Connect with us
Hirdetés

Kosárlabda

Ezüstös jubileum: 15 éve lett Eb-ezüstérmes Sopronban U20-as női válogatottunk

Interjú Székely Norberttel.

  •   



:

:

Ma 15 éve lett ezüstérmes női U20-as válogatottunk a Sopronban rendezett korosztályos Európa-bajnokságon. Az együttes szakvezetője, Székely Norbert, a felnőtt válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya éppen a másfél évtizedes siker helyszínén, Sopronban tartózkodik, és éppen a jelenlegi U20-as válogatott Challenger tornáján. Ennek megfelelően a 15 évvel ezelőtti remek eredmény, a távolabbi múlt mellett a női szakág közeli jövőjéről is beszélgetett vele a hunbasket.hu.

– Hogy emlékszik vissza a soproni torna csoportmérkőzéseire?

– Elég erős csoportba kerültünk az izraeli, a francia és az ukrán válogatottal, ez utóbbiban játszott a későbbi soproni közönségkedvenc Gorbunova. Nagyot küzdve legyőztük a nyitó meccsen Izraelt, aztán a franciák ellen sikerült a bravúr, majd már felszabadult, látványos játékkal, közel száz pontot szerezve csaknem harminc ponttal vertük Ukrajnát.

– Hogyan alakult a folytatás?

– Ha jól emlékszem, újabb csoport következett – a csoportok első két helyezettjei két négyes csoportban folytatták a középdöntőben a legjobb nyolc között. Ezt a csoportkört a torna toronymagas esélyese, az orosz csapat ellen kezdtük. Beleszaladtunk egy elég nagy verésbe, de talán ennél is nagyobb baj, gond volt, hogy a torna hátralévő részére elvesztettük csapatunk egyik legjobbját, a vállával már korábban is bajlódó, s ezen a meccsen rásérülő első számú centerünket, Horti Dórát.

– Ennek fényében még nagyobb bravúr, talán nem túlzás azt állítani, valóságos “hősköltemény” lehetett, hogy mégis döntőt játszhatott a csapat. Hogyan sikerült pótolni, feledtetni az első számú center hiányát?

– A folytatásban egyértelműen nagyobb feladat hárult a keret másik két középjátékosára, Vincze Vikire és Somogyi Nikire. Amellett, hogy ők remekül megállták helyüket, gyakran játszottunk kimondottan alacsony szerkezetben. Pár éve a nemzetközi kosárlabdában elterjedt a smallball kifejezés, nos, mi tizenöt éve már bevetettük ezt a szerkezetet, és ahogy az eredmény mutatta, igen hatékonyan. A kérdésre felelve azt kell mondjam, nem egyetlen játékos volt, aki pótolta “Dodit”, hanem csapatként sikerült, mindenki kicsit még többet “tett bele” a közösbe.

– Az elődöntőben újra a korábbi csoportellenféllel, a francia válogatottal került szembe a csapat, benne a jelenkor, de talán már inkább a közelmúlt egyik meghatározó középjátékosával…

– Azért előtte még volt két kőkemény meccsünk, hogy eljussunk az elődöntőbe. A belgákat hat, a görögöket pedig öt ponttal “gyűrtük le”, tényleg eszméletlen nagyot harcolva, küzdve. Azonban az igazán nagy tett valóban az említett center, Isabelle Yacoubou vezette franciák elleni hosszabbításos bravúr volt. Időnként Köllő Rita próbálta óriási elszántsággal “féken tartani” a már említett, nála vagy másfél fejjel magasabb, közel harminc kilóval nehezebb francia centert. Ő és Tajkov Georgina is olyan játékos volt, akik azért bizonyos mértékig tudtak a palánk alatt, magas játékosok ellen is hatékonyan védekezni. Rita ráadásul támadásban is nagyon eredményes volt, ő játszott négyest, egyértelműen bedobó “paraméterekkel”. A belgák és a görögök legyőzése nagy önbizalmat adott a lányoknak, akik látták: az első számú center nélkül is lehet nyerni. A franciák elleni siker pedig tényleg szinte emberfeletti teljesítmény volt.

