Férfi egyetemi bajnokság: keresztjáték TF-Közgáz derbikkel

A hölgyeknél a TF, a férfiaknál a Miskolci Egyetem alakulata zárta hibátlan, makulátlan mérleggel a csoportkört – mindkét nemnél veretlen maradt a keleti csoport győztese. Kezdjük is tehát keleten képzeletbeli “országjárásunkat” a csoportmérkőzések kapcsán.

Le a kalappal a miskolciak előtt, akik oda-vissza verték minden ellenfelüket, méghozzá úgy, hogy a legszorosabb meccsük sem volt igazán szoros, a legkisebb különbségű győzelmük 6 pontos volt – ugyanakkor kiütéses győzelmei is akadtak. Tény az is, hogy a TF otthonában a csoport csúcsrangadóján csak az utolsó pillanatokban tudták 10 pontosra hizlalni előnyüket a borsodiak. Ami a 2. helyre befutó TF-et illeti, úgy futott be a 2. helyre Boros Zoltán legénysége, hogy túl gyakran azért nem tudott a legerősebb összetételében pályára lépni, bár az “alapcsapat” is hatékonyan működött. A képzeletbeli keleti dobogó 3. fokára az az Eger ért oda, amely gyakorlatilag a B-csapatával kezdve az évadot súlyos vereségekbe futott bele. Utána azonban “színre léptek” a kucsemberek, s a végül a 4 közé magukat nem kvalifikáló együtteseket oda-vissza legyőzve a 3. helyen lépett tovább. Negatív mérleggel (5-7) lett a keresztjáték résztvevője a Nyíregyháza. A szabolcsiak sérülések, betegségek miatt az alapszakasz során szinte nem is tudtak a legerősebb keretükkel felállni, és bizony meglepő vereségekbe – többek között a vegül sereghajtó DMSE elleni hazai vereség – belefutottak. Ezért a vereségért később ugyan Debrecenben visszavágtak a szabolcsiak, de idegenből csupán ez után az egyetlen találkozó után utazhattak haza a győzelem jóleső érzésével – az ELTE-BEAC, a DEAC és az Eger otthonában is kikaptak. Hazai pályán ugyanakkor a TF-et is “elkapták”, ami azért jelzi a NyESE erejét.

A legjobb nem továbbjutó gárda az előző évekhez képest sokat erősödő ELTE-BEAC csapata lett, amely azért a Tüskében a Nyíregyházával is “ki tudott szúrni”. Az előző évek meghatározó együttese volt a DEAC, amelynél generációváltás zajlik. A fiataloknak még tapasztalatot kell szerezniük, szoros mérkőzéseik  többségén ebben az évadban alulmaradt, így nem tudott továbblépni a gárda. A DMSE nyíregyházi bravúrral kezdte a sorozatot, viszont a medikus alakulat sem tudott túl sokszor a legjobb összetételében pályára lépni, rendszerint több játékosuk is küzdött az egészségügy frontvonalában – elismerés és tisztelet jár nekik érte!

Nyugaton a helyzet változatlan, – legalábbis abból a szempontból, hogy ahogy az utóbbi években, most is a Szombathely nyert. Kéri Péter legénysége ugyan Mosonmagyaróváron és Pécsett alulmaradt, de a Közgáz csapatát oda-vissza legyőzte, ahogy a többi csoportellenfelelet is – pedig gyakran voltak hiányzói. A második helyen a MOGAAC, azaz a mosonmagyaróvári együttes végzett. A gárda sikerének értékét növeli, hogy jó ideig kénytelen volt nélkülözni egyik kulcsjátékosát, a center Domsitz Mártont, de a Szombathely együttesét odahaza nélküle is “elkapta”. A kiváló középjátékossal a soraiban az óváriak mondhatni nyerni jártak a fővárosba, hiszen a Közgáz és a BME otthonából is győztesen térhettek haza. Igazán 1 meccs “lóg ki” a sorból a MOGAAC-nál, erősen tartalékosan odahaza 104-42-re  kapott ki a Közgáztól. És ha már a Közgáznál tartunk, érdekes, hogy az együttes – amely csak ritkán tudott a legerősebb összetételében pályára lépni – 4 veresége közül hármat – SzoESE, MOGAAC, BME – is odahaza, a Kinizsi utcában szenvedett el, idegenben csak Szombathelyen “kapitulált”, s az utolsó fordulóban a Pécsett aratott 2 pontos győzelmével futott be harmadiknak. Ebből talán látszik is, hogy a 4. a PTE-PEAC gárdája lett.  Pécs valóságos “oroszlánbarlag” volt, vereséggel tért haza Baranyából a SzoESE és a MOGAAC is. A pécsi gárda egyetlen hazai “botlása” a már említett Közgáz elleni 2 pontos vereség volt. Idegenben jóval “törékenyebb” volt a Pécs, amely Szombathelyen és a BME otthonában jókora verésbe “szaladt bele”. Éppen lemaradt a keresztjátékról a BME-MAFC gárdája, amely amolyan végletek csapata volt. Az első körben 32 ponttal kapott ki az együttes a Közgáztól, hogy aztán a másodikban már jóval erősebb felállásban 33-mal nyerjen, a MOGAAC ellen szintén aránylag erős összetételben pedig az egész alapszakasz egyik legszínvonalasabb mérkőzését játszotta, a PTE-EPAC-ot pedig 99-44-re “lépte le”. A “műszaki alakulatnál” sajnálhatják, hogy 1-2 kulcsjátékos csak az alapszakasz vége felé tudott “beszállni”, mondhatni későn kezdett hajrázni a gárda.

6. lett a SMAFC, amely a két mögötte végző együttest oda-vissza simán verte, és a Krasznai-csarnokban megszorongatta a BME és a PTE együttesét, idegenben viszont az élcsapatokkal szemben elég megilletődöttnek tűnt. A Veszprém és az NKE csapata sokszor állt ki csupán 5 játékossal. A két együttes egymás ellen látványos, kosarakban gazdag mérkőzést játszott, de a többi csapat ellen csupán felvillanásokra futotta tőlük – a következő szezonban előreléphetnek!

Összességében minden csapatot dicséret illet, amiért ebben a nehéz egészségügyi, kollégiumi helyzetben végig játszotta, küzdötte az alapszakaszt!

A negyeddöntők kiélezett párharcokat hozhatnak, úgy gondoljuk, a csoportelsők sem mehetnek biztosra. A veretlen Miskolc egy minden bizonnyal tét, nyomás nélkül játszó Péccsel találja majd szemben magát, s ha a jó szerkezetű baranyai gárda mezőnyembereinek “sül a kezük” bizony lehetnek nehézségei a borsodi együttesnek. Izgalmasnak, érdekesnek ígérkezik a TF-Közgáz fővárosi derbi – az utóbbi években nem először kerül szembe egymással a két patinás intézmény együttese a 4 közé jutásért zajló keresztjátékban.  Ha mindkét fél mozgósítani tud mindenkit kiélezett, színvonalas párharc lehet, amelyben nem kimondottan az összeszokottság, inkább az egyéni képességek, a pillanatnyi koncentráció dönthet. Ha felépülnek a sérültek, meggyógyulnak a betegek Nyíregyházán, akkor a SzoESE-NyESE párharc is tartogathat izgalmakat. A Mosonmagyaróvár Egerben már nyerni tudott, s 12 pontos győzelmével nagy lépést tett a négyes döntő felé.