Gerőcs Bálint: A motivációt a mindennapokban kell megtalálni

Négy vereséget követően múlt pénteken újra győzni tudott a Piros csoportban a Tiszaújváros, a két középső negyedben mutatott remek védekezéssel 71-63-ra győzték le a borsodiak hazai pályán a Vasas Akadémiát. A hazaiak saját nevelésű játékosa, Gerőcs Bálint a mezőny legjobbja volt, 16 pontja és 10 lepattanója mellett 3 labdaszerzéssel, 2 gólpasszal és 1 blokkal (28 VAL) járult hozzá a sikerhez. A 2003-as születésű center fiatal kora ellenére már három felnőtt bajnokcsapatnak tagja volt, a nyíregyházi piros csoportos diadalában még csak epizódszerep jutott neki, viszont a MEAFC 2023-as és a Phoenix tavalyi zöld csoportos aranycsapatában egyaránt kulcsemberként számítottak rá – a jelenlegi idényben a Hepp Kupában lehet esélye az újabb éremszerzésre a kaposvári bronz után.

– Hogyan kezdtél el kosárlabdázni?

– Hétévesen ismerkedtem meg a sportággal édesapám révén. Végigjártam az utánpótlás-korosztályokat Tiszaújvárosban, aztán 16 éves koromban egy jó meccsem után Lekli Józsi megkeresett és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem akadémiai szinten kosárlabdázni. Így kerültem Nyíregyházára, ahol nagyon sok mindent tanultam Sitku Ernőtől, a mentoromként néztem fel rá. Rengeteget fejlődtem az akadémián, 17 évesen sikerült felkerülnöm a felnőttcsapatba, bár mondhatni, hogy edzőpartner voltam még szinte gyerekként, nagyon értékes időszak volt, amiből sokat tanultam. Tiszaújvárosba hazatérve már jóval nagyobb szerepet kaptam a Zöld csoportban, amit aztán a következő idényben sikerült megnyerni már a MEAFC színeiben.

– Miskolcon kezdted az előző szezont, aztán az alapszakasz hajrájában visszatértél a Phoenix-hez. Mi állt a váltás hátterében?

– Elsősorban magamban látom ennek az okait, mert nehézkes egyéni kezdés után nem úgy jött ki a lépés, ahogy elterveztem, nem játszottam annyit, elég nehéz időszak volt. Februárban hoztam egy hihetetlenül nehéz döntést, hogy újra hazajövök – teljes mértékben megérte, mert sikerült begyűjtenem a második zöld csoportos aranyérmemet és ismét nagyon hasznos volt számomra a közös munka Lekli Józsival.

– Mi döntött a javatokra a teljes szezon során kiélezett párharcban a Veszprémmel szemben?

– Szerintem az egész éves munkának köszönhető állóképessség, kondicionális különbség volt a leginkább mérvadó a döntő ötödik meccsen, látszott a csapattársaimon, hogy remekül fel vannak készülve egy ilyen hosszú és éles párharcra. Szakmailag is jól sikerült a felkészülés, de ez az ellenfelünknél is így volt, eszméletlen jó edzővel dolgozott a Veszprém. Az is sokat számított, hogy a kulcsszituációkban ki tudott higgadtabban, okosabban gondolkodni, jobb döntéseket hozni.

– Hogy jellemeznéd a Piros csoportot a Zölddel összehasonlítva?

– Ég és föld a különbség a B csoport alsó- és felsőháza közt, ezt tavaly is megtapasztaltam, amikor a Pirosból mentem le a Zöld csoportba, most szerencsére vissza tudtam kerülni a feljutással. Teljesen már a hozzáállás, a szakmai háttér, a játékosállomány, a csapatok körülményei sem összehasonlíthatók, itt A csoportos nevek ellen is lehet játszani, akik korábban az élvonalban alapemberek vagy akár válogatottak voltak.

– A legtöbb bajnoki túlnyomó részében egyenrangú partnerek voltatok, viszont a szoros végjátékok többségét elveszítettétek idáig, így jelenleg 5-15-ös mérleggel a 13. helyen álltok. Hogy értékeled az eddigi szereplést?

– Én személy szerint egyáltalán nem vagyok elégedett, mert a vereségeink nagy részét egy-egy két-három perces hullámvölgy okozta. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy ilyen többet ne forduljon elő, úgy gondolom, hogy most megint sikerült rátérni a helyes útra, bízom benne, hogy ez tényleg így van és vissza tudunk rázódni abba a mentalitásba, ami szükséges ahhoz, hogy sikeresek legyünk.