– A döntőben aztán újra az oroszok jöttek…

– A finálé jóval szorosabb mérkőzés volt, mint a középdöntős csoportmeccs. Az előbbin huszonhét, az utóbbin pedig csak kilenc ponttal kaptunk ki. Az első félidő még abszolút kiegyenlített volt. A döntőbe jutással óriási sikert értünk el, a fináléban már nyomás nélkül játszhattunk. A harmadik negyedben aztán döntöttek az oroszok, nem tudtunk mit kezdeni a nyomasztó fizikai fölényükkel. Bár a döntőt elveszítettük, nem letörtek, csalódottak voltunk, hanem igenis nagyon büszkék.

– Az előbb említett körülmények mellett azért is igen értékes ez a siker, mert az alapcsapat szerkezete sem volt hagyományosnak mondható…

– Így van, vérbeli négyes, igazi erőcsatár nem volt a keretben. Két hátvéddel – Semsei, Honti – és két bedobóval – Somogyi Andi, Köllő Rita – kezdtünk. Andi rengeteget futott, zárásokból, kapott labdákból remekül dobott, Rita pedig nagyon sokoldalú volt, ők ketten kerültek be a torna All-Star csapatába. Mellettük játszott a palánk alatt Horti Dodi. De ebben a csapatban az volt a nagyszerű, hogy nem a kezdő ötösből állt. Irányító és hátvéd poszton a mind a mai napig aktív Czank Timivel és az előző évadban még szintén kosarazó Pál Szandival – Semővel és Katával ez egy nagyon erős mezőnysor volt, ha nem is feltétlenül ponterősségben, de védekezésben és a társak kiszolgálásában mindenképpen -, Somogyi Andi az ő passzaiból lehetett eredményes. Bedobóként Andi és Rita mellett szintén elsősorban védekezésben mindig lehetett számítani a már említett Tajkov Ginára, valamint Kátya Szavercsenkóra, ők időnként támadásban is tettek hozzá extrákat. Centerben Horti Dodi amíg játszott, egyértelműen vezére volt a csapatnak, s fizikumban, erőben, főleg védekezésben Vincze Viki tudta helyettesíteni. A közel két méteres, de vékonyka Somogyi Nikinek időnként szédületes két-három percei voltak, és magassága, jelenléte védekezésben is sokat jelentett, ugyanis az ellenfelek közeli dobásait gyakran tudta megzavarni. Fritz Juci kevesebb lehetőséget kapott, de amikor pályára került, bizonyította, hogy lehet rá számítani.

– A soproni Eb-t a helyszínen kísérték végig a játékosok szülei, szinte egy másik csapatot alkotva a pályán kívül, ráadásul köztük azért akadt néhány korábbi kosaras is. Mit jelentett az ő jelenlétük?

– Abszolút pozitív volt. Gyakran beszélgettem velük, és bár részletekre nem pontosan emlékszem, de tudom, hogy ők abszolút segítőkészen, jól álltak a társasághoz – úgy érzem, a jelenlétük jótékony hatással volt a lányokra.  Aztán ahogy jöttek az eredmények, úgy nőtt általánosságban is a csapat támogatottsága, egyre többen és többen biztatták a csapatot, a vége felé már rendre teltházas meccseket játszottunk. És ha már a szülők szóba kerültek, azért a szakmai stáb tagjairól sem illik megfeledkezni a szép jubileum kapcsán, hiszen a maga területén a segítőm, Farkas József, a háttérben technikai dolgokat intéző Hoffmann Gergely és Lakatos Viktor, a gyúró Tóth Ákos, valamint a csapatvezető Bodrogváry Iván is rengeteget tett a szép eredmény eléréséért.

– Ezután a remek korosztályos Eb-szereplés után sajnos felnőtt szinten elmaradt a folytatás, Európa-bajnokságokon nem tudott dobogó közelébe kerülni a válogatott…

– Azért is szerettem nagyon, mondhatni imádtam ezt a társaságot, mert egy szenzációs, kiváló kis közösség volt. Ki kell emeljen, hogy e csapat alapjait Tursics Sándor rakta le, az ő irányításával korábban ez a társaság Eb-bronzérmes is volt. Ezek a lányok nagyon szerettek együtt lenni, és nagyon akarták a sikert. A tizenöt éve szerzett ezüstérem egyértelműen ennek az egységnek, akaratnak az eredménye volt. Ez a társaság akkor és ott csapatként, közösségként volt óriási. Az ezüstérem, az azóta eltelt években megszerzett tapasztalatom alapján mondhatom, messze jobb eredmény, mint amire a játékosok egyéni képességei predesztinálták volna az együttest. Később, felnőtt szinten ugyan szinte mindenki NB I-es játékos lett, de a szűkebb nemzetközi elitbe csak Honti Kata és Horti Dóra jutott el. Semsei Barbinak lett volna még meg az esélye erre, de neki még igen fiatalon, a válogatottnál elszenvedett súlyos sérülése gyakorlatilag kettétörte a karrierjét.

