Kardos Péter: Felmerült az is, hogy nem adjuk be a nevezést az A csoportra

– Ami a szurkolóknak “uborkaszezon”, a klubvezetők számára az év legizgalmasabb periódusa. Hogyan telt az idei nyár a Szedeáknál?

– Sokszor elmondtam már, hogy a 2010-es feljutásunk óta a 14 A csoportos csapat közül mindig is az egyik legalacsonyabb költségvetéssel rendelkeztünk, vagyis a körülmények hozzászoktattak bennünket a nehéz helyzetekhez. Erre rátett egy lapáttal a Naturtex visszalépése, ami természetesen a megszokottnál is jóval több nehézséget okozott. Utólag el kell mondanom, komolyan felvetődött az is, hogy beadjuk-e a nevezésünket az A csoportra, nem az-e a felelősségteljes magatartás, ha visszalépünk az élvonaltól.

– A csapat készül az október 3-i, zalaegerszegi bajnoki rajtra, ami azt jelentheti, hogy sikerült megoldani a problémákat.

– Fogalmazzunk úgy, hogy jelenleg lokalizáltuk a tüzet, de a tűz nem aludt el. Ezt az évet biztosan végig fogjuk csinálni, de ha nem tudunk jelentősebb előrelépést elérni a finanszírozásunkban, akkor ez a kérdés jövőre már nem kérdésként fog felmerülni…

– Előfordulhat, hogy a következő lesz az utolsó szezon a legmagasabb osztályban?

– Nem szeretnék erről többet beszélni, elmondtam mindent, ami jelenleg a nyilvánosságra tartozik. Azt tudom ígérni, hogy mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy 2024 nyarán is rendelkezzünk az induláshoz szükséges forrásokkal.

– A játékoskeret nagyon sokat változott. Hogyan állt össze az új Szedeák?

– Az anyagi lehetőségeinkből adódóan, mindig keressük azokat a játékosokat, akik a korábbi csapataikban nem kaptak elég lehetőséget, viszont úgy gondoljuk, hogy lényegesen több van bennük, mint amit eddig meg tudtak mutatni a tudásukból. Itt van például Bognár Kristóf, aki a DEAC-ban meccsenként 15 perceket kapott, nálunk pedig egy 30 perces, meghatározó játékos lett, aki a bajnoki bronzérem és a kupaezüst megszerzésében is főszerepet játszott. Én hiszem, hogy Mucza Tamás és Zsíros Péter vonatkozásában hasonló lesz a helyzet. Rajtuk kívül több, tehetséges fiatal kosarast is sikerült igazolnunk, így összességében a csapat magyar állományával teljes mértékben elégedettek lehetünk.

– És a légiósokkal?

– Itt a szakmai stábnak sokkal nehezebb a helyzete. Hatalmas merítésből, elképesztő mennyiségű videót megnézve, a költségvetési korlátok között lavírozva kell azokat a játékosokat megtalálni, akik jól működhetnek együtt és a csapat hasznára lehetnek. A szerencsésebb anyagi helyzetben lévő csapatok nyilván magasabb bérigényű játékosokat is tudnak választani, ahol a valós tudás tekintetében talán egyértelműbb a helyzet, de ez minden évben minden csapat számára valamennyire lutri is. Nálunk az a kérdés, hogy vajon sikerül-e olyat észre vennünk egy játékosban, amit más nem látott meg benne. Egyszerűbben fogalmazva: itt is a valami miatt alulértékelt játékost keressük, és bízunk benne, hogy meg is találjuk. A kiválasztásunkról talán sokat elmond, hogy az elmúlt két-három évben a Szedeákból a Bundesligába, a francia vagy a görög élvonalba szerződtek a játékosaink. De ez egy nagyon összetett és nehéz feladat.

– A Lake-Locke-Woolridge trió is képes lehet hasonlóra?

– Nagyon remélem, hogy igen. Nálunk hagyományosan az edző választ, a menedzsment nem szól bele a döntésbe. És ezzel nem a felelősséget akarom elhárítani, hanem a dicsőséget. Nikola Lazics óriási rutinja minden bizonnyal segít abban, hogy megtaláljuk a megfelelő embereket.

– Szeptember 17-re véradást szerveznek a Tiszavirág Sportuszodába. Mi a program apropója?

– Nagyon fontos számunkra annak a közvetítése, hogy a bajba jutott emberek megsegítése érték. Ezt tükrözi a hagyományos karácsonyi gyűjtésünk is, most pedig az önkéntes véradás szervezésével szeretnénk ezt másképpen is kifejezni. Bízom abban, hogy nagyon sok szurkolónk csatlakozik hozzánk.

– A hírek szerint készülnek még valamire, amire korábban nem volt példa…

– Az elmúlt években néhányszor megkaptuk kritikaként, hogy Szegeden nincs hagyománya a kosárlabdázásnak. Ehhez képest az 1955-ben a szovjeteket az Eb-döntőben negyven ezer ember előtt a Népstadionban megverő magyar válogatottnak három szegedi tagja volt: Hódy László, Hódy János és Greminger János. Mindhárman az akkori Klauzál, ma Radnóti Gimnázium növendékei voltak… Hódy Laci idén elment közülünk. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy párszor beszélgethettem vele. Noha 1956 óta Ausztráliában élt, rendszeresen járt Szegedre, még az utóbbi időkben is. Bátran mondhatom, hogy nemcsak kitűnő sportoló, de nagyszerű ember is volt. Megjelent egy könyve Osztályidegenből halhatatlan címmel, mindenkinek ajánlom figyelmébe. Szeretnénk méltó módon megőrizni az emlékét, így a Szegedi Postásban viselt mezét örökre visszavonultatjuk. Hódy László tiszteletére többé senki sem játszhat a Szedeák felnőttcsapatában ötös számmal, a meze pedig felkerül az Újszegedi Sportcsarnok mennyezetére, mindenkinek példát mutatva és egyben emlékeztetve a régi dicsőségre.