Hegedűs Gergely: “Tiszta szívemből szeretem ezt a klubbot, bármit megteszek érte”

A kecskeméti Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémia hagyományos módon az idei évnyitó ünnepségén is megválasztotta az Év Munkatársát. Az Akadémia berkein belül népszerű és nagy horderejű díj nyertese ezúttal Hegedűs Gergely lett, aki nem csak az utánpótlásban, de a felnőtteknél is a kecskeméti kosárlabda fejlődéséért dolgozik minden nap. Interjú az egykori kiváló játékossal:

Gyakran előfordul, hogy a cégvezetők megválasztják az adott vállalat legjobb, legkedveltebb dolgozóját. Milyen érzés az Év Munkatársának lenni a kecskeméti Kosárlabda Akadémián?

– Nagyon örültem, amikor megtudtam, idén én kapom ezt a díjat. Bevallom őszintén, először kicsit meglepődtem, hogy engem választottak, nem számítottam rá, így még inkább boldoggá tesz, hogy elismerik és értékesnek tartják a munkámat.

Mindvégig tudatosan alakítottad sportolói pályafutásodat, ennek köszönhetően csapatkapitányságig is eljutottál a Kecskemét együttesénél. Tudatosan készültél az edzői pályára is?

– Mindig is tudtam, hogy az aktív játék után edzősködni fogok. Még játékos koromban az Akadémia családi kosár programjában gyakran segítettem Ivkovicsné Béres Tímeának és nagyon jól éreztük magunkat a gyerekekkel együtt. Aztán az igazi lökést Sztojan Ivkovicsnak köszönhetem, aki mindvégig unszolt engem, hogy legyek edző, így még jóval karrierem befejezése előtt elvállaltam az U18-as csapat trenírozását Kecskeméten. Bár én korainak gondoltam, de neki lett igaza, mint mindig.

Milyen évet zártál csapatoddal az előző idényben?

– A serdülőkkel azt a cél tűztem ki, hogy jussunk be a legjobb nyolc közé. Ezt abszolváltuk, hiszen ott voltunk az országos döntőben. Mikor ez összejött, a döntőre már annak tudatában utaztunk el, hogy ott bármi történjék is, már büszke vagyok a srácokra. Legbüszkébb viszont arra vagyok, hogy jó a közösség, szeretik egymást a játékosok és együtt küzdenek a közös célért. Ez igazából a sport lényege. Büszke vagyok továbbá a válogatott játékosaimra is, akik 6 évesen még nálam kezdtek el kosarazni a családi kosáron, illetve azokra is, akik, amikor hozzám kerültek, kosarat is nehezen dobtak, most meg vezérek saját csapatukban és országos szinten is tehetségnek számítanak.

A felnőtt csapatnál is a szakmai stáb tagja vagy. Mi a szerepköröd a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemétnél?

– A KTE-nél másodedző vagyok, valamint az U20-as csapatot én irányítom. Elég sokrétű a feladatköröm. Mindenben igyekszem segíteni Forray Gábor vezetőedző munkáját, legyen szó az elemzésre váró videó megvágásáról, az egyéni és súlyzós edzések tartásáról, illetve, ha kell, be is állok a fiúkhoz egy-egy edzésre, mikor éppen sok a sérültünk. Tiszta szívemből szeretem ezt a klubbot, a játékosok a volt csapattársaim és barátaim is egyben. Bármit szívesen megteszek, ami előre viszi az együttest, mert boldog vagyok, hogy itt lehetek köztük nap mint nap.

Hogy telik számodra egy átlagos nap?

– Korán reggel egyéni képzést tartunk a kollégáimmal, Dusan Markoviccsal és Váradi Kornéllal az Akadémia középiskolás korú növendékeinek. Ezután a KTE reggeli edzése jön. Szerencsére közel lakom a csarnokhoz, így ezt követően haza tudok menni ebédelni és pihenni. Kora délután a KTE felnőtt csapatának és az U20-as gárdának az edzése következik, majd sétálok (vagy rohanok…) át az Akadémiára az U16-os csapathoz. Egy átlagos napon este 7-8 körül végzek. A hétvége az teljesen más, hiszen akkor az utazás és a meccsek teszik ki a nap nagy részét. Egy biztos, azok számára, akik hétvégente otthon szeretnek pihengetni, azoknak ez a pálya nem való.

Ahogy mondtad is, mindig sűrű a menetrended, ám még így is időt tudsz szakítani a saját fizikai állapotodra is.

– Így van! Tíz éves korom óta minden nap edzek. Ez annyira az életem részévé vált, hogy ha nem tudom beiktatni egy napomba, akkor rosszul érzem magam. Ha tudom, hogy semmi időm nem lesz, akkor futva megyek edzést tartani, vagy gyakran előfordul, hogy este 10 órakor indulok el futni. Szerencsére napközben a súlyzós, erőnléti edzésekre van időm két edzés között. Emellett a kosarazás sem maradhat ki, jól esik kosárlabdát fogni, így sokszor tartok dobóedzést magamnak. Hasznos, ha meg tudom mutatni a fiúknak, hogy mitől megy be, vagy épp miért marad ki egy dobás. Néha szoktak is heccelni a kollégák, hogy azért vagyok-e mindig a csarnokban, mert nincs hol laknom. Folyton a sportcsarnokban tartózkodom, de ezt imádom. Nem mindenki mondhatja el a munkahelyéről, hogy ennyire szeret ott lenni.

Az elmúlt években mennyit és miben fejlődött a magyar és a kecskeméti kosárlabda az utánpótlásnevelés terén? 

– Ez óriási fejlődésen ment keresztül. Mikor én kezdtem kosarazni Csepelen, a meznadrágot még az anyák varrták, mert csak a felső volt egységes, illetve mindenki a saját labdáját hozta edzésre. Országosan – és főleg itt Kecskeméten – ma már sokkal jobb körülmények között készülhetnek a gyerekek. A módszerek is sokat változtak. Ha úgy bánnék a srácokkal, ahogy anno engem kezeltek az én edzőim, akkor hazaszaladnának. Teljesen másképp kell már megközelíteni a gyerekeket, másképp kell motiválni őket. A módszerek, a technikák, a háttér, minden rengeteget változott, fejlődött. Ami a kecskeméti utánpótlásnevelést illeti, aki eljön az Akadémiánkra, azonnal láthatja, hogy itt milyen komoly munka folyik a gyerekekkel, a gyerekekért!

Milyen célokkal vágsz neki a szezonnak?

– Az U16-os csapatnál Váradi Kornél vezetőedző mellett dolgozom. Csapatszinten az új idény céljainak kitűzése még korai, csak pár meccs után látszik majd, mire leszünk képesek. Az egyéni motivációm viszont egyértelmű: minél több játékost kinevelni a felnőtt csapatnak!