Kazy Balázs: Ennyire még sehol nem élveztem a kosárlabdát

Gyorsan beilleszkedett és a feljutást megcélzó Újbuda MAFC kulcsemberévé vált Kazy Balázs, aki tavalyi számait is túlszárnyalva 20,1 pontot és 19-es VAL-t átlagol idáig a bajnokságban. Garai Péter együttese négy sikerrel rajtolt a Piros csoportban, ezt követően zsinórban három vereséget szenvedett, de az előző fordulóban visszatalált a győztes útra. A MEAFC ellen 102-88-ra megnyert találkozó legjobbja egyértelműen a piros-feketék sükösdi születésű, 21 esztendős játékosa volt, aki 41 pontjából 19-et a negyedik negyedben szerzett – az emlékezetes egyéni teljesítmény mellett pécsi időszakáról, salgótarjáni tapasztalatairól és távlati terveiről is beszélgettünk vele.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

– Édesapám kosarazott korábban és támogatta, hogy első osztályosként én is elkezdjem az általános iskolában, Baján. Így indult a pályafutásom.

– 2018-ban aztán nagy váltás következett, hiszen átkerültél a Rátgéber Akadémiára. Ez mennyiben változtatta meg a mindennapjaidat?

– Ez egy óriási változás volt nekem, beköltöztem a kollégiumba, már reggelente is edzettem, így U16-os koromtól heti nyolc edzésem volt. Szép emlékeim vannak a pécsi évekről, a korosztályomban végig vezéregyéniségnek számítottam, az utánpótlás-válogatottakba is bekerültem, csapatszinten pedig nyertünk három bajnoki címet.

– A 2022/23-as idényben váltál a rotáció fontos tagjává a felnőttcsapatban, ötmeccses pécsi házidöntő végén kiharcoltátok a feljutást az A csoportba. Hogy emlékszel vissza erre a csapatra?

– A nagy téttel és a kemény edzésekkel együtt is az maradt meg bennem, hogy egy vicces szezon volt, végig nagyon jó volt a hangulat az öltözőben. Kovács Peti is remekül beleillett a csapatba idősebb játékosként, ő is poénkodott, de közben sokat segített is mindenkinek, én is számos jó tanácsot kaptam tőle. Sokakkal tartom a kapcsolatot a mai napig az akkori játékostársak közül. Személy szerint olyan feladatokat kaptam a mérkőzéseken, mint a legtöbb fiatal egy bajnokesélyes csapatban: ha üresen maradok, dobjam be a hármast, amúgy védekezzek keményen és ne adjam el a labdát, de voltak olyan meccsek, ahol elkaptam a fonalat és sokat hozzá tudtam tenni.

– Hogyan élted meg a következő évet, amikor az élvonalbeli keret tagja voltál, de végül csak a helyosztókon kaptál néhány percet a felnőtt NB I. A-ban?

– Három bajnokságban is keretben voltam, U20-ban és a zöld csoportos U23-as együttesben is sokat játszottam. Több fiatalhoz hasonlóan a felnőttekkel együtt edzettem és utaztam az idegenbeli mérkőzésemre, de sok sérülésem volt ebben a szezonban, így végül nem jött össze az A csoportos bemutatkozás.

– Ezután visszatértél a B csoportba. Hogyan lettél a Salgótarján játékosa?

– Őszintén szólva nem a Salgótarján volt az első opcióm. Korábbi edzőm, Sértő Ádi hívott Ceglédre, először oda írtam alá, de megszűnt a klub, amit csak az alapozás kezdete előtt egy héttel tudtam meg, így kerültem végül az SKSE-hez. A több játéklehetőség miatt döntöttem a Piros csoport mellett, de igazából nem is volt sok választásom, mert az NKA Pécs nem akart megtartani, máshonnan pedig nem kaptam ajánlatot az A-ból.

– Csapatszinten éppen lemaradtatok a felsőházi rájátszásról, egyéni szempontból viszont jól sikerült a nógrádi kitérő, hiszen 16,6 pontos átlaggal az SKSE legjobb dobója voltál. Mit tanultál az előző szezonból?

