Ferencz Csaba: Nem is kívánhattam volna magamnak szebb pályafutást

Még kimondani is sok: 700 bajnoki mérkőzés. Mindezt az az ember érte el a honi kosárlabdában, aki a klubhűség és a válogatott iránti elköteleződés mintaképe. A 37 éves Ferencz Csaba, az Egis Körmend csapatkapitánya és triplagyárosa elképesztő mérföldkőhöz érkezett pályafutása során.

– Szép kerek ez a szám, nem is kívánhattam volna magamnak szebb pályafutást – fogalmazott beszélgetésünk elején Ferencz Csaba, a körmendi tábor Fepuja. – Nem is tudom, hogy volt-e olyan, aki ennél több mérkőzést játszott, de végtelenül büszke vagyok, hogy megadatott nekem ez a lehetőség, amellyel tudásom legjavát nyújtva igyekeztem élni és segíteni azt a csapatot, amelyben nevelkedtem, amely mindig is a szívem csücske volt. Bízom benne, hogy a szurkolók is örömmel tekintenek vissza erre a 700 meccsre és talán ezáltal letettem valamit az asztalra.

Fepu 2001-ben, a Debrecen elleni bajnokin debütált az élvonalban.

– 16 évesen léptem először pályára – hosszú volt ez az út. – Folytatta a Rába-parti piros-feketék elnyűhetetlen klublegendája. – A rendkívül sok pozitív élmény mellett akadt persze pár rossz is, de én inkább csak a jóra emlékszem, mivel abból jóval több volt. Ha majd egyszer véget ér ez az út, akkor megpróbálom valahogy összesűríteni a sok élményt. Nem lesz egyszerű, mert pár száz oldal biztosan szükségeltetik majd hozzá. Ha mégis ki kellene ragadnom pár örömpillanatot a múltból, akkor mindenképpen idesorolnám fiatal éveimből az ificsapattal elért két aranyérmet, ráadásul az egyiket veretlenül harcoltuk ki, Patonay Imre keze alatt. Aztán a sok emlékezetes Körmend–Falco rangadó közül az egyik legmeghatározóbb a 2007-es volt, amikor a rájátszás elődöntőjében 3-2-re legyőztük fiatal csapatunkkal a jóval esélyesebb szombathelyieket. Ami a találkozó után következett, az felejthetetlen volt, elképesztő ünneplés vette kezdetét. De természetesen ebbe a sorba tartozik a 2003-ban szerzett harmadik bajnoki címünk, vagy éppen a 2016-os kupagyőzelmünk. De én a tavalyi szezont is ideveszem, mert az elején senki sem várta, hogy a döntőig jutunk, ennek ellenére ezüstéremmel zártunk. Volt persze pár olyan idény is, amely egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Ennyi idős fejjel már tisztában vagyok vele, mit és hogyan kellett volna tennem, de akkor még fiatalabb, szeleburdibb voltam. Ezekből sokat tanultam, így sikerült magam összekapnom és a következőkben már jobb teljesítményre voltam képes.

Bár Feput több klubtól is hívták korábban, kitartott szeretett egyesülete mellett annak ellenére, hogy máshol jóval több pénzt ígértek neki.

– Egyik-másik ajánlaton el is gondolkodtam, de mindig a Körmend jelentette a prioritást, mivel ide kötött minden, a család, a barátok, a csapat, a tábor. Fontos szempont volt az is, hogy itt mindig megkaptam a játéklehetőséget, folyamatosan éreztem a bizalmat. Soha nem akartam úgy kosárlabdázni, hogy a padon üldögélek, aztán tizenegynéhány percre beállok. Rajongok ezért a sportágért, és szeretek pályán lenni, ezért maradtam.

A vasi piros-feketék ikonikus játékosa máig minden korábbi körmendi kerettaggal tartja a kapcsolatot. Tóth Norberttel például különösen szoros baráti kapcsolatot sikerült kialakítania, Vavra Pétert pedig egyik legjobb barátjának tartja. A Rába-parti kosárlabda kivételes korszakában csatlakozott a felnőtt csapathoz, amelynek magját helyi kötődésű játékosok alkották. Elég csak Németh Istvánt, Trummer Rudolfot vagy a Fodor-testvéreket említeni, akik többségükben manapság is rendszeresen kilátogatnak az Egis Körmend mérkőzéseire.

– Épp nemrég került szóba, hogy össze kellene jönnünk egy jót beszélgetni az ünnepek alatt. Tényleg nagyon szerencsés vagyok, hogy csapattársuk lehettem, hogy együtt játszhattam ezekkel a legendás játékosokkal.

A hazai kosárlabda-bajnokság az ünnepek alatt sem szünetel. December 28-án, szerdán például az Oroszlány látogat majd Körmendre. A korábbiak évekkel ellentétben azonban most egy kicsit háttérbe szorulhat a sport, és előtérbe kerül az ünnep.

– Idén lesz két nap, amikor élvezhetjük kicsit a karácsonyt, megpróbálom én is a lehető legtöbb időt a családommal tölteni. Jó egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból, magunk mögött hagyni a csarnokot, az edzéseket. Szerettem volna megajándékozni a kislányomat és vele lenni egy kicsit, de erre sajnos nem lesz lehetőségem – mondta Ferencz Csaba, aki nemcsak a sportban jeleskedik, hanem lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni a társadalmilag hátrányos helyzetű családokon is.

– Egy-két évvel ezelőtt keresett meg több pályatársammal, Váradi Benivel és Perl Zozóval együtt Pintér Zsolt barátom a kezdeményezésével, amihez örömmel csatlakoztunk, hiszen mindannyiunknak fontos, hogy amennyire tudunk, segítsünk a rászorulókon. Ez nemcsak egy alkalomra szóló jótékonykodás volt, mivel azóta is időről időre próbálunk támogatni hátrányos helyzetű családokat. Legutóbb például a válogatott mezemre lehetett licitálni, amiből egy egészen szép összeg jött össze. Ezzel egy olyan családot sikerült támogatnunk, ahol valóban elkél a segítség. A nagymama három gyereket nevel közösen a kicsik apukájával. A legfiatalabb fiú kisagy nélkül született, így minden mozgásra képtelen. Mivel nyelni sem tud, ezért táplálását szondával lehet csak megoldani, 24 órás felügyeletet igényel. A 35 kilós gyermek mozgatása komoly nehézséget okoz az idős hölgynek, aki több betegséggel is küzd. Az adományból – ami meghaladta a negyedmillió forintot – végre tudnak Boti számára emelőhámot vásárolni, és még arra is jut pénz, hogy a fürdetéshez egy speciális hevedert vegyenek. Az eszközök nagyban könnyítenek a nagymama terhein. Arra biztatok mindenkit, hogy aki tud, segítsen, mert az ilyen találkozások során döbbenek rá, mennyire kicsik, jelentéktelenek is a mi gondjaink, amiket a zárt kis világunkban néha olyan hatalmasnak látunk. Ezenkívül a csapattal is szerveztünk egy gyűjtést, amiből úgy fest három ember karácsonyát is szebbé, boldogabbá tudtuk varázsolni.

Forrás: vaol.hu

Főkép: Bálizs Zsuzsa