Bajnokság
Harry Bell: Én csak azt reméltem, hogy Magyarországon nem így üdvözlik egymást az emberek
Konyakkal várták Körmenden, de a kisfröccs szót tanulta meg először.
:
:
Az Origo készített hiánypótló interjút interjút a Körmendi Dózsa MTE első tengerentúli kosarasával. Harry Bell 1989-ben érkezett Magyarországra. Chicagóból származott, ahol korábban rendőrként dolgozott a Cook megyei sheriff hivatalban.
Azóta sok idő eltelt. Osztrák útlevele lett, játszott is az ottani nemzeti csapatban, jelenleg angoltanárként dolgozik. Szombathelyen adott interjút.
Konyakkal várták Körmenden
“A Körmend már korábban elküldte a szerződésemet, amit alá is írtam, mielőtt Magyarországra jöttem. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, korábban csak félórát beszéltem a menedzseremmel Chicagóban. Ő azt mondta, minden rendben lesz, de semmi mást nem közölt. Amikor a körmendi klubelnökkel beszéltem, megnyugtatott és azt mondta, hogy nem kell aggódni, Körmend nincs messze a fővárostól. Így érkeztem meg Magyarországra. Az út három óráig tartott a repülőtérről Körmendre. A kocsiban azon gondolkodtam, hogy mégis milyen messze lehet az a város, ahova én eljöttem kosárlabdázni. Mire odaértünk, én már nagyon fáradt voltam a repülés és az autóút miatt. A szurkolók ott vártak minket a főtéren, ami nekem nagyon jólesett. Nem ismertem senkit, nem beszéltem magyarul. Volt ott egy idősebb férfi, akit úgy hívtak, hogy „Csili bácsi.” Mikor meglátott, olyanokat kezdett el nekem mondani, hogy „You fly, Jumbo 7 for 7, welcome!” Közben barátságosan az arcomat pofozgatta. Én csak azt reméltem, hogy Magyarországon nem így üdvözlik egymást az emberek. Ő pedig csak pofozgatott tovább. A városházán konyakot és vodkát hoztak nekünk. Én nem ismertem senkit, és nem igazán akartam inni, mivel nem tudtam mire számíthatok itt még. Egy konyakot azért megittam.”
Zalaegerszegen banánnal dobálták
“Emlékszem, hogy 1990-ben Zalaegerszegen kifutottam a játékos kijáróból, amikor bemondták a nevem a hangosbemondón, majd a szurkolók banánokat dobáltak be elém. Azt mondtam magamban, ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét. Lenéztem a parkettre, felvettem egy banánt, kibontottam, majd megettem. A meccsen 28 pontot dobtam nekik. Később megkérdezték tőlem, hogyan tudtam ilyen jól játszani. Azt válaszoltam, hogy a banán energiát adott nekem. De nem csak Zalaegerszegen gyűlt meg a bajunk a szurkolókkal. Sokszor rendőri kíséretre volt szükségünk, hogy elhagyhassuk a szolnoki vagy paksi csarnokokat: köveket és téglákat dobáltak, gyakran betörték a buszunk ablakát is. Ez egy őrült időszak volt.”
Az első szó magyarul
“A kisfröccs. Én inkább sört iszom, de amikor Magyarországra jöttem, észrevettem, hogy a magyaroknak nincs túl sok pénzük. Mikor kocsmába mentünk, sokszor meghívtak egy italra. Én viszont nem akartam kellemetlenséget, tudtam, hogy a sör drága, miközben a kisfröccs olcsóbb volt. Az edzőm, Patonay Imre is imádta a kisfröccsöt.”
A körmendi csapattársakról
“Szalay Gyuri ugrik be elsőnek. Kedves ember volt, a kosárkarrierje után horgászboltot nyitott. Nem volt vele soha problémám, de ő mindig Bélának hívott. Mondtam neki, hogy a Harry keresztnevemmel viccelődhet, de a családi nevemmel nem szeretném, ha ezt tenné. Majd később volt, hogy Gézának, Jenőnek, és ami a legrosszabbul esett nekem akkoriban, Pénteknek is hívott. Egyébként semmi egyéb problémánk nem volt egymással. Szájer Józsi is Bélának nevezett. Hódi László nagyon csendes ember volt, de közben mégis mindenre kiterjedt a figyelme. Az első évemben hazautaztam Chicagóba. Volt egy barátnőm Szombathelyen. A következő évben mikor visszatértem, már együtt volt a hölggyel. Mármint Hódi. Később feleségül is vette. Amikor nagypapám meghalt Chicagóban, anyukámnak csak egy telefonszáma volt, amit felhívhatott Körmenden. Azt hiszem, hogy a városban volt összesen három telefon. Ráadásul Körmend akkoriban be sem volt kapcsolva a belföldi távhívásba. A klubban az anyámnak adtak egy számot, amit bármilyen esetben felhívhat, ha baj lenne. Csakhogy az a telefon Hódi Lacinál csörgött. Amikor felvették, akkor annyit hallott az anyám: „No english”, és lecsapták a kagylót. Az anyám csak három nappal később tudott engem elérni, hogy elmondja a nagypapám halálhírét. Hódit pár éve láttam az okmányiroda előtt, és mikor egymásra néztünk, nem éreztem semmilyen haragot már.”
