Falco-Vulcano Energia KC Szombathely – Sopron KC 100-82 (29-22, 28-15, 21-28, 22-17)
Milos Konakov : Teljesen egyetértek Benivel, amit mondott, hiszen 2 napot tudtunk készülni a válogatott-szünet után. Igazából a harmadik negyedben gyengébb volt a játék, ezt is ennek tudom be. Az első félidőben inkább egyéni hibáink voltak védekezésben, de a 3. negyedben csapatként voltak kimaradásaink, amik nem férnek bele. Nem feltétlen voltunk itt fejben. Igazából a szünet utáni mérkőzések nehezek, nehéz visszarázódni, de örülök, hogy győzni tudtunk ma. Igazából támadásban mind csapat, mint egyén szinten jól teljesítettünk. Sok pontot szereztünk 25 gólpasszt osztottunk és szedtünk 40 lepattanót. A labdán sajnos nem volt elég nagy a nyomás, mindössze 2 szerzett labdánk volt… A Sopron nem könnyű csapat. Végig tudtuk kontrollálni a mérkőzést. Köszönjük a szurkolóknak, hogy megint ennyien itt voltak velünk. 3 nap múlva találkozunk
Gasper Potocnik: Gratulálok a Falcónak a győzelemhez és az egész eddigi szezonjukhoz, sok sikert kívánok nekik a folytatásban, különösen a Bajnokok Ligájában! Két teljesen más félidőt produkáltunk, az első nem volt méltó ehhez a klubhoz, nem csapatként játszottunk, kevés energiát mozgósítottunk, ez elfogadhatatlan! Különösen védekezésben dolgoztunk rosszul, leginkább az átmenetekben, de támadásban sem úgy kosárlabdáztunk, ahogy azt elképzeltük a mérkőzés előtt. A második félidőben már jobban járt a labda, meg volt a küzdés, de ma nem volt reális esélyünk a győzelemre, még egyszer gratulálok a Szombathelynek, nekünk pedig keményen kell dolgoznunk azért, hogy fejlődjünk.
DEAC – NKA Universitas Pécs 68-78 (23-19, 13-15, 16-24, 16-20)
Andjelko Mandics : Azt hiszem, mindent elmond, hogy tizenhét támadólepattanót engedélyeztünk ellenfelünknek. Ez nem technikai, hanem akarati tényezők eredménye. Az NKA foggal-körömmel küzdött a győzelemért, ami rólunk nem mondható el. Hibázni lehet, de lélektelenül kosárlabdázni nem.
Bojan Szalatics : A lepattanózásra egész héten nagy hangsúlyt fektettünk, ahogyan azt is hangsúlyoztuk, hogy végig keményen kell küzdenünk majd a győzelemért. Örülök, hogy a felkészülésünk eredményre vezetett. Ha ezt a mentalitást a folytatásra is át tudjuk menteni, bárki ellen lehet esélyünk.
MVM-OSE Lions – Endo Plus Service-Honvéd 73-77 (19-25, 15-22, 27-16, 12-14)
Váradi Kornél : Először is gratulálok a Honvédnak a győzelemhez. Az első félidőnk, nem tudom, lehet, hogy valami perverziónk, hogy előnyt adjunk az ellenfélnek. Hiába beszélünk róla, milyen keményen kell kezdeni egy mérkőzést mind idegenben, mind hazai pályán, ebben úgy látszik nem sikerül előre lépni. A honvédnak 13 pontja volt akkor második szándékból a 9 eladott labdáinkból. A második félidőre sikerült limitálni, hajlandóak voltunk csapatként kosárlabdázni 12 percet, visszajöttünk a mérkőzésbe. Ezután megint egyénileg akartuk eldönteni a mérkőzést. Rossz dobásaink voltak, rossz volt a dobás szelekciónk, kihagytunk 4-5 ziccert, ami megfordíthatta volna az eredményt, az pedig nem mindegy, hogy mi megyünk be a végjátékba úgy, hogy nálunk van az előny, vagy úgy, hogy mi futunk az eredmény után, és az ellenfélnek még van faltja. Bebizonyították már többször, most ezen a mérkőzésen is, ha csapat vagyunk akkor tudunk győzni, ha egyénileg akarunk játszani, akkor viszont vesztesek vagyunk.
Zlatko Jovanovic : Én is szeretnék gratulálni a csapatomnak, azt hiszem megérdemelten nyertünk. Ugyanakkor az Osénak is gratulálok, mert nagyot küzdöttek, a harmadik negyedben komolyan visszajöttek a meccsbe, és nagyon jó a hazai pályájuk. Szintén szeretném megdicsérni a közönséget, nagyon jó itt játszani, ez az atmoszféra mindkét csapatnak energiákat ad. Jó lenne sokkal több ilyen helyen megvalósítani ezt a hangulatot. Ahogyan Szoko is mondta, van egy álmunk, és nem fogjuk feladni azt, bárhogyan is lesz. Az álmok néha valóra válnak, néha pedig nem, de mi biztosan mindent meg fogunk tenni érte, ahogyan ma is tettük. A kiváló védekezésnek köszönhetjük a győzelmet. A játékosok nem voltak önzőek, egymásért védekeztek, így nyertünk ma. Most kicsit több időnk lesz pihenni a kupahétvége miatt, az Osénak sok sikert kívánok, ahogyan a saját csapatomnak is.
Atomerőmű SE – Zalakerámia ZTE KK 88-71 (18-18, 22-19, 23-15, 25-19)
Kosztasz Flevarakisz : Nagyon nehéz mérkőzés volt, pont amilyenre számítottunk, ugyanis általában szünet után mindig nehéz jó teljesítményt nyújtani. Ehhez még az is hozzá adódott, hogy Oduro csak csütörtökön tudott edzésbe állni, szóval a felkészülésünk nem a legmegfelelőbb volt. Az első félidőben mindkét csapat lassabban játszott, rosszul dobtunk kintről és nem választottunk jó döntéseket. A második félidőben azonban teljesen más játékot mutattunk, kevesebb volt az eladott labdánk, több lepattanót szereztünk és összességében is jobban játszottunk. Gratulálok mindkét csapatnak, a ZTE szerintem a legjobb négy közé fog kerülni. Holnaptól már a kupahétvégére koncentrálunk. Köszönöm a szurkolóknak az újabb elképesztő hangulatot, remélem sokan elkísérnek majd minket Kaposvárra is.
Matthias Zollner : Gratulálok a Paksnak, sokkal jobban játszottak ma. Fizikálisan és mentálisan is sokkal jobban felkészültek. Jobban dobtak és több lepattanót is szereztek, abszolút megérdemelten győztek. Sok sikert kívánok nekik a kupában is.
Egis Körmend – NHSZ-Szolnoki Olajbányász 103-101 (23-22, 21-15, 20-25, 27-29, 12-10) hosszabbítás után.
Forray Gábor : Köszönöm a gratulációt, de ezt globálisan kell nézni – mindenki, aki ma itt volt a csarnokban, megérdemli az elismerést, beleértve a szolnokiakat is. Az ilyen hangulatú, ilyen hőfokú mérkőzésekért érdemes sportolni. Ez az, amiért a játékosok és az edzők ezt csinálják. Azt gondolom, hogy ez a meccs remek reklámja volt a kosárlabdának. Számunkra kedvezően alakult a mérkőzés, de szakmai elemzésbe most nem tudok belemenni, mert zsong a fejem. A végjátékban természetesen kellett egy kis szerencse is, de közben a balszerencse miatt jutottunk el egyáltalán a hosszabbításig. Hiába vannak légiósaink, két fiatal amerikai játékosunk is van, akik még tanulják az európai kosárlabdát. Az amerikai kultúrában nincs annyira benne a faultolás, míg az ellenfél délszláv játékosai ebben nőttek fel, ezt tanították nekik – persze jó értelemben. Hiába beszéltük meg előre, hogy a félpályánál kell faultolni, a stresszhelyzetben ez máshogy alakult. Jovanovic egy elképesztően rutinos játékos, pontosan tudta, hogy faultolni akarunk, és azonnal dobott egy hármast, ami sajnos be is esett. Ez egy bravúr volt tőle, de összességében az egész meccs egy érzelmi hullámvasút volt. Ahogy Fepu is mondta, háromszor is megnyertük a mérkőzést, és ugyanennyiszer elveszítettük. A legfontosabb viszont az, hogy ismét bebizonyítottuk: ennek a csapatnak óriási tartása van, és ez bizakodásra ad okot. Nem foglalkozom a külső kritikákkal, például azzal, hogy miért nem küldtem el Vuckovicot vagy Pipirast. Azért nem, mert ők mindig mindent beleadnak. Ma Pipiras kulcsember volt – nem mindig a pontokat kell nézni, hanem azt is, hogy milyen láthatatlan munkát végez a pályán. Az ő jelenlétében a csapat teljesítménye pluszban van, és ez sokszor fontosabb, mint hogy hány pontot dob. Most kezdi mindenki megtalálni a helyét, de még rengeteg dolgunk van. A legpozitívabb dolog, hogy jó érzésekkel tudunk készülni a következő hétre és a kupadöntőre. Ahogy korábban is mondtam, minden egyes másodpercét élvezni fogjuk, de nem fogunk rágörcsölni. Már most elértünk egy hatalmas dolgot azzal, hogy ott vagyunk, és mindig azt kell nézni, hány csapat van mögöttünk. Jelenleg tíz csapat van mögöttünk, hiszen a legjobb négy között vagyunk a kupában. Természetesen a célunk a döntőbe jutás, és mindent meg fogunk tenni ennek érdekében. Tudom, hogy elképesztően sokan fognak elutazni velünk. Nem is emlékszem, hogy az elmúlt években volt-e ennyi vendégszurkoló egy csapatnál. Ezért kötelességünk, hogy mindent kiadjunk magunkból a pályán, ahogyan ma is tettük. Ha a Jóisten úgy akarja, és nyerünk, akkor boldogok leszünk. Ha nem, akkor is felemelt fejjel távozunk. Hatalmas köszönet a szurkolóknak, fantasztikusak voltak! Mindig elmondom, de egyszerűen nem lehet elégszer megköszönni. Soha jobb estét, köszönök mindent!
Oliver Vidin : Először is, nagyszerű élmény volt Körmenden játszani, gratulálok nekik a győzelemhez. Az ellenfél nagyobb intenzitással lépett pályára, szenvedéllyel játszottak, és jobban akarták a győzelmet, mint mi. Úgy gondolom, hogy az ilyen típusú mérkőzéseken az nyer, aki jobban akarja. Nem mondhatom, hogy rosszul játszottunk, hiszen 17 támadólepattanót szereztünk, ami rengeteg. Mégis folytattuk a palánk alatti játékot, miközben az ellenfelünk sokkal hatékonyabb volt ebben – mi a támadásaink 50%-át fejeztük be a festékből, ők viszont több mint 70%-ban ott szereztek pontokat. Ez jelentős különbség, és ezen a téren fejlődnünk kell. Nem tudtuk a saját ritmusunkat érvényesíteni, nem a saját játékunkat játszottuk. Ez egy tanulságos mérkőzés volt számunkra. Nagyszerű hangulatban játszhattuk a meccset, a szurkolók fantasztikus légkört teremtettek, ami mindig különleges élményt jelent. Szolnokon szintén remek közönségünk van, számomra ők a legjobbak. Ez két nagyon jó pálya, amit a játékosok is éreznek.
Fotó: Bálizs Zsuzsa

Gáspár Potocnik rendkivül sportszerű nyilatkozata! Köszönjük és viszont!
Szép volt MTE! Forray szeret beszélni, de akinek nem szimpatikus, az ne hallhassa. A lényeg hogy jó mérkőzés volt vasi sikerrel.
Hajrá Falco, hajrá Körmend!
Jon.
Körmenden minden meccs kosárünnep.
Forray szépen implementálódott Körmendre. Egy meccs véletlenül jól sikerül, az már kosárünnep. Végülis egy kis esélyük van rájátszást érő helyet megcsípni…
Vidin meg no comment. Vajon a játékosainak hogyan esik, amikor 2x elmondja, hogy a Körmend jobban akarta a győzelmet. De az is lehet hogy csak nem érti igazán ezt a játékot, mert a támadólepattanók azok az akarásnak a mutatói, nem a jó játéknak. Bár nyilván könnyebb a csapatot elővenni, mert ha azt mondaná hogy rosszul játszottak, az az edzővel kapcsolatban vetne fel kérdéseket.
Tehát tegnap a Körmend csak véletlenül nyert?
Jaj, időközben az is leesett, hogy falcós vagy, meg is magyaráz mindent, miért zavar az, hogy „kosárünnep”. Hahahaha…..
Jonibohóc a Silverhelyi öngólkirály…
LOL
Xd
Te meg oda ahol vagy, a nagy metropolisz fotelhuszárok közé, ahonnan általában (tisztelet a ritka kivételnek!) ugyanezeket a magas lóról lenézve megnyilvánuló kommenteket olvashatjuk bármelyik csapat hírei alatt!!
Mi lenne ha le tudnátok írni egy sima véleményt, állandó csúsztatások, hazudozások és minősítgetések nélkül?!