Ismét ott lesz a négyes döntőben a Hepp Kupa két tavalyi finalistája

Phoenix-MT Fót (NB I. B, Piros) – Jászberényi KSE (NB I. B, Piros) 67-65 (21-20,15-19,17-20,14-6)

Fót: Kinney 22/3, Tichov 10/6, Kékesi -, Markovics12/6, Varga B. 1. Cs: Juhos 12, Tóth Z. 7/3, Richter 3/3, Békési -, Szabó N. -.

JKSE: Santiago 4, Boka-Magó 11/3, Oroszi 10/6, Meleg 14/3, Rátvay 4. Cs: Mester 14/12, Dékány 4, Horváth N. 2, Dunai 2.

Surmann Gábor: Nehéz a szavakat találnom újfent egy ilyen mérkőzés után. Játékosaimat a legnagyobb elismerés illeti meg, jómagam nagyon büszke vagyok rájuk. No nem a mutatott játék miatt persze. Bevallom számítottam arra hogy nehéz lesz, hiszen alapból is vannak gondjaink sajnos. No de ennyire…?! Nyílván számításba kell venni hogy két nappal ezelőtt hatalmas fizikai megterhelésének voltunk kitéve a BKG elleni rangadónk véget. Ez érződött azért játékosaimon. Emellett tudtam hogy az előzetes hírek ellenére a Jászberényben erre a mérkőzésre még a “holtak” is feltámadnak és hogy mindent megfognak tenni a győzelem érdekében. Ami így is van rendjén. Továbbá nem szabad elfelejteni hogy ellenfelünknek egy nappal több ideje volt regenerálódni, felkészülni, ami ezen a szinten véleményem szerint sokat számít. Valamint a kupa sorozatoknak a szépsége, hogy egy mérkőzésen bárhol bármi előfordulhat. Kár szépíteni, a 35. percig közünk nem volt a mérkőzéshez. És ha csak az addig történeteket nézzük, a vendégek ugyanúgy győzelmet érdemeltek volna. Borzasztóan játszottunk mi tagadás, viszont…amikor a legjobban kellett megint összetudtunk zárni. A sok negatívum mellett két dologban mindenképpen pozitívan zártunk. A védekezésünk, ami főként az utolsó negyedre top kategóriásra sikeredett, valamint a szívünk amit ebben a szezonban oly sokszor megmutattunk már hogy milyen is nagy valójában. Szívet melengető érzés ahogy a játékosaim képesek egymásért, az utolsó leheletükig “never give up” üzemmódban küzdeni. 59-65-nél az utolsó 5 percben nem kaptunk kosarat. Ez valami elképesztő volt. Hihetetlen munkát végeztünk “hátul” és tényleg egy percig nem adtuk fel. Gyakorlatilag felhúztuk a “kínai nagyfalat”. És a csarnok valamint szimpatizánsaink adta hangulat megint magával ragadta a srácokat a végjátékban. Ezen tényezőkkel illetve a rutinunknak és szívünknek köszönhetően sikerült behúznunk a találkozót. 31%os dobószázalékkal nem sok csapat képes nyerni. A legbüszkébb edző vagyok jelenleg az országban, hiszen ilyen karakterek mellett és velük együtt élmény dolgozni. Titkon bízom benne hogy Fót városa is értékelni fogja hogy végre hajtottuk azt a nem mindennapi tettet, hogy betudtunk jutni a kupa négyes döntőbe. Amit majd egy egész ország követni fog s ezáltal büszkén fogjuk tudni hirdetni Fót városának nevét. Ez a csapat tényleg megérdemli az elismerést. Emelem azonban kalapom a Jászberény és kollégám előtt. Nagyon megnehezítették a dolgunkat. És minden jót kívánok nekik. Ma még mindenképp örömködünk a final fourba jutásnak, azonban holnaptól már a pénteki bajnokinkra fogunk összpontosítani. Köszönöm mindazoknak akik kilátogattak ma a Phoenix Sportcsarnokba a nem túl szurkolóbarát időpont ellenére is. A siker mondanom sem kell hogy közös. Hajrá Tigrisek, Hajrá Fót!”

Puskás Artúr: Gratulálok a Fót csapatának, nem érdemtelenül nyertek, nem adták fel egy pillanatra sem és a nagyobb rutin miatt a végén megfordították a meccset. Mindezek mellett emelem kalapom a csapatom előtt, amely fantasztikus munkát végzett. Szenzációsan, óriási odaadással, egymást kisegítve védekeztünk. Az otthonában félelmetes Tigriseket tudtuk 70 pont alatt tartani. Sajnos a végjátékban kicsit elbizonytalanodtunk és nem tudtuk lezárni a mérkőzést, de semmi sincs véletlenül, meg kell tanulnunk nyerni. Köszönettel tartozom a sérült és a beteg játékosaimnak, hogy kérdés nélkül rendelkezésre álltak. Ennél jobb bizonyíték nem szükségeltetik ennek a közösségnek a hozzáállása és elkötelezettsége érzékeltetéséhez. Szomorkodni nincs miért és idő. Két nap múlva Nyíregyházán van jelenésünk.

Dávid Kornél KA (NB I. B, Zöld) – Újbuda MAFC (NB I. B, Piros) 95-97 (20-13, 21-20, 26-33, 28-31)

DKKA: Simon 16, Molnár 20/12, Kuttor 7, Kis 18/9, Szabó Zs. 28/9 (+13 lepattanó). Cs: Somogyfoki 6/6, Szalczgruber -, Keller -, Büki -.

MAFC: Polgárdy 23/12, Pintér 2, Buzás 6/6, Bordács 17, Pápai 6. Cs: Katona 17/12, Komma 13/3, Kovács 13, Biber -.

Braniszlav Dzunics: Egyenrangú ellenfele voltunk annak a MAFC-nak, amely egy osztállyal magasabban szerepel, és ott is az élmezőnyben. Sok pozitívumot fel lehet sorolni, elsősorban az első félidőből, ahol támadásban és védekezésben is jobbak voltunk. A második félidőben nem működött úgy a védekezésünk, ahogy kellett volna, és emiatt veszítettünk. Elégedett vagyok az akarattal, az energiával, amit a fiúk beleraktak a mérkőzésbe. Gratulálok a MAFC-nak a továbbjutáshoz. 

Lakits András: Gratulálok a csapatomnak a győzelemhez, de jár az elismerés a Fehérvárnak is, mert jól játszottak, nagyon akarták és ők is megérdemelték volna a győzelmet. Nem játszottunk jól, amiért magunkba kell nézni, de azt tudni kell, hogy reggel még kaptak a srácok egy komolyabb terhelést. Szerettük volna tartani a heti ritmusunkat, de ez jól láthatólag rányomta a bélyegét a játékunkra, enerváltak, fáradtak voltunk és rossz döntéseket hoztunk. Örülök, hogy idén is bejutottunk a Hepp Kupa Négyes Döntőjébe, és szeretnénk ott is a lehető legjobb eredményt elérni. A Székesfehérvárnak sok sikert, kívánom, hogy jussanak fel a Piros csoportba.

A mérkőzés visszanézhető a HUNBASKET TV XV YouTube-csatornán.

Fotó: PVSK/Rónási Márton