Homoki Donát: Nagyon sok múlik azon, hogy sikerül az idei évem

Bombaformában kezdte a szezont Homoki Donát: meccsenként 23,3 ponttal, 10,3 lepattanóval és 28 VAL-lal oroszlánrészt vállalt abban, hogy új csapata, az Óbudai Kaszások 3-0-lal indítsa a bajnokságot. Az 1998-as születésű, miskolci nevelésű magasemberrel beszélgettünk pályafutása korábbi állomásairól, mostani remeklése okairól és jövőbeli terveiről.

– Kezdjük az elejéről: hogyan ismerkedtél meg a kosárlabdával?

– Sajóbábonyban nőttem fel, a közeli Miskolcra jártam iskolába. Elsős koromban, a testnevelő tanárom hatására kezdtem el kosárlabdázni, ő szerettette meg velem a sportágat. Végigjártam a ranglétrát, a Miskolci Sportiskola csapatában sajátítottam el az alapokat, innen léptem tovább a MEAFC-ba, a 2017/18-as szezonban kerültem fel az NB I-es együtteshez, ahol aztán még három évet játszottam.

– 2021-ben az A csoportból kieső, a visszajutást megcélzó Jászberényhez szerződtél.

– Igen, két idényt töltöttem el a JKSE-nél, az első végén sikerült döntőt játszanunk. Akkor nyilván fájó volt, hogy a feljutás nem jött össze a Honvéd ellen, de mostanra megszépült ez az ezüstérem az én emlékeimben.

– 2023 nyarán nagy váltás következett, hiszen a Vasasban folytattad. Mi alapján döntöttél a fővárosiak mellett, milyen volt ez az időszakod?

– A második berényi évben már nem szerepeltünk úgy csapatszinten, ahogy szerettük volna, ott már éreztem, hogy váltani szeretnék. Budapest is vonzott, mert korábban még nem laktam itt, a Vasastól pedig egy nagyon jó ajánlatot kaptam, kettő plusz egy éves szerződést kötöttünk. Tetszett, amit felvázoltak, a körülményekre sem lehetett panasz, úgyhogy felköltöztem a fővárosba, ami valóban nagy változás volt számomra. Az első szezonom aztán egész másképp alakult, mint ahogy elterveztem, a felkészülés alatt, augusztusban történt egy térdsérülés, elszakadt az ACL-em, a rehabilitáció pedig egy teljes évet vett igénybe, így csak a második vasasos szezonom elején tudtam bemutatkozni és kezdhettem beépülni a csapatba. Ez sem indult jól, egy derékbecsípődés miatt hat hetet kellett kiülnöm, utána pedig jöttek a nehézségek, hogy hova férek be a rotációban, milyen szerepre tudnának beépíteni… Sajnos a vasasos éveim nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna, mindezek ellenére azt mondhatom, hogy mentálisan ebben a két szezonban fejlődtem a legtöbbet.

– Idén nyáron aztán Óbudára igazoltál. Hogy történt a klubváltás, miért választottad a Kaszásokat?

– Papíron továbbra is a Vasas játékosa vagyok, mert a klub élt az opcionális harmadik év lehetőségével, viszont azt mondták, hogy a jelenlegi csapatban nem tudnak lehetőséget adni, ezért szeretnének kölcsönadni. Szeptemberben elkezdtem az egyetemi tanulmányaimat a TF-en levelező tagozaton, ezért kézenfekvő volt, hogy Budapesten maradjak. Amikor leültünk tárgyalni a Kaszásokkal, szimpatikusnak tűnt a csapat nagyon jó céllal, az is megtetszett, ahogy ők használni szeretnének, úgy éreztem, hogy az ő rendszerük passzol a legjobban a játékstílusomhoz. A vezetőedzővel, Takács Mátéval kapcsolatban is pozitív benyomásaim voltak az első perctől kezdve, így nem volt nehéz meghozni ezt a döntést.

– Kiválóan kezdtétek a bajnokságot, hiszen tavalyi 9. helyezettként jelenleg 3-0-lal álltok, ráadásul két nagyon szoros mérkőzést is meg tudtatok nyerni. Szerinted ez minek köszönhető?

– Úgy gondolom, a kiélezett végjátékokban az volt a döntő, hogy az utolsó percig fókuszáltak tudtunk maradni és mindenkinek helyén volt a szíve, bebizonyítottuk, hogy tudunk egymásért és a csapatért küzdeni.

