Connect with us
Hirdetés

Kosárlabda

Folytatja a munkát a Soproni Sportiskolában a fiatal spanyol edző

Pablo Lopez eredetileg tanulni jött Sopronba, de a Soproni Sportiskolánál hivatásra lelt.



:

:

Tavaly szeptemberben Erasmus-ösztöndíjasként érkezett Sopronba Pablo Lopez. A tenerifei fiatal pedagógusnak készül,  egy tanévre jött a Benedek Elek Pedagógiai Karra, de még  indulás előtt rákeresett nemcsak a városra, hanem a kosárlabdázási lehetőségekre is. Így talált rá a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémiára és az ott már negyedik szezonját kezdő földijére, Carlos Vallejora. A kezdeti levelezést munkakapcsolat követte: mivel Pablo Lopez hazájában Level II-es edzői képesítést már szerzett, és dolgozott is az utánpótlásnevelésben, a sportiskola együttműködést kínált. Mindenki jól járt, mert tanulhatott…

– Nagyon másként alakultak a dolgok ebben a szezonban, mint ahogy tavaly ilyenkor Tenerifén elképzelted?

– Nagyon! Sokkal jobban! Már azt kisebb csodának éltem meg, hogy olyan városba jöhetek tanulni, ahol a kosárlabda fontos. Amikor rájöttem, hogy Carlos Vallejo itt dolgozik, egészen fellelkesültem. Később pedig, amikor kiderült, hogy a Soproni Sportiskolában nemcsak messziről nézhetem a munkáját, hanem részt is vehetek benne, az mindent megváltoztatott. Elképesztő szerencsém volt!  Egészen más lett volna ez a tanév a kosárlabda nélkül és valószínűleg  a folytatás is más lenne.

– Mi volt a feladatod a sportiskolában?

– Az U18-as csapat vezetőedzője Carlos Vallejo, a másodedző pedig Czukor Bence, az U16 A csapatnak Czukor Bence a vezetőedzője, Carlos Vallejo pedig a mentora. Én pedig beálltam melléjük harmadiknak. Ez nekem nagyon sokat jelentett, hiszen rengeteget tanulhattam tőlük, nekem pedig gyerekkorom óta fontos a kosárlabda. Szeretnék minél jobb edző lenni, itt pedig kiváló szakemberektől tanulhattam, közben pedig azt is megmutathattam, én mit tudok. A munkamegosztásunkban én feleltem a védelemért, felkészültem az ellenfélből és  elvégeztem az elemzéseket.

– Végigcsináltad a szezont, most már azt is látod, miben más a magyar és a spanyol rendszer.

– Ami az elején a legnagyobb meglepetést okozta, az a bajnokság. Nálunk regionális szinten szervezik és csak a régiógyőztesek jutnak fel az országos bajnokságba. A másik jelentős eltérés, s ebben az elmúlt hónapok csak megerősítettek, hogy Magyarországon – legalábbis az általam ismert Soproni Sportiskolánál – sokkal jobbak az infrastrukturális feltételek, több és jobb a rendelkezésre álló eszköz.

– Miben látsz különbséget egy spanyol és egy magyar edző munkájában?

– Ebben nincsenek nagy eltérések, talán annyi, hogy a spanyol trénerek nagyon komolyan veszik a képzettségüket és a folyamatos fejlődést. A kosárlabda világsport. Ma már minden szakember hozzáfér az interneten nemcsak a mérkőzések videóihoz, hanem elemzésekhez, kurzusokhoz is. Aki fejlődni akar, az meg tudja tenni. Érdemes megismernünk egymást, hiszen így tudunk a legjobban tanulni. A magyar kosárlabdasportban is egyre több a külföldi szakember. Az U18-asok országos döntőjén a nyolc csapatból négynek külföldi edzője volt.

– Ez jó vagy rossz üzenetet hordoz?

– Ezt valószínűleg sokféle megközelítéssel lehet minősíteni, de attól még tény marad. Szerintem egyébként jó, mert így többféle kosárlabda-kultúra találkozik, a hasznos összetevőket el lehet sajátítani, át lehet emelni a saját rendszerbe.

– Spanyolországban is így van ez?

– Nem jellemző. A spanyol edzők magasan kvalifikáltak, és elég sokan is vannak. A klubok válogathatnak a jobbnál jobb trénerek közül.

– Mit kellene tenni szerited annak érdekében, hogy a magyar kosárlabda utolérje mondjuk a spanyol szintet.

– Ez elég összetett és nehéz kérdés. Magyarországon a támogatottsági háttér nagyon jó, tehetséges játékosok is vannak. Amit én hiányként látok az az, hogy nincs egységes stratégia. Ha bárhol a világban azt mondja valaki, hogy “spanyol kosárlabda”, a szakemberek tudják, mire gondol, mit jelent ez a két szó. De olyan még nincs, hogy “magyar kosárlabda”. Vannak kiváló ötletek, újító és működő egyéni megoldások, de ezek nem válnak a nagy egész részévé, nem lesz belőlük általános megoldás, vagyis stratégia. Szóval úgy érzem, a magyar kosárlabda identitását kellene kialakítani, egyéni stílussal, közösen. Ennek praktikus okai is vannak. Ha mindenki ugyanabban a rendszerben dolgozik, ugyanabban a struktúrában, akkor nem kell szezononként, illetve edzőváltások után elölről felépíteni a  taktikát.

– Azt mondod, hogy a spanyol trénerek között nagy a verseny a jó feladatokért. Az  utánpótlásban ők főállásban dolgoznak?

– Én egyetlen olyan edzőt sem ismerek, aki az utánpótlásban főállásban trénerkedne. Ezen a téren Magyarországon szerintem jobb a helyzet.

– Visszatérve a te jövődre; hogyan tovább?

– A vizsgáimat sikeresen – és jelesen – letettem, úgyhogy most hazarepülök pihenni. Még egy évem van az egyetemen, de a tervek szerint szeptemberben visszajövök.

– Továbbra is a Soproni Sportiskolában fogsz dolgozni?

– Igen, ezt szeretném. Elképzeléseink szerint az utolsó évemet online is meg tudom oldani, így folytathatnám a munkát Carlos Vallejo mellett. Talán kapok újabb feladatokat is, örömmel vállalnám!

– Gondoltad volna, hogy így lesz?

– Á, nem! De most már azt is el tudom képzelni, hogy hosszabb távon is itt maradok. Ez már a sportiskola vezetésén is múlik.

– Lecseréled Tenerifét Sopronra?

– Igen. Örömmel! Mondjuk januárban azért csökken a komfortérzetem, de majd sok időt töltök a pályán, a csarnokban. Ott az igazi!

A munkatárs szemével

Czukor Bence korban is közel áll Pablo Lopezhez, ő így látja munkatársát:

– Rendkívül szorgalmas és alázatos, elkötelezett a kosárlabda iránt. Elképesztő a munkabírása, a motivációja. Huszonkét éves, mégis képzett és tapasztalt, a munkáját figyelve mi is meríthetünk az ő tudásából. Főleg a fiatalabb korosztály pedagógiai megközelítésében kiváló.

Szerző: Nagy Márta

Hozzászólások

Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz
Hirdetés

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés