Győzött Szigetszentmiklóson, ezzel feljutott az A csoportba a Fót

Ferencz Csaba búcsúja és a ZTE kiesése mellett egy harmadik történelmi esemény is jutott a mai napra a magyar kosárlabdában: fény derült a következő kiírás A csoportos újoncának kilétére.

BKG-sikerrel indult a finálé, viszont az előző két mérkőzést az alapszakaszgyőztes Fót nyerte, így bajnokavatásra készültek a lila-fehérek, ehhez azonban másodszor is be kellett venniük a Kosok otthonát. Közel három perc telt el kosár nélkül, ekkor Antóni köszönt be, Reiber zsinórban hét pontot szerzett, Juhos is belelendült a játékba, sokáig felváltva estek a kosarak, Nagy Botond büntetőivel egy negyed után a kék-sárgák jártak leheletnyivel előrébb (18-17). A hazai kapitány triplájával hattal is mentek a házigazdák, kiegyenlített játék folyt a pályán, a negyed derekán Antóni révén érték utol ellenfelüket a fótiak (28-28). A következő hat pont is az övék volt, ezzel tartósan magukhoz ragadták a vezetést, de a félidőben is minimális volt a differencia (39-43). A fordulás után sem változott a meccs képe, egy-két lépéssel jártak ellenfelük előtt az ekkortájt Karda vezett Tigrisek. Németh távolijával és Juhos visszatett pattanójával ellépett kilenccel a Fót, de a negyed véger Nagy Botondéké volt, az utolsó tíz percre maradt a döntés (61-63). A hazai kapitány trojkájával már a szigetszentmiklósiak álltak jobban, a 34. percben Antóni kinti kosara jelentett újabb fordulatot (68-70). Hármasra hármas volt a válasz, de 73-73 után végérvényesen kezükbe vették az irányitást Juhosék, a 2005-ös születésű Karda Dominik nyerőembernek bizonyult, Nagy Botond hiába hintette be ötödik tripláját, mindenre tudott reagálni Surmann Gábor együttese, amely így mindössze négy piros csoportos szezon után bajnoki címet ünnepelhetett a záró dudaszó felharsanásakor – a különbség azonban csalóka, igazi ki-ki meccset vívtak a felek. Bár a fótiak háromszor annyi labdát adtak el (6-18), ezt az 50-29-re megnyert lepattanócsatával és a jóval pontosabb dobóhatékonysággal (39%-54%) ellensúlyozni tudták, az is fontos tényezőnek bizonyult, hogy ők álltak több lábon.

NB I. B Piros csoport, döntő, 4. mérkőzés

BKG PRIMA Akadémia – Phoenix-MT Fót 83-94 (18-17, 21-26, 22-20, 22-31)

BKG: Nagy Be. 6/6, Nagy Bo. 32/15 (+10 gólpassz), Arnóczi -, Armaghani 18, Reiber 17. Cs.: Gyimes 6, Galambos 4, Büki -.

Fót: Karda 16/3, Mitchell 21, Dancsecs 19/12, Antóni 10/6, Juhos 14 (+19 lepattanó). Cs.: Németh A. 7/3, Richter 3/3, Boka-Magó 3/3, Gerencsér 1, Kis R. -, Tóth P. -.

Dr. Nagy Ágoston: Az álomnak vége. Az alapszakasz első meccse óta azt gondoltam, tudunk jobbak lenni és amikor kell, akkor legyőzni ezt az ellenfelet. Mára mindent tudtunk róluk, mégis olyan kihagyások voltak, amik nem fértek bele. Sokszor játszottunk szépen, olyan fontos dolgokban lettek jobbak percről-percre, amit nem engedhet meg az, aki nyerni akar. A végére átvettük a vezetést és felcsillantott a remény még így is. Biztos voltam benne, hogy lehet győzni. Talán a pályán lévők túlságosan elhitték. Nagyszerű éven vagyunk túl, sokat tanultunk önmagunkról és a csapatban csodálatos emberek vannak. Nekem ez majdnem olyan fontos, mint a győzelem. Ebben biztosan hibáztam. Hosszú évek óta vágyjuk a bajnoki címet, és hogy megmutassuk magunkat az A csoportban. Majd nyilatkozunk is a szövetség részére, hogy másodikként vállalnánk az indulást, ha felkérnének. A szurkolóink száma szépen nőtt és remélem, nem csalódtak nagyot! Köszönünk mindent azoknak, akik szorítottak értünk. Hogy mit érzünk? Mérhetetlen csalódást, amit soha nem lehet teljesen feldolgozni.

