Juhos Levente: Az a cél, hogy Fóton A csoportos kosárlabda legyen

Az alapszakasz kétharmadánál immár kilenc bajnoki óta veretlen, 15-2-es mutatóval, hárompontos előnnyel vezeti a másodosztályt a Phoenix-MT Fót. Juhos Levente csapatkapitányként oroszlánrészt vállalt a lila-fehérek legutóbbi, pécsi sikerében is (96-108), 18 pontjából 14-et a különbséget jelentő első negyedben szerzett. Az 1991-es születésű magasember Kaposváron mutatkozott be az élvonalban, tagja volt a 2013-ban duplázó Alba Fehérvárnak, később Szegeden és Szolnokon is megfordult, immár harmadik éve Fóton szerepel – kérdésünkre elmondta, szeretne visszatérni az első osztályba, de bízik benne, hogy ehhez nem kell majd klubot váltania.

– Milyen szempontok alapján választottad a Fótot 2023 nyarán?

– Az előző szezonban már a Piros csoportban, a PVSK-ban játszottam, ott tértem vissza a térdműtéteim után. Februárban egy balszerencsés, simán elkerülető edzésbaleset történt, saját csapattársammal ütközve elszakadt a vállam és műteni kellett. Amikor lejöttem a műtőágyról, már fogadott egy üzenet Surmann Gabótól, arról érdeklődött, mik a jövőbeli céljaim, hogy gondolkozom. Ez nagyon jólesett, mert akkoriban senki nem tudta, mi lesz velem, sokan már lemondtak rólam, ő hitt és azóta is hisz bennem. Ez egy nagyon jó kezdet volt, ezért választottam őket – így két és fél év elteltével úgy érzem, ez volt a legjobb döntésem a kosárlabda-pályafutásom során.

– Az eredménysort elnézve egyértelmű a klub fejlődése: az újoncként elért 10. hely után az első évedben már Hepp Kupa-döntőt és bajnoki elődöntőt játszottatok, tavaly ezüstérmet szereztetek a Piros csoportban, idén pedig vezetitek a tabellát. Hogy látod, minek köszönhető ez a pozitív tendencia?

– Így visszahallva is nagyon szép ez a teljesítmény, látszik, hogy valóban évről évre előre tudtunk lépni. Talán az lehet a kulcs, hogy Gabó mindig az emberi oldalról közelíti meg a játékosokat, azt nézi, hogyan tud ő is segíteni, hogyan tudja a legjobbat kihozni belőlük. Minden szezonban megvoltak azok a szerencsés, vagy inkább tudatos igazolások, amikkel erősödni tudtunk: Luka Markovics és Kinney is sérülés után tért vissza, róluk is sokan lemondtak már, mégis visszanyerték jó formájukat; tavaly Gulyás Milán vagy Buzás Bence, aki a MAFC-ban kevesebb lehetőséget kapott, nálunk viszont remekelt a rájátszásban. Úgy gondolom, hogy kifizetődik az emberi plusz, amit bele tudunk rakni a csapatba, ez nagyon vonzó sokak számára, szívesen jönnek Fótra, mert látják, hogy fejlődünk, jó a társaság, mindig jó a hangulat és most már az eredmények is azt mutatják, hogy a megfelelő irányba haladunk.

– Tapasztalt, korábbi válogatott és magyar bajnok játékosként kerültél Fótra, de talán egyik csapatodban sem töltöttél még be olyan fontos szerepet, mint a Megyeri Tigriseknél. Ez mennyiben változtatta meg a játékodat?

– Szegeden játszottam még viszonylag sokat, elsőszámú magyarként és kezdőként számoltak velem, azt a szerepet is nagyon szerettem, de akkor még messze nem voltam ilyen rutinos. Élvezem, hogy segíthetek a fiataloknak, az idei keretben elég sokan vannak, igyekszem kicsit pedagógusként állni hozzájuk, megértetni velük a játékot, hogy ki tudják hozni magukból a legjobbat – szerencsére hallgatnak is rám. Ilyen szempontból már kicsit más a helyzetem, mint korábbi csapataimban, ott is adtak a szavamra, de inkább csak egy játékos voltam a sok közül, akkora beleszólásom nem volt a dolgokba, mint itt.

– Az előző idényhez képest egy kicsit más, alacsonyabb szerkezetben játszotok, különösen a légióscsere óta – az eredmények egyelőre igazolják ezt a döntést, hiszen jelentős előnnyel vezetitek a bajnokságot. Miben jobb az idei csapatotok a korábbiaknál?

– Ahogy már említettem, a közösség mindig fontos szerepet játszott a sikereinkben, Gabó tudatosan arra építi a csapatot minden évben, hogy egy olyan társaság jöjjön össze, amelynek tagjai tényleg küzdenek egymásért, sokszor szokták mondani, hogy “egy szív, egy csapat”, de itt tényleg ez van. Légiósposzton is emiatt változtattunk, mert Winn-nel sem álltunk rosszul, de úgy éreztük, hogy egy másik külföldi jobban illeszkedne hozzánk. Ez jól is sült el, Mitchell személyében szerintem a liga legjobb légiósát sikerült leigazolnunk. Ő is kisebb sérüléssel érkezett Paksról, kezeljük, mindent megteszünk érte, hogy egészséges legyen, ő pedig ezt meghálálja a játékával, itt is egymásból építkezünk, úgy érzem, hogy nagyon jól működik ez a kapcsolat.