– Milyen változásokat hozott az év eleji edzőváltás?

– A játékunk nem sokat változott, mert a szakmai dolgokba nem igazán érdemes belenyúlni év közben, de úgy érzem, mind mentálisan, mind morálisan nagyon jó irányba haladunk most. Átszakadt egy gát a fejünkben, bátrabban játszunk, merünk hibázni is, úgy érzem, hogy ez a legnagyobb különbség.

– Mi működött jobban a Vasas elleni győzelem alkalmával, mint a korábbi mérkőzéseken?

– Úgy gondolom, az volt a legfontosabb, hogy tényleg 40 percen keresztül egy csapatként játszottunk, nem volt egyénieskedés, nem volt benne senkiben, hogy “márpedig én szeretnék megdobni x pontot” vagy hogy “az előbb kihagytam, ezért muszáj rádobnom még egyet”. Nem véletlenül mondja mindenki, hogy ha a védekezés jól működik, az a támadójátéknak is megadja a ritmusát, ez most is így történt. Nagyon örülünk a Vasas legyőzésének, büszke vagyok mindenkire, de megyünk tovább, nem bízzuk el magunkat.

– Felnőtt pályafutásod egyik legjobb mérkőzését játszottad, dupla-duplát értél el. Szerinted miért éppen most jött össze ez a kiemelkedő egyéni teljesítmény?

– Bíztak bennem a csapattársaim, jó labdákat adtak, én pedig éltem a lehetőséggel. Most nekem jött ki a lépés, de ez nem csak az én érdemem, ettől még természetesen örülök neki, hogy így sikerült.

– Milyen motivációt találhattok az alapszakasz utolsó hat fordulójában, látsz-e számszerűsíthető célt, amiért még küzdhettek a bajnokság első szakaszában?

– A motivációt a mindennapokban kell megtalálni: edzésen, egymás között, az öltözőben megbeszélve a jó és rossz dolgokat. Szeretnénk kihozni a maximumot a hátralévő hat bajnokiból, beletenni a munkát úgy, ahogy eddig is, egy percig sem engedünk ki. Az elsődleges eredményben mérhető cél most már nyilvánvalóan a bennmaradás, de természetesen az lenne a legjobb, ha mégis összejönne a felsőházi rájátszás, még ha erre kicsi is az esély.

– Hétvégén jön a Hepp Kupa négyes döntője, a tavalyi, kaposvári mezőnyből egyedül ti lesztek ott a BOK Sportcsarnokban is, ráadásul egyedülálló módon három bajnoki riválist ejtettetek ki az elődöntőbe vezető út során. Mi lehet az oka annak, hogy kupaspecialistának számítotok?

– Jó kérdés, még mi sem tudtunk rájönni, hogy miért megy jobban a kupában. Mindenesetre örülünk, hogy itt lehetünk, minden évben emlékezetes a kupadöntő, nagyon jó élményekkel térhettünk haza tavaly, remélem, ez idén is így lesz. Az előző négyes döntőből kiindulva ez egy rendkívül fontos esemény a városnak, hiszen rengetegen eljöttek Kaposvárra, több mint hatvanan kísértek el minket Tiszaújvárostól 400 kilométernyire. Nem mindennapi dolog, hogy a BOK Csarnokban játszhatunk két meccset két nap alatt, biztos, hogy különleges lesz az atmoszféra, szeretnénk kihozni a lehető legtöbbet a hétvégéből.

– Az elődöntőben ismét a nagy rivális Veszprém következik, más lesz ez a mérkőzés az emlékezetes januári hosszabbításos bajnokin történtek miatt?

– Úgy gondolom, hogy ezzel nem szabadna foglalkoznunk, de nyilván egy fokkal feszültebb lesz a hangulat a megszokottnál, azért ott lesz a fejekben mindkét oldalon, hogy megvan a kis közös múltunk. Ettől függetlenül biztosan nem úgy fogjuk felfogni, hogy verekedni megyünk, élvezzük a játékot, tesszük a dolgunkat – reméljük, hogy a Veszprém is partner lesz ebben.

– Milyen nagy céljaid vannak a sportban és az élet más területein?

– Ami a kosárlabdát illeti, szeretnék a számomra elérhető legmagasabb szinten játszani – legyen ez az A csoport vagy bármi más. Egyelőre szeretném befejezni az egytemet, utána sikeresen elhelyezkedni a civil szakmámban és a párommal leélni az életemet.

Fotók: Kerényi György/Tiszaújvárosi Termálfürdő Phoenix KK, hunbasket.hu(/Girgász Péter, Kerényi György)