Surmann Gábor: Nehezen találom a szavakat, a boldogságom és a büszkeségem mértéke határtalan. Egy hosszú útnak a csúcsára értünk, amely egy tudatos, precíz és szisztematikus munkafolyamatnak a beteljesülése. 7 évvel ezelőtt még az NB II.-ben szerepeltünk, most pedig feljutottunk az élvonalba. Egészen hihetetlen és egyben szürreális ez még, ehhez idő kell, hogy feldolgozzam. Azt gondolom, hogy az a csapat, amely 24-2-es alapszakasz mérleget hoz – korábbi csúcsokat beállítva ezzel -, továbbá zsinórban 22 meccset tud nyerni, 18 idegenbeli mérkőzéséből 17-et megnyer, illetve az a csapat, aki 0-1-ről a döntőben 3-1-re tud nyerni – ebből kettőt idegenben -, kell e bármi féle magyarázatot adni a bajnokság megnyerésének érdeméhez. Szerintem nem. Nekem ezek a srácok a legjobbak, elmondtam ezt már többször is korábban. De most már ez a bajnokság végeredményét nézve is teljes mértékben igaz. Hiszen bajnokok lettünk. A mai mérkőzéssel nem is kívánok érdemben foglalkozni. A szív diadala volt, sok sok nehézséggel megküzdve. A szigetszentmiklósi csarnok pedig immáron egészen biztosan kedvenc helyemé vált, ha már csak az elmúlt 3 évet nézem. Két megnyert negyeddöntős párharc után most a döntőben is felülkerekedtünk a BKG-n. Nem beszélve arról, hogy az első piros csoportos mérkőzésünk is pont ebben a csarnokban kezdődött. És most itt is zárul le. Végezetül hálás köszönetemet szeretném kifejezni több irányba is. Kezdve a játékosaim felé, akik hihetetlen nagy munkát végeztek az egész szezon során. Jobbkezem, “csékám”, és egyben barátom, Juhos Levi felé külön! Andor felé, aki az egész szezon során végig alázattal mellettem volt segédedzőként. Az orvosi és a rehabilitációs részlegnek, kiemelten Susinak, Szilárdnak és Zoliéknak. Akik mindig mindenkit helyrehoztak, amikor csak szükség volt rá. Akkor a fotósunknak, Attinak, videósunknak, Milánnak. Továbbá a szponzoraink felé, Tamás itt élen jár ebben. Továbbá a város és az Önkormányzat felé, Krisztián, Laci és Attila, nektek külön köszönöm. A szurkolóink felé, akik minden meccsen valósággal 6. emberként funkcionáltak csapatom számára. S amivel lehet kezdenem kellett volna, drága feleségem, aki mérhetetlen nagy támaszom nekem. Édesapám, aki minden meccsünkön ott volt és támogatott bennünket. Édesanyám, aki a mindenes szerepét játszotta sokszor otthon. De az egész családom felé is, beleértve a család barátainkat is. Kati, Endre, Tibi és még sorolhatnám. Ő nélkülük ez a siker nem jöhetett volna létre. Ahogy a csarnokunkat üzemeltető kft ügyvezetője nélkül sem. “Duda”, innen is ölellek. Pfuu, remélem nem hagytam ki senkit sem. Ma az biztos, hogy méltó módon meg fogjuk ünnepelni ezt a történelmi győzelmet. Utána pedig készülünk az U21-es döntőre, valamint neki fogok látni a következő szezon kialakításának. Egy szomorú és elgondolkodtató dologgal zárnám. Azt már megszoktuk, hogy a “tanár úr” nem gratulál nekünk, de hogy a bajnoki címet nyerőnek ne engedje levágni a hálót, az egyenesen felháborító és szégyen. Ennyire nem tudni veszíteni, az már hogy is mondjam, több mint aggasztó… Itt köszönném meg a másodedzőjük, technikai vezetőjük, és egy meghatározó játékosuk elnézéskérését ezért a döntésért. És külön köszönöm “Batyi Pistának”, aki segített nekem ebben és nem fosztott meg egy olyan élménytől minket, ami minden bajnokcsapatot megillet. Csak jelezném, hogy a háló azóta is a nyakamban van, és abban fogok aludni. Kellemes nyári pihenést kívánok mindenkinek, a BKG-nak pedig további minden szépet és jót kívánok a Piros csoportban.

Az egyik fél harmadik sikeréig tartó párharc végeredménye: 3-1 a Fót javára.

A mérkőzés visszanézhető itt.

Fotó: Phoenix-MT Fót