– Múlt vasárnap viszonylag hamar kialakítottatok egy 15 pontos előnyt Pécsett, ami aztán kitartott a végéig. Mi volt a győzelem kulcsa?

– Csaszi nagyon jól kezdett, aztán nekem ment a játék, utána Andrisnak voltak villanásai, Mitchell gyakorlatilag 25 percen át megállíthatatlan volt – talán ez a legnagyobb erőssége az idei csapatnak a tavalyihoz képest, hogy most tényleg van hat-hét játékosunk, aki bármikor képes 15-20 pontot dobni bárkinek. Nem vagyunk önzőek, továbbadjuk a labdát annak, akinek éppen megy. Amikor közelebb jött a PVSK, mindig akadt valaki, aki bedobta a helyzeteit a fontos pillanatokban. Érzésem szerint kicsit hosszabb és minőségibb a kispadunk, mint az előző években.

– A héten ismét közvetlen riválissal, a sérülések ellenére viszonylag magabiztosan teljesítő, 2. helyezett Nyíregyházával játszotok.

– Ez egy újabb, a tabella állása alapján még nagyobb rangadó lesz. Ősszel egy nagyon jó mérkőzést játszottunk és idegenben fölényesen tudtunk győzni ellenük. Ismerjük őket, a kezdőötösük brutálisan erős, a múlt héten új légióst is igazoltak. Tudjuk, hogy kire kell odafigyelni, azt mondanám, hogy valamivel hosszabb a padunk, próbáljuk ezt kihasználni és gyors kosárlabdával kifárasztani a kulcsjátékosaikat.

– Az alapszakasz kétharmadánál három pont az előnyötök az élen a Kék Cápák előtt, elég sűrű a mezőny mögöttetek. Sok rájátszást megélt játékosként mit vársz, mi döntheti majd el a bajnoki cím sorsát?

– Mindig nagyon pozitívan várom a szezont, de még én sem gondoltam volna, hogy január végén 2 vereség mellett 15 győzelemmel fogjuk vezetni a tabellát, ezt talán senki nem várta. Szépen formálódott a csapat, szerencsére a idény közben is remek játékosokkal egészültünk ki, Kis Raul még nem is mutatkozhatott be, ő is biztosan nagy erősségünk lesz. Természetesen fontos lesz, hogy ki tud végig egészséges maradni, de úgy érzem, hogyha ez a brigád együtt tud maradni és nem nagyon lesznek hátráltató körülmények, akkor ott lehetünk a végelszámolásnál – természetesen ez is a célunk, ezért is alakított ki a vezetőség bővebb keretet, hogy ne járjunk úgy ismét, mint a tavalyi döntőben, ahol a sérülések, betegségek miatt már csak hat-hét emberrel tudtunk kiállni.

– A másodosztályban évek óta meghatározó játékosnak számítasz, idén közel 30 perc alatt 16,6 pontot és 11 lepattanót átlagolsz. Gondolsz még a visszatérésre az A csoportba – akár a Fóttal, akár máshol?

– Szerencsére valóban jól megy a játék és élvezem is. Minden évben voltak megkereséseim az első osztályból, de nekem továbbra is nagyon szimpatikus a projekt, amit itt elkezdtünk. A kapcsolatom Gabóval már nem játékos-edző viszony, mondhatom, hogy barátok vagyunk. Kitűztük célul, hogy A csoportos kosárlabda legyen Fóton, azért dolgozunk, hogy ez már idén megvalósuljon, ha ez sikerül, természetesen az élvonalban is szeretnék a csapat tagja maradni. Kis klub vagyunk, de szerencsére lépésről lépésre fejlődünk, úgy tudom, hogy már dolgozik rajta a vezetőség Fót városával és a szponzorainkkal együtt, hogy amennyiben mi kiharcoljuk a lehetőséget a pályán, el tudjunk indulni a legmagasabb osztályban.

– Milyen hosszabb távú terveid vannak még a kosárlabdapályán, illetve az élet egyéb területein?

– Mindig azt mondtam, hogy ameddig élvezem a játékot, tudok segíteni a klubomnak és nem úgy kelek fel, hogy alig bírok járni – szerencsére ilyen szempontból sokkal jobb állapotban érzem magam, mint tíz évvel ezelőtt -, addig szeretném folytatni. Még érzek magamban jó pár évet, ha feljutunk, akár az A csoportban is. A későbbiekben is szeretnék valamilyen szinten a kosárlabdában maradni, azért más utakat is kell keresni, nem lehet csak erre felrakni mindent, de ez még a jövő zenéje. A játék mellett a Fóti Sportegyesületnél a legkisebb korosztállyal foglalkozom, amit nagyon élvezek, nekem is van egy három és fél éves fiam, szóval jól kijövök a gyerekekkel, de nem biztos, hogy ezen a pályán tudnám magamat hosszú távon elképzelni.

Fotók: hunbasket.hu/Kovács Attila kotipas, PVSK/Rónási Márton, Phoenix-MT Fót