Connect with us
Hirdetés

Utánpótlás

Ivkovics sosem fogad és nem menekül a felelősség elől

“Tesztelni akartam, hogy hogyan reagálnak a fiatalok arra a munkára, amiben én hiszek.”

  •   



:

:

Vitathatatlan, hogy a kecskeméti kosárlabdázás jövőjének kulcspillanata az lesz, amikor a Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémia egyre nagyobb számban kezdi majd feladni a tehetséges, a felnőtt sportra kész játékosokat a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét játékoskeretébe. Hogy mennyire nem távoli jövőről van szó, azt alátámasztja az a tény, hogy ebben az évben a legtöbb felnőtt mérkőzésen ott ült a kecskeméti kispadon egy-egy 17-18 éves fiatal kosaras is, jelezve: közeledik a pillanat, amikor ők lesznek a „nagycsapat”. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire felkészülten költöznek majd be a felnőttek öltözőjébe, valóban készen állnak-e a nagyobb, felnőttes kihívásokra. Erre a kérdésre kerestük a választ Sztojan Ivkoviccsal, aki amellett, hogy lassan egy éve az Akadémia U18-as csapatának edzője, a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét szakmai igazgatója is egyben.

– Az Akadémia U18-as csapata bejutott az országos A döntőbe, ami ebben a korosztályban régen történt meg Kecskeméten. Amikor átvette a csapatot, törtvényszerű volt ez az eredmény? Előre lehetett volna fogadni arra, hogy ott lesznek a legjobb nyolc junior csapat között?

– Én biztos nem fogadtam volna erre, de csak amiatt, mert sohasem fogadok… Azért kezdtem el a munkát ezzel a csapattal, mert felnőtt szövetségi kapitányként kerestem az okot arra, miért vannak a magyar fiatalok, az A-csoportban bemutatkozó játékosok a nemzetközi szinthez képest igen rossz fizikai állapotban és miért késik a beérésük. Akartam látni, milyen munka zajlik a hétköznapokon a legmagasabb utánpótlás korosztályban. Ezért úgy döntöttem, hogy nem mások elmondása, hanem saját tapasztalataim alapján szeretném feltárni a problémákat. És azt is tesztelni akartam, hogy hogyan reagálnak a fiatalok arra a munkára, amiben én hiszek. A munka a fiatalokkal nehezebb és sokkal összetettebb feladat, mint a felnőttekkel. Az akadémia elvei és én is a sportolók sokoldalú képzését, élsportolóvá válásukat és nem az eredményeket tartom szem előtt. Természetesen a játékosok fejlődésével az eredmények is javulnak, de ez következmény. Összességében elégedett vagyok, mert megkaptam a választ sok kérdésemre, a kecskeméti U18-asokkal pedig döntőbe jutottunk.

– Ha a korosztályt érintő legfontosabb tapasztalatát kell megfogalmaznia, akkor mi az?

– Az, hogy a játékosok egyáltalán nem ijednek meg a komoly fizikai munkától, a súlyzóktól, csak meg kell velük értetni ennek fontosságát, és azt, hogy hogyan kell megfelelően végezni a feladatokat. Ami pedig a mérkőzéseket illeti, az U18 korosztályú csapatok sajnos messze állnak csapat és egyéni taktika szerint a felnőtt kosárlabdától. Támadásban három figurát használnak, amelyeket már az én fiatalságom idején is alkalmaztunk. A csapatjáték zömmel úgy áll össze, hogy két-három játékosnak mindent lehet és a többiek alárendelt szerepet játszanak. Ezért is hiányzik a komplex játék a támadásokban. Védekezésben ugyanakkor a helyzet katasztrofális. A legtöbb edző a meccsek jó részén zónavédekezést alkalmaz. Mindeközben a felnőtt mezőnyben az egy-egy védekezés az alap ahhoz, hogy egy játékos a keretben helyet kaphasson, és megtanulja az egyéni felelősséget. Minden perc, amit a zónavédekezésre fordítanak, elveszi az esélyt a játékos fejlődésétől, viszont az edzők eredményességét növeli. Baj van szerintem a játékosok viselkedésével is, sokszor vehemensebben reklamálnak, mint a felnőttek, de amikor jön a számonkérés, akkor hirtelen gyerekeknek minősülnek. Meg kell őket tanítani arra, hogy ha magára húzza az egyesület mezét, akkor sportolók, sportemberek, és ennek megfelelően kell viselkedniük, teljesíteniük.

– Nem tartott attól, hogy a kecskeméti juniorok majd megijednek az ön híresen szigorú munkatempójától?

– Érdekes volt az első pár edzés, én sem tudtam, mire számítsak, hányan maradnak a keretből. De ahogy elkezdtük a munkát, egyre többen lettünk, olyanok is komolyan edzésbe álltak, akik korábban nem tekintették célnak a kosárlabdát.

– Ezek szerint nem volt lemorzsolódás.

– Nem. Még a Covid sem csökkentette a létszámot szerencsére, hála az akadémia által bevezetett szigorú intézkedéseknek és az akadémisták felelős viselkedésének. A bajnokság elején mi egyértelműen az edzésmunkára figyeltünk, a legtöbbet azt tanultuk, hogyan kell jól edzeni. A meccseken mindenki azon a poszton játszott, ahol korábban, keveset változtattunk. Én leginkább azt figyeltem, ki hogyan reagál az edzéseken, ki mennyire motivált a meccseken, más-más mérkőzéshelyzetekben ki hogyan talál megoldást, ki mennyire csapatember, mennyire tudja az egyéni érdekét a csapat érdeke mögé helyezni, és ki hogyan birkózik meg az egyéni felelősséggel. Mondhatom, kialakult egy erős közösség. A bajnokság derekától, az addig megszerzett tapasztatok alapján átalakítottuk a csapatot, többen új posztra kerültek, mindenkit a képességeinek megfelelő feladattal terheltünk, és elkezdett nagyon jól működni a rendszerünk. Aki korábban pontkirály volt, az nem csak a pontszerzésre, hanem mások helyzetbehozására is koncentrál, akinek sok eladott labdája volt, az ma az egyik kiemelkedő játékosunk gólpasszokban, akire korábban azt mondták, hogy szép nagy fiú, de puha, ma az egyik legkeményebb harcosunk. Szóval szépen mindenki a helyére került, kialakult a hierarchia. Akik nem jutnak játékpercekhez, azok is boldogan járnak edzésekre. Nagyon büszke vagyok a csapat moráljára és a hozzáállásra. Egy távozónk volt, akinek az esete azt üzeni, hogy mielőtt egy fiatal jövője kapcsán döntéseket hoznak a szereplők, kommunikáljanak egymással a megfelelő csatornákon, mert a gyerekek a legfontosabbak és felelősen ígérjenek, mert azt betartani erkölcsi kötelesség.

– A kecskeméti kosárlabda szempontjait figyelve mit gondol a csapata jövőjéről? Sokan remélik azt, hogy a jelenlegi U18-as csapat tagjai hamarosan az A-csoportos csapat alapemberei lehetnek majd. Megtörténhet?

– Induljunk ki abból, hogy öten kaptak meghívót a korosztályos válogatottakba és a csapat több tagjának már van egy hosszútávú egyezsége a profi klub vezetőségével, közöttük van olyan, aki már a felnőtt meccsek hangulatába is belekóstolhatott a pályán. És büszkék lehetünk arra is, hogy már az U16-os csapatunk is ott van az országos döntőben. Elmondható, hogy a következő pár évben az élsport utánpótlása biztosított Kecskeméten. Legszebb az egészben, hogy az Akadémia 600 fős létszáma a kecskeméti és agglomerációs gyerekekből áll csak minimális az oldalági beiskolázás. Ezek a gyerekek biztosan megkapják majd a lehetőséget arra, hogy ott legyenek élvonalbeli játékosok, ahol nevelkedtek. Persze ahhoz nagyon sokat kell még dolgozniuk, fejlődniük és tapasztalniuk. Miután ismerem őket, tudom azt, hogy bennük tombol a motiváció. Hogy egy valós példát is említsek, egyikük azt kérte, hogy a felnőttekkel kötendő szerződésbe kerüljön bele az, hogy ő többet edzhet, egyéni edzéstervet kaphat, mert fejlődni akar. De, hogy én se meneküljek a felelősség alól, a válaszom a kérdésre az, igen, megtörténhet!

