Kámán Bálint: Nagyon nehéz döntést kellett meghozni, amikor Jászberénybe igazoltam

Remekül teljesít idáig a Piros csoportban a Jászberény: Szarvas Gábor nyolc közé jutást célul kitűző együttese úgy áll 6-4-es mérleggel az 5. helyen, hogy hétszer is idegenben lépett pályára. A kék-fehérek sikeres szereplésének egyik legfontosabb letéteményese Kámán Bálint, aki hosszú zöld csoportos időszak után gyorsan felvette a magasabb osztály ritmusát, 12,8 pontot, 6,1 kiharcolt faultot és 3,1 gólpasszt (19,1 VAL) átlagolt az eddigi bajnokikon – a B csoport alsó- és felsőházának különbségei mellett nyári klubváltásáról és a jászságiak kilátásairól is beszélgettünk az elmúlt tíz évet Győrben töltő irányítóval.

– Hogyan ismerkedtél meg a kosárlabdával?

– Zalaegerszegen nőttem fel, viszonylag későn, a serdülő korosztályban kerültem a kosárlabdapálya közelébe. Előtte sokat atletizáltam, jégkorongoztam, de a kosár elsőre szerelem volt, végül ennél a sportágnál maradtam. A ZTE-nél töltöttem az utánpótlás-éveimet. Amikor leérettségiztem, mindenképpen szerettem volna továbbtanulni. A győri egyetemet választottam, mert Budapest nem vonzott, túl nagy város volt nekem, Győr éppen ideálisnak tűnt, így kerültem az ottani kosárlabdaklubhoz.

– Fiatalként érkeztél, csapatkapitányként távoztál – kérlek, mesélj a Győrben lejátszott tíz szezonról!

– Még az NB I. B Nyugati csoportjában mutatkoztam be a felnőttek között, amikor átszervezték a másodosztályt, a Piros csoportba kerültünk, de nem jött össze a bennmaradás, 2018 óta zöld csoportos a Győr. Eleinte főleg edzőpartnerként és a kispadon kaptam szerepet az NB I-ben, az akkori “nagy öregek” mellett az is nagy szó volt, hogy a meccskeretbe kerültem, de az U20-as és az egyetemi bajnokságokban már ekkor is sok játéklehetőséghez jutottam. Folyamatosan edzettem a felnőttekkel, évről évről fontosabb játékossá váltam a csapatban, a végén már csapatkapitányként és kulcsemberként számítottak rám. Úgy gondolom, hogy a legtöbbet az egyetemi bajnokságban fejlődtem, amit 2021-ben megnyertünk, egyszer ezüstérmesek is voltunk, ez egy olyan sorozattá vált, ahol szinte csak B csoportos játékosok ellen bizonyíthattunk.

A Győri Kosárlabda Club alapvetően egy egyetemi csapat, amikor odakerültem, még voltak fizetett, csak kosárlabdázó játékosok, de aztán úgy alakult át a klub, hogy már régóta szinte csak a Széchenyi Egyetem jelenlegi és korábbi hallgatói alkotják a keretet. Ez az egész idényben kétfrontos megmérettetést jelent: jellemzően hétfőn-kedden MEFOB, pénteken vagy szombaton pedig B csoport. Többször el kellett döntenünk, hogy hol próbálunk igazán jó eredményt elérni, és általában az egyetemi bajnokságot választottuk, mert itt szinte mindig bejutottunk a négyes döntőbe, míg a Zöld csoportban volt, hogy nem úgy teljesítettünk, ahogy azt elterveztük.

– Mennyire volt nagy váltás, hogy nyáron Jászberénybe igazoltál?

– Meglepett és nagyon jólesett a jászberényi ajánlat, mert korábban nem nagyon érdeklődtek irántam a Piros csoportból. Szarvas Gábor azzal keresett meg, hogy meghatározó játékosként számolna velem. Nagyon nehéz döntést kellett meghozni, mert a menyasszonyommal mindketten hosszú távra rendezkedtünk be Győrben: ő az Akadémián edzősködött, én az aktív játék mellett a civil szakmámban is dolgoztam már, miután végeztem az egyetemen. Osztottunk-szoroztunk, végül arra jutottunk, hogy kipróbáljuk a szerencsénket és áttesszük székhelyünket Jászberénybe.

– Egyelőre talán túl is teljesítitek a várakozásokat: már hat győzelmetek van a bajnokságban, pedig még csak háromszor játszottatok hazai pályán. Ez minek köszönhető szerinted?

– Amikor megkezdtük az alapozást, bíztam benne, hogy a győrihez hasonlóan családias közegbe kerülök – ez teljes mértékben meg is valósult. Nagyon könnyen megtaláltuk a közös hangot a többiekkel, nincsen széthúzás, klikkesedés, mondhatni, gyorsan egy “nagy család” lettünk, úgy érzem, ez nagyban hozzájárul az eredményességünkhöz. Kicsit nehezen indult a felkészülés, nem mindig tudtunk teljes létszámban edzeni, ezért az év eleje még kicsit az ismerkedésről szólt, de az utóbbi meccsekre mindenkinek sikerült megtalálnia a helyét a rendszerben. Ahogy egyre jobban összeszokunk, még eredményesebbek leszünk.

