A debrecenieknek sikerült a legjobban a formaidőzítés a junioroknál: a rájátszásban nyújtott hullámzó teljesítmény után az április végi országos döntőben nem találtak legyőzőre hazai pályán, így megvédték bajnoki címüket. Kádár Tamás együttese sűrűn változó összeállításban lépett pályára az év során, de amikor a legfontosabb volt, a még kadettkorú Kiss Tamás, az alapszakaszban legtöbbet a Piros csoportban szereplő Szász-Veres Márk és az első osztályban is komoly szerepet kapó, az U19-es együttesbe az utolsó két meccsre beszálló Gál Csongor is nyerőembernek bizonyult – a kulcsjátékosok közeljövője mellett a cívisvárosi akadémiai koncepcióról is kérdeztük a vezetőedzőt, aki már a székesfehérvári MKOSZ Edzőközpontból nyilatkozott nekünk: Sipos Péter szövetségi edzővel és Berkics Bencével együtt alkotja a horvátországi Eb-re készülő U18-as válogatott szakmai stábját.
– Hogyan vágtatok neki a szezonnak címvédőként? Milyen szerepet tölt be a DEAC koncepciójában az U19-es korosztály, amely felett – a magyar kosárlabdában egyedülálló módon – még három csapatotok (U21, U23, felnőtt) is van?
– Eredményesség szempontjából minden idényben úgy indulunk, hogy először is jussunk be a legjobb nyolc közé, ahol aztán még három hasznos mérkőzést játszhatunk. Nem fogalmaztuk meg előre célként a bajnoki címet, az a legfontosabb, hogy minél több jó meccsen fejlődhessenek a tehetségeink; amikor lezárul egy periódus, például az alapszakasz végén bekerülünk a döntőbe, akkor megcélozzuk a következő lépcsőfokot, hogy játszhassunk éremért, ha ez is megvan, lehet tovább gondolkodni. A játékosaink felé azt kommunikáljuk, hogy szeretnénk minden mérkőzést megnyerni, ez az elvárt hozzáállás mindenkitől.
Két éve kezdődött nálunk egy új program, aminek elindításával Saeed Armaghanit, Kovács Imrét, Szendrei Fruzsinát és engem bízott meg Berényi Sándor szakmai igazgató – ennek lényege, hogy nem tiszta korosztályokkal edzünk U16-ban és U19-ben, hanem kialakítottunk egy olyan edzőcsoportot, ahol életkortól függetlenül a legjobbak szerepelnek, míg a többiek egy másikban dolgoznak. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy minél korábban korosztályos válogatottakat adjunk, illetve a felnőttcsapatba felkerülő akadémistáink minél meghatározóbbá tudjanak válni az élvonalban. A játékstílust tekintve már a preakadémián is vannak felfedezhető elemek, az U16-tól a felnőttekig pedig nagyon hasonló rendszert követünk mind védekezésben, mind támadásban, taktikai és technikai szempontból is. Nagy meccsterhelésnek vannak kitéve akadémistáink, a megfelelő pihenőidő biztosítása érdekében azt a döntést hoztuk, hogy sorozatterhelés esetén a csapatedzések egy részéről hiányoznak, labdás és konditermi egyéni foglalkozásaik viszont ilyenkor is vannak.
Elsősorban egyének nevelésében gondolkodunk, egy-két héttel előre mindenkinél eldöntjük, hogy milyen mérkőzéseken és hány edzésen vegyen részt, egyénileg monitorozzuk a terhelést, nem csapatszinten, mert úgy gondoljuk, hogy így tudják kihozni magukból a legtöbbet a neveltjeink, ami aztán csapateredményben is kifizetődik. Kiss Tamás és Fárbás Benjámin a legjobb példái annak, hogy ez a rendszer működőképes: már tavaly, kiskadettként a kiemelt, úgynevezett sárga csoportban edzhettek, ahol 2006-os válogatottakkal, Varga Ferenccel, Szentkuti Ákossal is együtt dolgozhattak, ami nagyon hasznos tapasztalat volt nekik – idén már mindketten fontos szerepet töltöttek be az U19-eseknél is. Nagyon fontos, hogy mindig kihívás érje a játékosainkat az edzéseken, ha a saját korosztályukban ez nem teljesül, akkor ezt másképp kell megoldani, különben lelassul a fejlődésük. Meg kell vizsgálni időről időre, hogy ki alkalmas mentálisan és fizikálisan is arra, hogy idősebb, illetve nála jobb játékosokkal gyakoroljon. Bár a kosárlabda csapatsport, az a legfontosabb számunkra, hogy a tehetségeinket egyénileg a lehető legjobban felkészítsük, hogy legyen esélyük felnőttként eljutni arra a szintre, amit kitűznek maguk elé.
– Az alapszakaszban 6-2-es mérleggel csoportotok élén végeztetek, mennyit árult el az erőviszonyokról az idény ezen része?