– Viszont voltak, akik már nagyon fiatalon abbahagyták…

– És az is lehet, sőt remélem is, hogy most nagyon boldogan élnek a kosárlabda nélkül. Egy-egy pályafutást rengeteg tényező befolyásolhatja. Egy átigazolás, edzőváltás, sérülés, szerencse. Ezek a tényezők részben függetlenek a játékostól, de persze sok múlik rajta, magán a játékoson is, hogy hogyan alakul a pályafutása, sőt azért a legtöbb rajta.

– Ha már pályafutás, az Ön edzői karrierjében mit jelentett ez az Eb-ezüst a pályája elején?

– Az Eb előtt már dolgoztam korosztályos válogatottnál Buttás Pál mellett, és túl voltam egy zalaegerszegi felnőtt vezetőedzői szezonon. Ami az eredményességet illeti, egyértelmű, hogy legnagyobb sikereim egyike, ha nem a legnagyobb volt, a képzeletbeli legmagasabb polcra tenném. Többre tartok egy-egy felnőtt vagy korosztályos válogatott csapattal elért nemzetközi sikert, mint mondjuk egy bajnoki címet vagy kupagyőzelmet klubcsapattal – persze ezek is szép eredmények. Az én karrierem további alakulásához kellett, hogy annak idején Sopronban Török Zoltán, vagy most a szövetségi utánpótlás koordinátori munkám kapcsán Bodnár Péter főtitkár lássa bennem a lehetőséget, a fantáziát.

– Jelenleg a felnőtt válogatottat vezeti. A közelmúltban volt és most is van nem is egy a nemzetközi utánpótlás versenyeken szép sikereket elérő korosztály. Mondhatjuk, az 1997-estől a 2001-es “évfolyamig” rendkívül sikeresek voltak az utánpótlás válogatottak, ugyanakkor a felnőtt nemzeti csapat nem volt ott az Eb-n. Hogyan látja a szakág közeli jövőjét?

– Mindig is próbáltam optimistán, pozitívan a kérdéshez állni. Ezekben a korosztályokban tényleg sok az ígéretes játékos, a tehetség. A felnőtt válogatottból már végérvényesen kiment egy korosztály. Nagyon sok a fiatal, a jövő válogatottja a kérdésben említett korosztályokban szereplő tehetséges játékosokra épül. Ami a közeljövő szempontjából kulcskérdés, hogy a szakág, a rendszer “kitermelje” a tehetségek közül azokat a játékosokat, akik a közeljövő válogatottjának vezéregyéniségei lehetnek, akik átvehetik mondjuk Fegyverneky Zsófi vagy Horti Dóra szerepét. Korábban már említettem, mi mindenen múlhat egy karrier, mennyire összetett egy pályafutás alakulása. Talán a legfontosabb, hogy e fiatalok közül minél többen töltsenek be egyre inkább meghatározó szerepet klubcsapataikban. Az említett korosztályok játékosai közül válogatott szinten Studer Ági az, aki már válogatott szinten is egyértelműen vezéregyéniség. Képességeik és mentalitásuk alapján több olyan játékos is van, akik átvehetik a korábban említett játékosok szerepét, és a válogatottban is felnőhetnek Ági mellé. Viszont, mint minden, ezt a szerepet is “szokni kell”, és csak úgy szokhatják meg e játékosok, ha klubjaikban is megkapják a bizalmat, meghatározó szerepet vívnak, harcolnak ki maguknak.

A 2006-os Európa-bajnoki ezüstérmes U20-as női válogatott tagjai: Czank Tímea, Fritz Judit, Honti Kata, Horti Dóra, Köllő Rita, Pál Szandra, Semsei Barbara, Somogyi Andrea, Somogyi Nikolett, Szavercsenko Jekatyerina, Tajkov Georgina, Vincze Viktória. Szövetségi edző: Székely Norbert, edző: Farkas József.

Botár László

Fotó: hunbasket.hu

  •   
Hozzászólások

Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés