapattal, az utánpótlás-bajnokságok mellett a Bonyháddal, majd az U23-asokkal a Zöld csoportban is játszottál. Mi a legfontosabb tapasztalat, amit magaddal viszel a paksi évekből?

– A kitartást mondanám. Nagyon hosszú időt töltöttem el és sok segítséget kaptam Pakson, kiemelném Jan Pavlikot és Morgen Frigyest, évről évre tudtam fejlődni az irányításukkal és jó példaképeket is találtam a klubban, mint például Eilingsfeld János.

– Mi alapján döntöttél a váltás és a MEAFC mellett tavaly nyáron?

– Úgy gondolom, hogy abba a korba léptem, amikor a rendszeres játéklehetőség a legfontosabb, már nem láttam értelmét annak, hogy egy A csoportos csapat kispadján üljek, az pedig nem tűnt reálisnak, hogy jelentősen megnövekedjen a játékidőm Pakson. Az érdeklődő klubok közül a MEAFC-tól kaptam a legkomplettebb ajánlatot a stábot, a körülményeket és a leendő játékostársakat is figyelembe véve.

– Milyen jellemzői vannak az idei Piros csoportnak az általad ismert más bajnokságokkal összehasonlítva?

– Mindenképpen azt emelném ki, hogy nagyon együtt van a mezőny, rengeteg a meglepő eredmény és tényleg rendkívül közel állnak egymáshoz a csapatok mind a győzelmek számát, mind a játékerőt tekintve – jelenleg öt ellenfél is legfeljebb egy pontra van tőlünk a tabellán, de egy-két kivételt leszámítva tényleg bárki megverhet bárkit. Tavaly még nem követtem annyira a Piros csoportot, mert nem ott játszottam, de nem gondoltam, hogy ez egy ilyen erős liga.

– Hogyan befolyásolja a játékodat, hogy az eddigi összes bajnokin ugyanazzal a kezdőötössel álltatok fel – amelynek te is tagja vagy?

– Nagyon örülök neki, mert bár gondoltam, hogy lesz bőven lehetőségem, pozitív meglepetés volt, hogy egyből egy ilyen szerepbe csöppentem. Igyekszem rászolgálni a bizalomra, úgy gondolom, hogy idáig ez sikerült is. Sokat segít az állandó kezdőcsapat, stabilitást és megbízhatóságot ad, ahogy az is, hogy mindenkivel ugyanúgy bánik a szakmai stáb a szezon kezdetétől. Nem kell attól tartanom, hogy egy rosszabb teljesítmény esetén azonnal lecserélnek vagy hátrébb kerülök a rotációban.

– Ti dobjátok a legtöbb pontot a mezőnyben. Mennyire fekszik neked ez a játékstílus?

– Már az utánpótlásban is nagyon szerettem ilyen stílusban játszani, a korábbi edzőim is ezt a felfogást képviselték, így nőttem fel. Aki látott már a pályán, az tudja, hogy azért élek-halok, hogy minél gyorsabb, minél látványosabb kosárlabdát játsszunk.

– A zöld csoportos ASE U23-at leszámítva most kaptál először meghatározó szerepet egy felnőttcsapatban, ennek ellenére több mutatóban is ott vagy a bajnoksg legjobbjai között. Ez minek köszönhető?

– Hallottam a csapattársaktól, illetve másoktól is, hogy az elején még nem számítottak rá az ellenfelek, hogy ilyen teljesítményt tudok majd nyújtani Miskolcon, de én sejtettem, hogy jól fog elsülni ez a váltás, mert végig bíztam magamban és a csapattól is minden támogatást megkaptam. Bár gondoltam, hogy képes vagyok rá, jó érzés megélni, hogy tényleg huzamosabb ideig is tudok ilyen szinten játszani a felnőttmezőnyben.

– Hogy láttad belülről a Vasas elleni mérkőzést, ahol szinte végig vezetve, mégis nagy csatában győztetek és a mezőny legjobbja voltál?