Már nem jár körmendi meccsekre
“Korábban kimentem, de sajnos vannak olyan szurkolók, akik inni akartak velem. Ez addig jó, amíg barátságosak. Nekem viszont a következő napon tanítanom kell, és fel kell készülnöm az óráimra. Haza kell vezetnem, és nem maradhatok sokáig. Emiatt korábban több ember megsértődött, hogy nem ittam velük, sőt egyesek inzultáltak, és nem akartak kiengedni a szórakozóhelyről. Ausztriában is ugyanilyen a hangulat. Ha nem iszol, akkor agresszív veled szinte mindenki. Ha iszom, a rendőrség lekapcsol ittas vezetésért. A szurkolók az életed részévé akarnak válni, ami jó dolog, de az alkoholtól megőrülnek az emberek. Minden társadalomban így megy ez.”
A teljes beszélgetés, itt olvasható.
Fotó: Origo/Szabó Gábor
Hári Béla.
Nekem örök emlék marad Körmendről.
Anno, emlékszem még lejártam Körmendre de már a Falco is kezdte bontogatni a szárnyait.
Elképesztő sztorik voltak róla.
Nem volt olyan csaj Körmenden aki nem Bélával akart volna kefélni.
Isten volt Ő Körmenden.
Aztán jött a végrehajtó.
Gyerektartás.
Menekülés Ausztriába.
Lakcím még Vasszentmihályon.
Csúszott egyre lejjebb.
Most meg sztori a BB1-nek.
Nem iszik aszongya.
Pár hete egy Jack Daniels-el a kezébe a VentVest-be mögöttem áll sorba.
Biztos a haveroknak viszi…
Nagy fószer, szimpatikus nagyon. Kár, hogy nem láttam játszani…
Ez mekkora 😀 😀 😀 :
“Halm Roland pedig sokszor csak eljátszotta a faultokat “
Ha már a régi szép időkről mesélnek a fiatalok, idézzék fel, hogy Zalaegerszegen meggyilkoltak egy fiatal körmendi srácot. A meccs után a vasútállomáson a mozgó vonat elé kergették.
,
Ilyen eset nem volt,összekevered egy Zte-Haladás meccsel.
ugye-ugye, a paksi keménymag,…:D
Csili bácsi… vajszíve volt az öregnek! Csóri családunk volt, 12-13 éves lehettem, mikor adott születésnapomra egy 500-ast (’91-’92 környékén az nagy pénz volt még, 3 könyvet tudtam venni magamnak belőle), pedig életemben akkor találkoztam vele először (faterom ismerte).
Régi szép idők.. Sokkal többet ért egy 90 évek beli kosarmeccs. A hangulat a körítés…
Maximálisan egyetértek!!! Egészen más volt mint most!!! Szeretném azt újra átélni!!!
Hát igen, akkoriban a csapat “élt” aminek a szurkerek is részesei lehettek, és ez volt a természetes. (legalábbis a szurkernek:) Cserébe a szurkolók éltek haltak a csapatért! Aztán volt, hogy a csapat “élt és halt” a szurkolókkal és mindkét fellállásból amint itt is láthatjuk, nagyon komplett és “érdekes” történetek kerekedtek ki.:) Pláne az utóbbiból, mert a szurkerek mindig ittak, a csapat meg csak ha muszály volt 🙂 Szerencsére ezt csak Béla érezte így, de mivel ő is ivott így ugyanúgy részese volt mindennek 🙂 Bell is azárt tudott nagyon sikeres lenni mert abszolut átadta magát a közegnek, az meg vitte… Olvass tovább »
Én szentül hiszem hogy a pénz nagyon sok mindent elvesz tőlünk.. nemcsak a kosárlabdában az életünkben is.. Az hogy a pénz ilyen központi szerepet kap az elmúlt években mondhatni egyeduralkodó és csak a pénz a mérvadó… nagyon sok emberi dolog elveszett a pénz miatt… hajrá OLAJ
Maradéktalanul egyetértek!!
Lehet sok mindent jobb irányba tettünk az elmult években, de ekkora “pénzvilág” még sohasem volt az is biztos!!