– Jól alakult számotokra a múlt hét, szerdán egy nagyon izgalmas meccsen eljutottatok százig és győztetek Pécsen, szombaton magabiztosan vertétek a Salgótarjánt. Hogy élted meg ezt a két találkozót?

– Ide kell vennem november 15-i, tiszaújvárosi mérkőzést is, mert ez volt az első győzelmünk egy ötmeccses idegenbeli sorozatban, három vereség után egylabdás végjátékban sikerült visszatérnünk a győztes útra. Itt éreztem először, hogy mindenki felvette a csapatban betöltendő szerepét, ez nagyon sokat dobott azon, hogy készültünk a PVSK ellen. A szokott alapossággal kielemztünk a pécsieket és úgy mentünk oda, hogy meg akarjuk mutatni a B csoport egyik legjobb csarnokában, népes közönség előtt, kiváló hangulatban, hogy számolni kell velünk – ezzel a mentalitással, egy csapatként tudtuk bevenni Pécset. Arra számítottunk, hogy sokkal nehezebb dolgunk lesz a Salgótarján ellen, mint a Hepp Kupában volt (november 5-én 118-73-ra nyert a Jászberény – a szerk.), már az elején magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, ennek köszönhetően viszonylag simán tudtunk nyerni. Őszintén megmondom, én nehezebb meccsre számítottam, de természetesen örülök, hogy így alakult.

– Az egyéni teljesítményedre sem lehet panasz, a PVSK és az SKSE ellen is négy hármast dobtál hat kísérletből, 41% a triplamutatód. Minek tudható be, hogy eddigi pályafutásod alatt most mutatod a legjobb kinti dobóformát?

– A győri évek alatt nem nagyon volt lehetőségem délelőtti tréningeken részt venni, Jászberényben augusztus óta napi két edzéssel operálunk. Nagyon sokat számít, hogy reggelente is tudok kondizni, dobógépet használni, dobásszituációkat gyakorolni a többiekkel. Az is könnyebbség, hogy most foglalkozhatok csak a játékkal, nem kell mellette mást dolgoznom vagy edzősködnöm – úgy érzem, hogy ez meg is látszik a pályán.

– Mivel a pécsi előrehozott bajnoki volt, csak a jövő hétvégén léptek legközelebb pályára. Megkezdtétek már a felkészülést a Nyíregyházából?

– Egy fárasztó és sikeres hét után kaptunk három nap pihenőt Szaszától (Szarvas Gábor – a szerk.), de csütörtöktől kezdve száz százalékban a Nyíregyházára koncentrálunk. Nem vagyunk tőlük nagyon lemaradva, csak két vereség és három hely a különbség a tabellán, szeretnénk őket meglepni és bebizonyítani azt, hogy nem csak a szerencsének köszönhető, hogy így állunk, hanem valóban ott a helyünk az első öt-hat csapat között. Olyan szurkolótábor előtt játszhatunk, amely meghálálja a jó szereplésünket.

– Jelen pillanatban az 5. pozíciót foglaljátok el, hogy látod, hányadik helyre érhettek oda akár az alapszakaszban, akár majd a végelszámolásnál?

– Nagyon sűrű a mezőny, nem tudok kiemelni egy olyan bajnokesélyest, amilyen például a tavalyi Kaposvár volt. Sok jó csapat van az élbolyban, mindenképpen úgy számolunk, hogy felsőházi rájátszásba jutunk. Ha ez sikerül, a playoff már más kávéház és a legjobb négy sem lenne elérhetetlen. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el.

– Mi a legfontosabb különbség a Zöld és a Piros csoport között?

– A Piros csoportban sokkal jobban felkészülnek egymásból az ellenfelek, a Zöldben általában nem voltak videózások, itt viszont alaposan feltérképezzük, hogy ki mit csinál. Ez egy sokkal fizikálisabb bajnokság, mind védekezésben, mind támadásban jóval nagyobb terheléssel jár, de kezdem megszokni ezt a kemény játékot és egyre jobban felvenni a ritmust. A játékosállomány is teljesen más, légiósokkal, volt válogatottakkal, feltörekvő fiatalokkal. Minden csapat komoly játékerőt képvisel, örülök, hogy ebben a mezőnyben játszhatok.

– 28 évesen életed formájában játszol. Milyen hosszabb távú terveid vannak a pályán, illetve a civil életben?

– Örülök, hogy így alakul eddig a történetem, úgy érzem, hogy jó helyen vagyok. Amíg bírom, mindenképpen szeretnék a Piros csoport egyik meghatározó szereplőjénél játszani, kihozni magamból a maximumot. Edzősködtem már Győrben, ez a lehetőség mindig adott lesz, van egy közlekedésmérnöki diplomám is, a visszavonulásom után a menyasszonyommal közösen eldöntjük majd, hogyan tovább – az biztos, hogy nem szeretnék teljesen elszakadni a kosárlabda világától.

Fotók: hunbasket.hu, Jászberényi KSE/Varga Viktor