– A bajnokság kimenetelére nézve szerintem ez még nem sokat jelent. Voltak jobb és gyengébb periódusaink, azt gondolom, megérdemelten mentünk a csoportból, ezzel egyből kvalifikáltuk magunkat az országos döntőbe. Második éve olyan a lebonyolítás, hogy ennek a körnek a legjobb négy csapata rögtön biztosítja a helyét a legjobb nyolcban, ennek köszönhetően az elsőre megfogalmazott célunkat már novemberben teljesítettük, persze utána újabbakat tűztünk ki magunk elé. Reálisnak éreztem, hogy a Kecskeméttel együtt az első két hely egyikén tudtunk végezni, de ebből azért komoly következtetéseket még nem szabad levonni: a döntőn az egyaránt alulról érkező Sopron és Vasas végzett a 4-5. helyen, vagyis az alapszakaszban legjobban szereplő öt csapatból csak három tudta megőrizni ezt a pozícióját. Hosszú a szezon, utánpótlásról beszélünk, mindenki építkezik és igyekszik tavaszra időzíteni a csúcsformáját.
– A rájátszásban 3 győzelem mellett 5 vereséggel zártatok a Piros csoportban, a hibátlan Honvéd mögött egy négyes pontegyenlőségből másodikként kerültetek ki, így a 3. helyről indíthattátok a döntőt. Minek volt betudható ez a kisebb hullámvölgy?
– Ekkortájt kerestük magunkat, úgy kezdtünk, hogy a Honvéd és a Kaposvár ellen is nagy előnyt leadva maradtunk alul, ez megfogta a csapatot. Az NKA elleni két találkozón kezdtünk magunkra találni, sok volt a betegünk, sérültünk, nem volt egy egyszerű időszak. A Kecskemétet viszonylag jó játékkal győztük le, ezáltal kedvező helyzetből várhattuk a zárófordulót, kisebb különbségű vereség is elég lett volna a második kiemelés megszerzéséhez, de ez sem jött össze, 83-56-ra kaptunk ki hazai pályán a Kaposvártól, így ők végeztek előrébb; ez jól megmutatja, milyen hullámzóan alakult számunkra a rájátszás. Voltak jó és nagyon rossz mérkőzéseink is, kis felfelé ívelés után az utolsó ki-ki meccs borzalmasan sikerült, szerettünk volna másodikak lenni, de végül megborítottuk az ágrajzot ezzel az eredménnyel.
– A negyeddöntőben nagy csatában, a hajrában fordítva gyűrtétek le a Fehér csoportot megnyerő Vasast (74-67). Mi lehet az oka annak, hogy ez a találkozó ilyen szorosan alakult?
– Utólag visszagondolva egyértelműen ez volt a legnehezebb meccsünk a döntőn, akár az eredményt, akár a játék képét tekintve. Biztos, hogy ez részben lélektani dolog, igaz, hogy a legtöbb játékosunk már szerepelt nyolcas döntőn, mégis nagy volt rajtuk a nyomás, hiszen az új rendszer az, hogy nem lehet hibázni, egyetlen meccs dönt arról, ki játszhat éremért – egyébként szerintem ez egy jó lebonyolítás, mert szokni kell ebben a korosztályban a téthelyzetet. A Vasas alaposan felkészült ránk és jól játszott, a negyedik negyed elején volt egy extra három-négy perces periódusunk, főleg védőoldalon, amiből tudtunk egy kis flowt találni, és ellépni nagyjából tíz ponttal, ezt az előnyt sikerült végigvinni, addig nagyon brusztolós volt a mérkőzés, ennyi döntött.
– Az elődöntőben némi meglepetésre a Sopronnal találkoztatok (79-53), itt nem volt kérdés.
– A küzdelmes negyeddöntő után ez egy sima siker volt. Én is azt gondoltam, hogy a Kaposvár vár majd ránk a legjobb négy között, nem számítottunk rá, hogy a soproniaknak sikerül elkapni őket, de tudtuk, hogy hogyan kell nyerni ellenük, mely játékosaikat kell limitálnunk. Az elejétől kezdve jól működtek az elképzeléseink, így nem kellett izgulnunk, még arra is tudtunk figyelni, hogy jól elosszuk a perceket már a fináléra gondolva.
– A debreceni helyszín ellenére a Honvéd számított a döntő esélyesének, ehhez képest végig vezetve győztetek 86-68-ra. Hogy emlékszel vissza erre a meccsre?