El tudom képzelni… Nagyon sajnálom, hogy azt a mi korosztályunk nem élhette meg!
Kicsit sajnálom is a fiatalokat! Nehezebb most fanatikus szurkolóvá válni ha csak az Olajt nézem pl! Az amit mi átéltünk gyerekként a 90es években, amit akkor adott a szurkolás a közeg, az egy életre meghatározta hogy OLAJ szurkolókká váljunk!!!
“… Fiatalabb koromban a karomat eltalálta egy pisztolygolyó, de volt, hogy késsel lábon szúrtak. Utóbbinál nagyon megijedtem, mert a mentő nem mert bejönni abba a körzetbe, ahol megsérültem. Egy rendőrautó hátsó ülésén vittek be a kórházba miközben a kezemmel próbáltam elszorítani a vérzést a lábamon. Fiatalabb koromban amúgy orvos szerettem volna lenni. Sajnos ki nem állhattam a vér látványát, ezért nagyon nehéz lett volna az orvosi pályát választanom hivatásomnak. Régebben bármilyen piros színű ételt képtelen voltam megenni…” . . “… Az edzőm, Patonay Imre is imádta a kisfröccsöt. De hosszúlépést és nagyfröccsöt is ittunk. Mindezt úgy, hogy nem szerettem a… Olvass tovább »
Számomra érdekesebb volt az egész cikk, mint az itt kiragadott részletek! Sőt, úgy kerekebb a kép!
A kiragadott részek valahogy magukban gázosabbak….
Ismét csak Pofánkát kell erre idéznem: “És ez lehet, hogy nem is véletlen?” 😉
Maximálisan egyetértek!
Emlékszem Zalaegerszegen sokan irigykedtek, hogy a Zetenek is mikor lesz mar színesbőrű játékosa. Mások meg utálták, és banánt meg láncot dobtak be neki a pályára.
Mondjuk az is durva, hogy a körmendi csapattársa Pénteknek hívta…
Örülök, hogy olvashattam róla. Gyermekkorom meghatározó játékosa volt a honi mezőnyből.
Nem emlékszem, hogy a Körmend buszát mikor dobálták téglákkal Szolnokon. Arra viszont emlékszem, hogy amikor ’93-ban Taki triplájával nyertünk Körmenden a helyiek elözönlötték a pályát és ütöttek-vertek mindenkit. Utána be is tiltották a pályát. Egyénként a mondandójának nagy része lenéző a magyar emberekkel szemben. Csak azt felejti el, ha akkor nem jön Körmendre, otthon hot-dog árus lenne, mint némelyik honfitársa, aki ugyancsak játszott hazánkban.
Ha valaki elmondja az igazat, azt ami történt, az miért lenézés?
Szerintem az sokkal durvább, hogy Zegen és Körmenden semmi nem változott, max annyi, hogy Körmendet talán már bekapcsolták a “belföldi távhívásba”.
Az nem jutott az “eszedbe”, Donatellácska, hogy Szombathely, meg a “szurkolói” csak azért nem lett említve, mert …. Szombathelyen akkor még nem volt említésre méltó kosárlabda??? Apád, anyád KÖRMENDRE járt le CSODÁLNI őket. Erről jut eszembe, hogy a ti fantasztikus, európai szurkolásotokról pl. Madison vagy Edmonson tudna szép dolgokat mesélni…
De eszembe jut, de Mátyás királlyal sem foglalkozik az ember naponta.
Azt kell nézni, mi van most!
nagy pofád
Fogalmad sincs hogy milyen egy rendes meccs hugyos. Az egész cikkből legfeljebb a fröccsöt értetted. Amikor még rendes csapatok rendes meccseket játszottak, akkor te is a csattogós lepkéd húzogattad, meg a szarfalkó sem volt sehol.
Hát sok fotelhuszár veled az élen
Tudod nagy gyökér vagy és íg is fogsz megöregedni,de legalább magadban büszkén hisz elhiszed ,hogy na én vgyok a faszagyerek
Ez nem neked való patesz. Jó lenne, ha kotródnál. Te még ekkor tervben sem voltál. Az a te bajod, hogy anyád csöcse helyett, apád faszán nevelkedtél. Ez egy felsőbb kategória.
Nem értem, mi ebben a sértés. régen sajnos vele járt, ha nyert a vendég csapat ( néha akkor is, ha nem), zegről, körmendről, szolnokról bizony ablak nélküli busszal met haza télen is, -15ben… a sporikat meg 2 órával meccs után menekitette ki a fél rendőrörs a megyehatárig kisérve, szal hiába nem emlékszel, ezek bizony általános dolgok voltak…
Zsákul a Bell!!
Megszakadok a röhögéstől.
Milyen szép emlékei vannak a legendának!,?