– Egyéni szempontból talán még sosem ment neked ilyen jól a játék, mint most: pontszerzésben, lepattanózásban és VAL-mutatóban is az élen állsz a házi toplistán, a Tiszaújváros ellen 35 ponttal és 15 pattanóval zártál. Mi lehet az oka, hogy most ilyen teljesítményre vagy képes?

– Nagyon sok maradt bennem az elmúlt két évben, nagyon éhes voltam és vagyok a játékra: Annak is köszönhető, hogy megkapom azt a játéklehetőséget, bizalmat és teret, amire szükségem van, ezáltal ki tudok teljesedni és szabadabban tudok játszani ebben a rendszerben. Fontos kiemelnem Dian Dani segítségét is, akivel már két éve végzek erőnléti munkát, neki köszönhető, hogy pályafutásom alatt most érzem magam a legjobb fizikai formában.

– Általában Kevin Swansonnal szoktál együtt játszani belső poszton, egyikőtök sem az a tipikus center, mégis remek párost alkottok. Hogy működik a ti játékkapcsolatotok, mi a magasemberek feladata a rendszeretekben?

– Valóban egyikünk sem egy klasszikus, palánknak háttal dolgozó, a védőjét betoló 5-ös. Ha ketten vagyunk fent a pályán, akkor ő a 4-es, én vagyok az 5-ös, de egy “run&gun” kosárlabdát játszunk, tranzícióból szeretnénk minél több gyors kosarat szerezni, fontos, hogy az előrébb lévő magasember, aki nem szed lepattanót, megfussa a rim run-t és kérje a labdát. Próbálgatjuk a magas szerkezetet is, amikor Gazdag Bendegúz is feljön, ilyenkor ő megy be 5-ösbe, én kicsúszok 4-esbe, Kevin pedig 3-asba, szerintem ez is egy nagy fegyverünk lehet.

– Vasárnap Debrecenbe utaztok, a DEAC U23 még nyeretlen, viszont fiókcsapatként egy elég kiszámíthatatlan, hazai pályán rendre jóval veszélyesebb ellenfél. Mit vársz a mérkőzéstől?

– Sokat fog számítani, hogy milyen összeállításban tudnak felállni, hiszen tudjuk, hogy a meghatározó játékosaik az A csoportban is szerepet kapnak, természetesen arra készülünk, hogy teljes lesz a keretük. Ők is egy fiatal, futós csapat, arra számítok, hogy sok gyorsindítás lesz, nem szeretnénk felvenni a tempójukat, az a tervünk, hogy mi diktáljuk a ritmust az elejétől kezdve. Sok triplával játszanak a debreceneiek, vannak is tehetséges dobóik, el szeretnénk venni az üres kinti helyzeteiket. Az első perctől dominálni szeretnénk, hogy folytatni tudjuk a nyerő szériát.

– Hogy látod az erőviszonyokat, hova érhettek oda az első három forduló alapján?

– Úgy gondolom, hogy az első hat fordulót nézve viszonylag kedvező sorsolást kaptunk, a hetedikben játszunk a PVSK-val, persze ott is bármi megtörténhet. Még nehéz pontosan tippelni, nagyon hosszú még a szezon és sok minden fog történni, reálisnak érzem, hogy bekerüljünk a legjobb nyolcba – hogy hányadik helyen, az majd elválik, az elsőszámú cél a playoff, ami ugye gyakorlatilag egy új bajnokság, ahol már bármi lehetséges.

– 27 évesen életed eddigi legjobb formájában indítottad a szezont, emellett – ahogy mondtad – elkezdtél egy egyetemet is. Milyen hosszabb távú terveid vannak a pályán és azon kívül?

– Most már kezd kirajzolódni, hogy az aktív játék után mivel szeretnék foglalkozni. Elkezdtem a szakedzőit a TF-en, a jövőben is szeretnék a sportban maradni, viszont szívesebben foglalkoznék a mentális részével. A pályán nagyon sok múlik azon, hogy idén milyen szezont fogok futni a Kaszásokkal mind csapatszinten, mind egyénileg. Nem mondanám ki, hogy például jövőre mindenképpen az A csoportban szeretnék játszani, mert ez számos tényezőn múlik, hogy honnan kapnék lehetőséget, milyen lenne a csapat, hogyan tervezne velem az edző. Nyilván szeretném magam kipróbálni az első osztályban, ez még hiányzik a pályafutásomból, meglátjuk, mit hoz a jövő.

Fotók: hunbasket.hu, MEAFC, Gémesi Balázs/Jászberényi KSE, Vasas Attila/Vasas Akadémia