Forray Gábor: Egy apró pont vagyok ebben a nagy rendszerben, de úgy gondolom, sokkal egyszerűbb szabályokra lenne szükség

Endo Plus Service-Honvéd – Alba Fehérvár 68-89 (13-20, 29-32, 14-24, 12-13)

Zlatko Jovanovic : Gratulálok az Albának a győzelemhez! Minden dicséretet megérdemelnek, talán a bajnokság legjobb formában lévő csapata az Alba. Oliver Vidin érkezése óta nagyon stabil a csapat támadásban és védekezésben is. Nálunk most jöttek ki az elmúlt két hét problémái, betegeskedései. A Szolnok ellen ezt még valahogy túléltük, de ezúttal gyakorlatilag teljesen összeomlottunk, így elszenvedtük a szezon egyik legnagyobb vereségét. Őszintén szólva annyira azért nem vagyok meglepődve, mivel pontosan tudtuk, hogy milyen problémákkal küzdünk. Felelősséget kell vállalnunk, mert a rájátszásba jutás nagyon nehéz feladat ebben a szezonban. Csapatként nem reagáltunk jól, nem voltunk elég élesek, nem voltunk elég agresszívak és kemények, különösen magunkhoz képest. Nem azt állítom, hogy akkor nyertünk volna, de az biztos, hogy ez nem a teljesítményünk száz százaléka volt. Mindenkinek tükörbe kell nézni, és válaszolni kell, hogy tudnak-e ennél többet nyújtani – én biztos vagyok benne, hogy tudnak. Ez a vereség semmin sem változtat, pihennünk kell és készülni a következő nagyon nehéz idegenbeli mérkőzésre, majd a Magyar Kupa négyes döntőjére. Még egyszer gratulálok az Albának, mert ezen az estén igazi csapatjátékot mutattak be!

Oliver Vidin : Sosem könnyű Budapesten játszani, a Honvéd egy jó csapat, kiváló légiósokkal és tehetséges magyar játékosokkal. Az agresszív játékstílusukra megfelelően válaszoltunk, így több mint harminc ponttal is vezettünk. Egy jól felkészített csapat ellen sosem könnyű játszani, és Zlatko Jovanovic mindig nagyon jól felkészíti a csapatát, úgyhogy ez egy nagy győzelem számunkra. A legelejétől kezdve a végéig kontrolláltuk a játékot, és mind a négy negyedet megnyertük. Az első és a harmadik negyedben is jó volt a védekezésünk, a másodikban sok hibát vétettünk támadásban, így az ellenfél gyors és könnyű kosarakat tudott szerezni, de összességében jól helytállt a védelmünk. Nagyon hiszek benne, hogy a rájátszásig még magasabb szintre tudjuk emelni, amire ez a csapat képes!

Kometa-KVGY Kaposvári KK – Zalakerámia ZTE KK 93-87 (22-28, 28-18, 22-17, 21-24)

Dzunics Braniszlav : Azt kaptuk a meccstől, amit vártunk. Az egyik legjobb játékosunk, Mylik Wilson és egy stabil kosárlabdázónk, Paár Márk is hiányzott a rotációból, ez nagy érvágás számunkra, de ezzel nem szeretnék foglalkozni. Gratulálok a játékosoknak, mert ez egy igazi csapatmunka volt, illetve a szurkolóinknak is, mert ma ismét ők voltak a hatodik játékos, ahogy a ZTE-nek is. Amit elterveztünk, azt végrehajtottuk, s szerintem ez a lényeg.

Kép: Bálizs Zsuzsa

Kosztasz Mekszasz : Egy olyan csapattal játszottunk, amelynek – mondjuk úgy – egyedi játékstílusa van, de pontosan tudják, mit, miért csinálnak. Olyannyira, hogy még egy kosarat sem hagynak megünnepelni: ha egy pillanatra is kizökkensz, már büntetnek, és azonnal pontokat szereznek ellened. Nem könnyű ellenük játszani. Az első félidőben – különösen, amikor kontrolláltuk a mérkőzést – nem mindig hoztunk jó döntéseket. Ilyenkor okosabban kell kezelni a szituációkat: néha le kell mondani egy dobásról a játék kontrollja miatt, és nem az ellenfél által diktált ritmusban játszani. Ezt nem csináltuk elég jól. Különösen a második negyed vége volt nagyon rossz. Ha jól emlékszem, három perccel a félidő előtt 41–35-re vezettünk, majd az utolsó három percben 15 pontot kaptunk. Ennek oka a rossz dobásválasztás volt, valamint az, hogy könnyű, gyorsindításos pontokat engedtünk ellenfelünknek. A második félidőben már ők kontrollálták a mérkőzést, 8–9–10 pontos különbség is kialakult. Ennek ellenére vissza tudtunk jönni a meccsbe. Harcoltunk, felzárkóztunk, Trammell bedobott egy fontos hármast, majd a következő támadásainkban három-négy teljesen üres triplánk is volt – sajnos mind kimaradt. Pedig ezekkel újra egylabdányira kerülhettünk volna. Az egyik oldalról elégedettek lehetünk az küzdőszellemmel, különösen két nagyon nehéz mérkőzés után, rendkívül szűk rotációval. Ma sem volt ideális a helyzet, de ez volt az első hét, amikor szerdától kezdve normál 5 az 5 elleni edzéseket tudtunk tartani, közel egy hónap után. Gratulálnunk a Kaposvárnak ahhoz, amit eddig elért, és ahhoz is, ahogyan játszik. Mindenki ellen versenyképes, még a nagyon jó csapatok ellen is. Remélem, hogy ez a hét – az edzések, a játékosok munkája és hozzáállása – pozitív irányt mutat. Jövő héten már otthon, reméljük, sokkal jobb állapotban lépünk pályára, és megpróbáljuk megnyerni a mérkőzést.

Kép: Bálizs Zsuzsa

Atomerőmű SE – Falco-Vulcano Energia KC Szombathely 78-86 (22-22, 22-17, 22-16, 12-31)

Kosztasz Flevarakisz : Először is, ha a Falco ellen játszol, akkor mindenkire szükséged van a pályán. Ma két fontos játékosunk hiányzott, plusz Eilingsfeld nem tudott azon a szinten játszani, amit tőle megszokhattunk, persze nem ezért kaptunk ma ki. A negyedik negyedben összeestünk, rossz döntések sora, kihagyott ziccerek, zsákolások és büntetők, a túloldalon pedig jöttek az extra hármasok. Gratulálok a Falconak, nagyon sok munka van még hátra, jövő héten óriási meccset fogunk vívni az OSE ellen, fontos találkozó lesz.

Milos Konakov : Nagyon jó mérkőzés volt a mai, a Paks remekül játszott, 25 percen keresztül kontrollálni tudták az összecsapást. Sem védekezésben, sem támadásban nem tudtuk a megszokott formát hozni, azonban szerintem a mérkőzés kulcs momentuma az volt, amikor a védekezésben váltottunk, onnantól kezdve sokkal többet harcoltunk, agresszívabbak voltunk és szorosabban védekeztünk. Ilyen szituációkban, ha az ellenfeled kihagy egy-két kosarat a csapatod pedig betalál folyamatosan nő az önbizalom, amivel vissza lehet jönni a meccsbe, ma is ez történt. Nagyon boldog vagyok, hiszen fáradtan érkeztünk, megyünk tovább.

MVM-OSE Lions – DEAC 97-104 (22-25, 24-18, 20-20, 19-22, 12-19) hosszabbítás után

Forray Gábor : Természetesen gratulálok a debreceni csapatnak, hiszen sokat tettek azért, hogy megnyerjék ezt a mérkőzést, és ilyenkor ez így illik. Ugyanakkor szeretnék gratulálni a saját csapatomnak is, mert úgy érzem, mi is mindent megtettünk – sőt, küzdelemben talán még annál is többet, mint amennyi reálisan bennünk van. Debrecen ugyanis nem a mi szintünk semmilyen objektív összehasonlításban: a lehetőségektől kezdve sok minden másig. Ezek alapján nem lenne reális elvárás, hogy egy ilyen mérkőzést velük le tudjunk játszani. Én nagyon büszke vagyok a játékosaimra, és köszönöm nekik ezt az estét. A vereség okai egyértelműek, több tényezőn múltak. Mindig magunkban keressük a hibát, nem a külső körülményekben. Egyszerűen nem lehet hazai pályán 16 százalékkal triplázni, erről nincs mit beszélni. Az az érdekes, hogy már az első félidőben is csak egy triplát dobtunk be, mégis 46 pontot szereztünk. Ha most betalálunk kintről, akkor kivégezzük az ellenfelet – de nem találtunk be. Ez egyértelmű jelzés nekem is: változtatni kell a dobóedzéseken, a dobóformán, mert amit eddig csináltunk, az nem jó, ez világosan látszik. Ez az én hibám, ebben nekem nagyobb felelősséget kell vállalnom, jobban odafigyelni arra, hogy ki mit csinál, és át kell variálnunk ezt a rendszert. A büntetőknél talán valamennyit javultunk. Lepattanózásban és több más mutatóban egyébként jobbak voltunk, leszámítva azt, hogy a kulcsszituációban éppen ők szerezték meg a lepattanót – de mindegy. A végére viszont érezhetően elfáradtunk. Ez érthető: a fiatal játékosaink – akik már nem is annyira fiatalok – egyszerűen meg voltak illetődve, nem tudok erre jobb szót mondani. Emiatt többet kellett játszania a rutinosabb szekciónak, akik eddig bírták. Ismet most tért vissza sérülésből, nyilván még nincs ideális állapotban. A másik külföldi játékosunk nemrég érkezett, szerintem jól játszott, de neki is idő kell, ő is elfáradt. A jövőre nézve nem szabad ennyire megilletődötten pályára lépnünk. Mindenkinek tudnia kell, hogy ez egy játék, és a hiba a játék része. De az nem fér bele, hogy ha valaki hibázik, utána teljesen összeomlik, és mintha egy másik ember lenne a pályán – így nem lehet nyerni. A hozzánk hasonló szintű csapatokat ezzel a munkával meg tudjuk verni, de a komolyabbakat nem, mert mindig ugyanazok miatt kapunk ki, ugyanazok a hibák ismétlődnek. Most egy új felállásban dolgozunk, vannak új elemek a rendszerben és vannak régiek is, de valahogy mindig visszatér a régi. És akkor van még egy dolog, ami nekem személy szerint nagy tanulság. Őszintén mondom, hogy nem értem, mi számít faultnak. Valahova be kell iratkoznom, mert tényleg nem értem. Nem részrehajlásról beszélek, és nem emiatt kaptunk ki – felsoroltam az okokat: rosszul dobtunk, a kulcspillanatokban Debrecen koncentráltabb volt, és jobban értékesítette a helyzeteit. De ez az előny–hátrány elve számomra teljesen követhetetlen. Mérlegelünk, várunk, videózunk, és utólag mindent meg lehet magyarázni. Nyilván nincs igazunk, látom én ezt, nem vagyok hülye, és rossz szándékot sem feltételezek. Egy apró pont vagyok ebben a nagy rendszerben, de úgy gondolom, sokkal egyszerűbb szabályokra lenne szükség. Minél jobban túlszabályozunk valamit, annál nehezebb betartani. Coach Krzyzewski könyvében is benne van: a legegyszerűbb, leginkább betartható szabályok működnek igazán. Régen egyszerű volt: ha megütöttek, fault volt. Ha közben bement a kosár, jött még egy büntető. Most várunk, hogy bement-e vagy nem, jár-e a büntető… szerintem senki nem tudja pontosan. Nem csak én nem tudom, állítom, hogy senki. És ezt nem a vereség miatt mondom, akkor is ezt mondanám, ha nyertünk volna. Az ellenfél is ugyanúgy reklamált bizonyos helyzetekben, ahogy mi. Most mi jöttünk ki ebből rosszabbul, de ez van. Nekem ebből az a tanulság, hogy tanulnom kell, szeretnék jobb lenni, és valahol ezt tisztázni kellene. Mit mondjak a játékosaimnak? Mikor fault, mikor nem fault? A hosszabbításban Ismet végre agresszívan odalépett védekezni, fenn volt a keze, mégis fault lett, mert állítólag a hengeren kívül volt, a hasához ért. Előtte meg hasonló szituáció nem fault. Nem értem. És beszélgetve az ellenféllel, ők is ugyanezt mondták. Végül szeretném megköszönni a szurkolóknak. Fantasztikus hangulatot teremtettek, és a mérkőzés végén ismét megtapsoltak minket. Csak most már ezzel is tele van a padlásunk: nehéz a szemükbe nézni, mert mindig hálásak, mindig értékelik az erőfeszítést, mi pedig újra és újra kikapunk, és nem tudunk nekik örömet okozni. Ez frusztrál engem a legjobban. Látom, hogy lépünk előre, de nem tudjuk megadni a szurkolóinknak azt, amit megérdemelnének, pedig mindig mellettünk állnak. Remélem, hogy ebből hamarosan átbillenünk. Köszönöm még egyszer mindenkinek.

Pethő Ákos : Valóban, nem megfelelő energiákkal kezdtük a mérkőzést, és erről beszéltünk is a félidőben. Le a kalappal, hogy tudtak ezen változtatni a srácok, és úgy egy perc alatt megfordítottuk utána a mérkőzést. Utána úgy érzem, hogy bár volt, hogy vezetett az Oroszlány, de végig mi kontrolláltuk a mérkőzés iramát. Nagyon fontos hármasokat dobtunk, főleg a hosszabbítás elején, ott kinyílt az olló, és utána már csak büntetőpárbaj volt, amit higgadtan, jobban bírtunk.