“Feküdt nekem ez a sportág, azóta is tart a szerelem”

A MVM-OSE Lions hivatalos honlapja közölt interjút a csapat utánpótlásedzőjével, Gurszky Gézával.

Milyen mértékben határozta meg a sport az eddigi életed, mi szólt a kosárlabda mellett?

Kicsi gyerekkorom óta meghatározó a sport az életemben. Édesapám is sportolt, Ő labdarúgó volt, majd az OBSK ügyvezető elnökeként dolgozott 11 évig. 6 éves koromtól rendszeresen sportoltam, eleinte több sportágat is megpróbáltam. Mint minden fiú akkoriban, a labdarúgással kezdtem, de mellette az atlétikát sem hanyagoltam el. A kosárlabdával 13 éves koromban kezdtem el foglalkozni Vass Laci bácsinál. Mivel mindig is a labdajátékok érdekeltek jobban, és magas vékony srác voltam, feküdt nekem ez a sportág. Azóta is tart a szerelem és játékosként, edzőként 36 éve nem tudok elszakadni ettől a nagyszerű sportágtól. Még nem voltam 17 éves, amikor az OBSK felnőtt csapatának keretébe kerültem Jugovics József kezei alá. 1990-ben az újonnan alakuló egyesület, az akkori OSE alapító tagja és játékosa lettem. Sokat kaptam ettől a játéktól és igyekszem ebből valamit visszaadni.

Hogyan jött a lehetőség, mióta tevékenykedsz az egyesületnél?

1985 óta edzősködöm, még az OBSK-nál kezdtem fiatalokkal foglalkozni, majd 3 évet felnőtt női csapatnál (BHG Tatabánya) dolgoztam. 1989-től az Arany János, majd a Ságvári Endre Általános Iskolában dolgoztam edzőként, Hartmann József igazgató úrral igyekeztünk életben tartani az oroszlányi utánpótlást ebben a nehéz időszakban. Edzőként az egyesület kötelékében 2012-től dolgozom, főállásban pedig 2014-től. Az oroszlányi utánpótlás nevelése az utóbbi 10 évben Kláris Zoltán irányításával szintet lépett, ma már országos szinten is elismerik a munkánkat.

Hogy látod magad magánemberként, miben vagy más edzőként?

Szerintem a kettő nem elválasztható. Sportolóként és edzőként az ember nem tud másképpen viselkedni, mint amilyen az egyénisége. A kosárlabda játék sebessége gyors döntéseket igényel, ezért nincs idő átgondolni a cselekedeteidet, ezért nagyon jól látható minden ember igazi egyénisége. Ez a normál életben nincs így, hiszen ha van idő megfontolni mit teszel, akkor már nem biztos, hogy azt teszed, amire először gondolsz. Az, hogy milyen ember vagyok, azt családomtól, a barátaimtól és a játékosaimtól kell megkérdezni.

Milyen arányban töltik ki az edzések a munkádat, mivel foglalkozol mellette?

Heti tíz edzésen veszek részt, ehhez jönnek a mérkőzések. Igyekszem felkészülni az edzéseimre, elvégezni a szükséges adminisztrációt, ami ezzel jár. Ezen kívül a Komárom-Esztergom megyei Kosárlabda Szövetség ügyvezetőjeként dolgozom, munkatársaimmal szervezzük a megyei kosárlabda életet.

Az idei évben milyen feladatok elé nézel? Melyik csapat tartozik hozzád, mit gondolsz a gyerekekről, mik a csapatra vonatkozó célkitűzések az idei szezonban?

Az idei évben az előző évekhez hasonlóan a 4 évestől a 12 éves korosztály képzésével foglalkozom. A 4-6 éves óvodás korú gyerekek mozgás és ügyesség fejlesztő foglalkozásánál a feleségem munkáját segítem, a 7-8 éves kisiskolásoknak az MVM-OSE Lions utánpótlás előkészítő csoportjával dolgozom a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában. A kenguru korosztályban (U11) az MVM-OSE Simbák csapatával az Országos Regionális Bajnokság „A” csoportjában vitézkedünk, az MVM-OSE Oroszlánok (U12) csapatánál pedig Ungvárai Béla kollégám munkáját segítem másodedzőként. Az elérendő célok pedig ezeknél a korosztályoknál mindig az, hogy a gyerekeket a korosztálynak megfelelő tudással vértezzük fel. Ha ez sikerül, akkor elégedett leszek, és természetszerűleg az eredmények sem maradnak el.

Ha ki kellene ragadnod egy momentumot az elmúlt bajnokságból, akkor mi lenne az?

Egy momentumot nem tudok megemlíteni, de az előző bajnoki idényben az MVM-OSE Oroszlánok csapatával veretlenül nyertük a 28 csapatos régiót, majd az összevont régiós felsőházban a harmadik helyet szereztük meg. Ezért az eredményért a fiúk sokat dolgoztak, büszke vagyok rájuk.

Mi motivál legjobban a mindennapi munkád során?

Aki szereti a kosárlabda sportot, annak nem kell külön motiváció. Lelkes tanítványaim vannak, akik remélem azért járnak edzésre, mert jól érzik magukat a csapatukban és fejlődni akarnak. Nem tehetem meg velük, hogy felkészületlenül, vagy kedvtelenül végezzem a munkám.

Milyen célokat említenél, amiket szakmailag mindenképp el szeretnél érni, és még előtted állnak?

Minden évben arra törekszem, hogy a rám bízott fiatalok a lehető legtöbbet fejlődjenek a kosárlabda sportban és sportemberként egyaránt. Ha ez sikerül, akkor elértem a célom.

A mai modern kosárlabda nagyon látványos és felgyorsult. Nem volt ez mindig így. Edzőként mennyire tudod követni a sport átalakulását?

Mindentudó edzők nincsenek. Ebben a szakmában elengedhetetlen, hogy kövessük a sportág fejlődését, képezzük magunkat, hogy naprakész tudást adhassunk át a tanítványainknak. Edzőként és sportolóként is a sportág iránti szakmai alázat a legfontosabb tulajdonság.

Mit gondolsz az oroszlányi kosárlabda múltjáról, az első csapat feljutásáról és az idei év nagy eseményéről, a névadó támogató megjelenéséről?

1958 óta a kosárlabda sport népszerűsége városunkban folyamatosan erősödött. Mára eljutottunk odáig, hogy szinte minden oroszlányi családnak van valamilyen kötődése ehhez a sportághoz. Elmondhatjuk, hogy Oroszlány igazi kosárlabda város. Köszönet érte mindenkinek, akinek ebben része volt, legyen az városvezető, sportvezető, edző, játékos vagy szurkoló! A kérdés második feléhez annyit tennék hozzá, nagyon bízom benne, hogy az MVM támogatásával olyan lehetőségek nyílnak meg az utánpótlás-nevelésben, ami hozzájárul a további fejlődéshez.