66 esztendős korában, szombaton, a Magyar Kosárlabdázás Napján elhunyt Molnár István, akit a sportágban csak „Kicsi” becenéven ismertek – jelentette be weboldalán az MKOSZ.
Egerben született, itt ismerkedett meg a kosárlabda alapjaival az általános iskolában. Egy felnőtt mérkőzés megtekintése és egy MAFC-Honvéd örökrangadó után köteleződött el végleg a sportág mellett.
1977-ben lépett először felnőtt mérkőzésen pályára az NB II-es Egri Tanép színeiben. A katonaságig itt játszott. A sorkatonai szolgálatot a kaposvári Honvéd Táncsics SE játékosaként töltötte el. Ezek után visszatért nevelőegyesületéhez, Egerbe egészen 1985-ig, amikor is elfogadta a Dombóvári VMSE ajánlatát. 10 évig volt Dombóváron felnőtt játékos, játszott NB I A és B csoportban is.
1986-ban szerzett edzői diplomát a TF-n. A játék mellett utánpótlásedzőként is tevékenykedett. 1995-ben megnyerte csapatával az Országos Ifjúsági Kupát, és megkapta az Év Utánpótlás Edzője díjat. Emellett az NB I B csoportos csapat edzője is lett, ezt a feladatot 6 évig látta el – ezalatt kétszer jutott fel együttese az A csoportba. A következő években az utánpótlás szakág vezetője lett.
1996-ban a TF sportszervező szakán is diplomát szerzett. 2001-ben elfogadta a Veszprémi Egyetem SC felkérését, és az NB I B csoportos férfi csapat edzője lett. 9 meghatározó évett töltött a csapatnál, megalapozva a veszprémi kosárlabdázást. Ezen időszakban nyert csapataival két bronzérmet és egy ezüstöt. A veszprémi időszak alatt mint utánpótlás vezető is dolgozott. Legnagyobb eredménye az volt, hogy az iskolában testnevelés órán bevezette a kosárlabda foglalkozást, amit maga vezetett.
2011-ben egy újabb kihívást kapott, a törökbálinti ELITE Basket NB I-es férfi csapata kérte fel vezetőedzőnek. MTK Törökbálint néven, évről évre fejlődve az itt töltött három év alatt szerzett csapataival egy Hepp Kupa bronzérmet és egy bajnoki harmadik helyezést is.
2014-2015-ben a Széchenyi Egyetem Győr NB I B csapatának edzője lett. 2015-2016-ban a TFSE NB II-es csapatának edzője, itt a közép csoport harmadik helyét érte el, és a MEFOB bajnokság döntőjében is szerzett egy bronzérmet. 2016-2017-ben a Salgótarján NB I B-s gárdájának edzője, 2018-ban pedig a Pápa NB I B csapatának mestere. Utána még utánpótlásedzőként dolgozott Pápán, a Vasas egyesületénél és Várpalotán is.
Az MKOSZ megyei mentoraként segítette a Pest megyei csapatok munkáját. 2025-ben lett nyugdíjas.
Rengeteg tanítványa lett felnőtt A és B csoportos játékos, sőt, sokan a korosztályos és felnőtt válogatottig is eljutottak. A sors furcsasága, hogy pont a Magyar Kosárlabdázás napján hunyt el.
Búcsúzik tőle családja, párja, gyermekei, unokái, barátai és az egész kosárlabda társadalom!
Fotók – Foto24, Napló Online
Forrás: MKOSZ
Azt, hogy ezt a hozzászólást megírom, nagyban köszönhetem neki is és azt is, hogy azóta is követem a kosárlabdát, és ha csak hobbi szinten is de játszom rendszeresen.
13-14 évesen volt az edzőm, beszélgettünk arról, hogy vajon kikből lesz majd profi játékos. Így utólag ehhez abból a társaságból öcsém volt legközelebb. Neki mégsem ez volt a célja. Már akkor mesélt egy korábbi csapatáról, akikkel jól játszottak, sokat nyertek, de aztán senki nem lett híres sportember, ellenben mindenki a kosárlabda közelében maradt, vagy hobbijátékosként, vagy a saját gyerekeit edzésre hordó apukaként. Mert a cél ez, hogy szaressük, kövessük és játsszuk a játékot.
Viszlát Kicsi bá’!
Isten Veled „Kicsi”. Azt gondolom, sok ilyen ember kellene a magyar kosárlabdának. Végig olvasva azt, hogy hány klubnál volt edző, mentor, stb. és hány milyen sok helyen szerettette meg a kosárlabdát a gyerekekkel, hát nem semmi. A föld legyen Nekik könnyű…