– A negyedik negyed elején egy egy-két perces szakaszt leszámítva valóban végig nálunk volt az előny. Korábban voltak azzal problémáink, hogy nem tudtuk megtartani a vezetésünket, a második félidőben alábbhagyott az intenzitásunk és fordított az ellenfél, amire nem tudtunk reagálni. Örülök neki, hogy ez nem ismétlődött meg, most tényleg mindenki végig ott volt fejben és tudott koncentrálni a saját dolgára, nem estünk kétségbe, amikor hátrányba kerültünk és csapatként összehoztuk a győzelmet – emlékszem, hogy ősszel is közel álltunk a sikerhez a Vasas otthonában, de akkor egy ponttal kikaptunk, úgy érzem, hogy sokat léptünk előre azóta.

– Pillanatnyilag 11-8-cal az 5. helyen álltok, nézegetted már, hogy hova érhettek oda az alapszakasz végén?

– Nem vagyok híve a számolgatásnak, de nyilván a fejemben van, hogyha tudunk egy olyan sorozatot hozni, mint az első körben, akkor egy jó helyen juthatunk a rájátszásba. Két nehéz mérkőzés következik az előttünk álló Fót és MAFC ellen, utána viszont már csak mögöttünk lévő csapatokkal játszunk, remélem, hogy ezeket a meccseket stabilan tudjuk majd nyerni.

– Vasárnap a 11 bajnoki óta veretlen, listavezető Megyeri Tigrisekhez látogattok. Szerinted hogyan lehet őket megfogni?

– Egyértelműen nagyon jól kell teljesítenünk a bravúrhoz, azt viszont nem mondanám, hogy nekik rosszul kell játszaniuk ehhez, mert vagyunk olyan jók, hogyha 40 percen keresztül a saját játékunkat játsszuk, fel tudjuk venni velük a versenyt. Itthon közepes játékkal egy kétlabdás mérkőzésre voltunk képesek ellenük. Ha magunkat tudjuk adni, akkor biztosan egy jó meccs lesz, ahol bármi megtörténhet.

– Hogy látod a helyzeteteket az U21-es bajnokságban, ahol a 4. helyen álltok?

– A mezőny első fele hasonló szintet képvisel, mint az A csoport, a fő különbség, hogy a legtöbb csapat nem tud 12 emberrel kiállni, viszont akik játszanak, jól bírják a nagyobb terhelést is. Remélem, hogy oda tudunk érni a legjobb háromba, így versenyben maradunk az országos döntőért. Bár az NB I a prioritás, az U21 és az egyetemi bajnokság is fontos a klub számára, fiatal csapatként minden sorozatot komolyan veszünk.

– Úgy tudom, az U20-as válogatottban is számolnak veled.

– Igen, novemberben volt az első összetartás, a jövő héten lesz a következő. Korábban már több korosztályban voltam utánpótlás-válogatott, de nem akarok ebből következtetést levonni a nyárra nézve, egyelőre örülök, hogy itt lehetek. Úgy gondolom, hogy jól együtt tudunk majd dolgozni Forray edző úrral, úgy tűnik, hogy könnyen megtalálja a közös hangot velünk, játékosokkal, szeretnénk a lehető legtöbbet kihozni a közös munkából. Láttam a csoportbeosztást, az előző évekből kiindulva úgy érzem, hogy bőven meglesz az esélyünk a nyolc közé jutásra.

– Milyen céljaid vannak közép- és hosszú távon a kosárlabdában és az élet más területein?

– Mindenképpen a kosárlabdában képzelem el a jövőmet még jó sokáig. Szeretnék rövid időn belül az élvonalban játszani, a legjobb az lenne, ha ehhez nem is kellene eligazolnom Miskolcról. Hosszabb távon szeretnék még magasabb szintre, valamelyik erősebb külföldi bajnokságba is eljutni. Ami a tanulást illeti, másodéves vagyok a Dunaújvárosi Egyetemen.

Fotók: hunbasket.hu(/Tóth József, Keényi György), Girgász Benedek/Újbuda MAFC, FIBA