  •   
11 hozzászólás

11
Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz
5 Comment threads
6 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
10 Comment authors
bakibaMAFCdrukkerSztojanivkovicskommentsamusóskeksz Recent comment authors
bakiba
Olvasó

Szerintem összeférhetetlen, hogy egy olyan szerepkörben lévő ember, mint Stojan, egyesületi vezetőedző is. Ő ma már több, mint szövetségi kapitány. Nagyobb a szerepe és a hatásköre is. Nem vehetne részt aktívan a bajnokságokban.

kommentsamu
Olvasó

Igaza is van, meg nem is. Plusz hazudik. A járvány miatt rengeteg meccs fent van a neten, érdemes megnézni. A fizikális dolgokban igaza van, de a többiben nem. A hazai meccseken iszonyatosan megfélemlíti a játékvezetőket, sokszor pedig az ellenfél edzőjét is piszkálja, de idegenben sincs ez másképp. Iszonyatosan paraszt módon viselkedik. Meccs után beül a haverjával a kocsiba, aztán hazamegy. A arácok meg külön a busszal. Azért ez sokat elmond. Taktika? Nézzetek már meg egy Vasast, egy Falcót, de még 5 csapatot fel tudok sorolni, akiknek igencsak széles a repetroárja. Csak hát az ő csapata ellen nincs rá szükség, mert… Olvass tovább »

Sztojanivkovics
Olvasó

Kedves Samukám! Hogy vagy? Ebben a covidos időben örülök neki, hogy van energiád foglalkozni Ivkovics utazási szokásaival. Ha jól tudom, csak Pestig megy kocsival. MAFC, Vasas, vagy Zsíroshoz Samukám. Nyilvánvaló, otthon verem a feleségem meg a gyerekeim, terrorizálom a kollégám meg a játékvezetőket, néha az asztalszemélyzetet is. A játékosok meg visszafejlődnek. Tényleg, melyik az a mafcos gyerek nálunk, amelyik visszafejlődött? Boldog vagyok, harmadikok lettünk, számomra ez nagy siker, utána minden ráadás. Egyetértek a szakmai elemzéseddel, a Kecskemét kapja a legkevesebb gólt, mert nem tud védekezni. Mi lesz, ha megtanuljuk a hátsó befutást is? Remélem fogjuk tudni kamatoztatni. Tavaly elvállaltam az… Olvass tovább »

MAFCdrukker
Olvasó

Gondolom, Tóth Barnára gondol, aki valóban egy kicsit jobb számokat hozott tavaly a MAFC színeiben. Ez persze még nem jelenti azt, hogy visszafejlődött, nem szeretnék beállnk egyik táborba sem, csupán azt írom, hogy rá gondolhatott kommentsamu.

kommentsamu
Olvasó

Egyrészt kikérem magamnak, hogy pesti vagyok, még csak szakember sem, vezető meg pláne. Gondolom ott nálad a magas lovon ezt nehez elképzelni. De úgy tudom véleményhez nem kell edzői papír. Azt írom, amit tapasztalok szülőként, régen “játékosként”. Ivkovic Úr családi életéről nem tudok, semmi közöm hozzá (nem is én hoztam fel) és nem is volt téma a cikkben, ha jól olvastam, sőt a hozzászólásban sem. Azt sem vitattam, hogy jó edző. Én az emberi oldalát hoztam fel. Ami tény és tapasztalat: játékvezetők megfelemlítése, edzők kikezdése, játékosok (ellenfél) gúnyolása. A zónavedekezésről annyit, hogy tán erről biztos lehet vitatkozni U18, U20 szinten.… Olvass tovább »

Omega SM
Olvasó

Csak azért vállalta el az U18-at mert a fia ott van. Mondja, hogy fizikálisan gyengék a gyereket… Érdekes, hogy az elmúlt egy évben a saját csapatát sem tudta erősebbé tenni a többi csapatnál. 8 gyereket forgat akik semmivel sincsenek jobb fizikai állapotban az átlagnál. Minden hazai meccsén az akadémián nevelkedett, ott edzőként dolgozó vagy oda szorosan kötődő játékvezetők fújnak. Idegenben meg pofátlanul szidja az ellenfél játékosait megfélemlítve mindenkit. Ez a Szövetségi Kapitány! Szégyen….

Doncickormealattapiszok
Olvasó

Miért baj ha a legjobb edzőt szeretné a fia mellett?

sóskeksz
Olvasó

+1

MásikVégétFújdMeg
Olvasó

Elolvastam. El is múlt a szorulásom rögvest.

Bezse
Olvasó

Végre! Kimondta azokat fö hibákat, amit ca 10 éve látok szülőként : 2-3 gyerek sztárolása , védekezési hiányosságok, szegényes támadási figurák , egyéni felelősségvállalás

Baszketboll
Olvasó

Igen, egyetértek, valóban ezt látni.
Egy dologról viszont diszkréten hallgat a Kapitány úr: a kosárlabdában is meglévő uram-bátyám rendszerről.
Gondolom nem ezért vállalta el a Kecskemét U18-as csapat edzői feladatait, ahonnan a tehetségeket a felnőtt csapatba lehet irányítani.
Mondjuk a fia, Ivkovics Milán pont ennek a csapatnak a tagja.

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés