Forray Gábor a körmendi szurkolók törzshelyének ajándékozta ezüstérmét

Az Egis Körmend búcsúzó vezetőedzője, a Magyar Kupában megszerzett ezüstérmét a Hunor Basket és Sport Bárnak ajánlotta fel, amely a drukkerek talán legrégebbi törzshelye. A szakember már korábban is megfordult a helyen, amióta pedig a Körmend edzője volt, rendszeresen elfogyasztott egy kávét itt a meccsnapokon.

Azt mindenképp ki szeretném emelni, hogy nem vagyok veterán, de már régóta a szakmában vagyok. 300 fölötti NB I-es meccsem van vezetőedzőként. De ilyet még nem éltem át. Azt hittem, hogy nem lehet fokozni: kikapunk simán 20 ponttal, gyakorlatilag úgy, hogy közünk nem volt hozzá, azt sem tudtuk, hol vagyunk – és ennek ellenére felállva tapsolt a közönség. Nyilván nem a mai meccsnek, én ezt tudom – de akkor is. Ez a titok. Magyarországon, és szerintem bárhol a világon: ilyen szinten szeretik a csapatot, együtt vannak vele, élnek-halnak érte. Én ezt köszönöm nekik. Bárhová is vet a sors, ezt az atmoszférát, ezeket a képeket nem fogom elfelejteni. Sok sikert kívánok a Körmendnek a jövőben! Azt gondolom, hogy egy jó magyar mag van itt kialakulóban. A vezetők keményen dolgoznak azon, hogy elkezdjék a jövőt építeni. Minden jót kívánok nekik. A szurkolóknak pedig azt kívánom, hogy éljenek át minél több olyan élményt, mint amilyeneket ebben a szezonban. Nem akarok most nagyon belemenni, de tényleg, csak pár tőmondatban: majdnem kiestek. Megjöttem, megkaptam a feladatot, hogy stabilizáljam a csapatot, ami azt jelentette, hogy ne legyen kiesési gond. Megmondták, hogy pénz nincs, vagyis csak minimális. A Körmend történetében szerintem nem sokszor volt olyan szezon, amikor nem cseréltünk légióst – most megtettük. Bejutottunk a Magyar Kupában a döntőbe, ott ezüstérmet nyertünk. Bejutottunk a playoffba. Ráadásul nem a nyolcadik helyen, hanem ötödik-hatodikként, tehát nem csak éppen beestünk. Azt mondom, méltó ellenfelei voltunk a Szolnoknak is. Látjuk, milyen csapat a Szolnok: tegnap például bucira verte a Falcót. Úgyhogy nincs miért szégyenkeznünk. Köszönöm még egyszer mindenkinek, aki részt vett ebben a szezonban: a kollégáimnak, a vezetőségnek – Gál László „Boxinak” mindenképpen –, ex-polgármester úrnak, Bebes Istvánnak, aki szintén főszerepet vállalt ebben a szezonban. Érsek Marcinak, valamint Gosztom Daninak – mi így dolgoztunk, ennyien voltunk. Múltkor, amikor Debrecenben jártunk a mérkőzésen, láttam, hogy az U19-es csapatuk megnyerte a bajnokságot. Megszámoltam: 11-en voltak a stábban. Így kell kinéznie. Mi ott álltunk hárman a felnőttnél: én és két kollégám. Ez is mutatja, milyen körülmények között dolgoztunk, és ez is növeli az értékét annak, amit elértünk. Büszke vagyok nagyon a csapatomra, és még egyszer köszönöm nektek is, hogy végighallgattátok ezt a sok mondanivalómat. Nem is rabolom tovább az időt – még egyszer köszönöm mindenkinek, és remélem, hogy találkozunk még – búcsúzott Forray a DEAC elleni helyosztó után.

Természetesen az Egis Körmendről szóló évértékelőnkben is megszólal Forray Gábor, ahogy Ferencz Csaba is.