– Amikor odakerültem, úgy voltam vele, hogy “most már kiöregedtem a fiatalszabályból, meg kell mutatnom, hogy igenis tudok kosárlabdázni”. 20-21 évesként szerintem nagyon jó számokat hoztam, meghatározó volt számomra ez az év, mert itt éltem át, hogy tényleg képes vagyok arra, hogy meghatározó játékos legyek egy felnőttcsapatban, ez nagy önbizalmat adott.

– Mi alapján döntöttél a MAFC mellett idén nyáron, hogy érzed magad idáig a klubnál?

– Mindig is gondolkodtam rajta, hogy jó lenne egyszer a fővárosban játszani. Amikor Garai Péter felhívott, gyorsan megbeszéltük a részleteket, könnyen megegyeztünk. Nem teljesen idegen környezetbe jöttem, sokakkal játszottunk már egymás ellen, Biber Bendével pedig együtt játszottam a 2023-as U20-as Eb-n, egész nyáron szobatársak voltunk, de mindenki nagyon befogadó volt, gyorsan be tudtam illeszkedni. Kiváló a hangulat az öltözőben és a meccseken is, úgy érzem, hogy szerencsére jól is megy a játék. A budapesti élet is tetszik, szép város. Nem játszottam még hasonló rendszerben, sosem volt még annyi szabadságom a pályán, mint a MAFC-ban, ami nagyon tetszik. Ennyire még sehol nem élveztem a kosárlabdát.

– A 4-0-s szezonrajt után három vereség következett. Miben látod a hullámzás okát?

– Ez egy nagyon jó kérdés. A PVSK ellen kezdődött a mélyrepülés, vezettünk húsz ponttal, mégsem sikerült nyerni, ez nyilván hullámvölgyet okozott. Egy kicsit el is fáradtunk, Polgárdy Ádi és én is összeszedtem egy kisebb sérülést – szerencsére most már teljesen egészséges vagyok -, de az ellenfelek is nehezebbek voltak, mint az elején.

– Múlt szombaton aztán újra győztetek, a MEAFC-ot vertétek szinte végig vezetve, de sokáig szoros mérkőzésen. 41 pontot szereztél, mondhatjuk, hogy ez volt pályafutásod eddigi legjobb meccse?

– Igen, egyértelműen! Úgy érzem, hogy még bennem maradt a BKG elleni mérkőzés, ahol nagyon nem ment a játék, annak a meccsnek a pontjai “átjöttek” ide.

– Mire számítasz a pénteki derbin a négy bajnoki óta veretlen Vasas otthonában?

– Kemény, verekedős mérkőzést várok. A Vasas erős letámadásban, szerintem ellenük a legkellemetlenebb játszani a bajnokságban. Nagy csata lesz, meglepne, ha nagy különbség alakulna ki bármelyik irányba, mindent meg fogunk tenni a győzelemért. Az lesz a legfontosabb, hogy a saját stílusunkban tudjunk játszani: nagy iram, sok gyorsindítás és mezőnykísérlet, könnyű ziccerek, üres hármasok. Ehhez egy kicsit szigorítani kell a védekezésünkön, hogy a lepattanókból tudjunk indulni. Biztosan nehéz dolgunk lesz a palánk alatt, de a magas szerkezetük kétélű fegyver lehet, ki kell használnunk, hogy így kevésbé gyorsak. Nagy lendületet adna egy újabb győzelem.

– Milyen hosszabb távú terveid vannak a pályán, illetve az élet más területein?

– Jelenleg mindent a kosárlabdának rendelek alá. Az a célom, hogy két éven belül visszatérhessek az első osztályban, bízom benne, hogy ott is alapemberré válhatok majd – akár a MAFC-ban, ennek örülnék a legjobban. Pécsen elkezdtem az egyetemet, de abbahagytam, amikor eligazoltam, jövő szeptembertől szeretném folytatni, de egyelőre a játékra fókuszálok.

Fotók: hunbasket.hu/Girgász Benedek, Újbuda MAFC