– Valóban a Honvéd volt a favorit, kiváló második félévet produkáltak, amely során remek csapatjátékot játszottak, november óta veretlenül várhatták a döntőt. A rájátszásban otthon már-már nyert helyzetből kaptunk ki tőlük, Budapesten elég felforgatott kerettel nem volt reális esélyünk ellenük. Egy váratlan húzásra épült a taktikánk: mozgékonyabb ötössel, mondhatni, öt mezőnnyel léptünk pályára, védekezésben pedig minden pick and roll-t elváltottunk. Tudtuk, hogy ellenfelünk jól járatja a labdát a legjobb helyzet megtalálásáig, ezért azt szerettem volna, hogy az egy-egyeken dőljön el a bajnoki cím sorsa. Úgy gondolom, hogy ez jó döntésnek bizonyult, mi kezdtünk jobban, inenntől kezdve nekik kellett alkalmazkodniuk hozzánk. Voltak kiemelkedő egyéni teljesítményeink, amik mindig kellenek egy ilyen győzelemhez, a mutatott játék is okot adott az örömre. Ez egy fantasztikus mérkőzés volt számunkra, maximálisan betartották a srácok az utasításokat, az utánpótlásban ritkán láthatóan érett és fegyelmezett kosárlabdával nyertek, csak gratulálni tudok nekik még egyszer!
– A hazai pálya és a regnáló bajnoki titulus melletettek szólt az országos döntő előtt, az aktuális forma nem, szombat-vasárnapra csatlakozott hozzátok az U20-as válogatott Gál Csongor, aki addig nem játszott ebben a bajnokságban. Hogyan kezeltétek ezt a helyzetet?
– A prospect-játékosaink – Kiss Tamás, Szász-Veres Márk, Szafkó Márk vagy éppen Gál Csongor – készen álltak arra, hogy ezen a hétvégén a legjobbjukat nyújtsák, ez annak köszönhető, hogy sokat játszanak komoly tét mellett, idősebbek ellen is. Értelemszerűen nagyon nehéz helyzet volt a szakmai stábnak és a fiúknak is, hogy egy Csongi-szintű kulcsembert valahogy be kellett építenünk úgy, hogy az előző bajnoki döntő óta nem szerepelt ebben a csapatban, bár sokakkal játszott együtt azóta is U21-ben és a Piros csoportban. Én edzőként nem dolgoztam vele a döntő előtt a szezonban, egy ilyen helyzetben értékelődik fel igazán az, hogy mennyire egymásra épülnek a korosztályaink. Egy ilyen szituáció nem mindig sül el jó, de Csongi nagyszerűen állt a helyzethez. Pénteken még Kaposváron játszott a felnőtt élvonalban, szombat hajnalban ért haza, egyet videóztunk, átbeszéltük a dolgokat, délután pedig újra pályára lépett az elődöntőben.
– Többen érintettek vagytok nyáron a különböző válogatottaknál, mi várhat a meghatározó játékosaitokra a következő szezonban?
– Szász-Veres Márkkal kezdeném, aki véleményem szerint jelentős szintlépést hajtott végre az év során. Idáig egy nagyon jó kiegészítő embernek számított, ki akartuk próbálni, hogy képes-e vezérszerepet betölteni, azt hiszem, hogy ezt bizonyítani tudta. Ő jövőre már a felnőttekkel fog készülni, remélhetőleg minél több percet tud magának kiharcolni, emellett a Piros csoportban újabb nagy fejlődést remélünk tőle. Gál Csongort már felnőtt játékosnak tartom, folyamatosan az A csoportos kerettel dolgozik, viszonylag sok lehetőséget is kapott, jó úton jár, neki ezt az irányt kell tartani. Kiss Tamás bebizonyította, hogy jelenleg saját korosztálya legjobb játékosa Magyarországon, ezüstéremig vezette a kadetteket, ami szerintem nagyon szép eredmény, de ami még ennél is fontosabb, hogy vitathatatlanul ő volt az országos döntő MVP-je. Ha minden jól megy, hamarosan a felnőtt edzőkeretbe is be tud majd csatlakozni, neki az lesz a következő lépés, hogy kicsit beleszagoljon ebbe a ritmusba és fizikalitásba, miközben egyre többet játszik a másodosztályban. Szafkó Márk itt van velem most az U18-as válogatottban, a juniorkorosztály mellett ősszel már elsősorban a B csoportban lesz érdekelt ő is, tőle szintén szintlépést várunk.
Ami a nemzeti csapatot illeti, én most vagyok először tagja válogatott stábnak, így nincs akkora rálátásom a riválisokra. Remélem, hogy a csoportból való továbbjutással nem lesz probléma, azt még nem tudom belőni, hogy adott esetben a legjobb nyolc között mire lehetünk képesek, hiszen csak hétfőn kezdtük a munkát. A jövő héten megyünk egy portugáliai túrára, ott már többet fogunk látni, remélhetőleg mindenki egészséges marad a felkészülés alatt (U18-as együttesünk július 24-től augusztus 4-ig Horvátországban szerepel a B divíziós Európa-bajnokságon, a csoportkörben sorrendben Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Svédország és Georgia lesz az ellenfél, az első két helyezett folytathatja a negyeddöntőben – a szerk.).
Fotók: DEAC Kosárlabda Akadémia, MKOSZ