Évértékelő – Szolnoki Olajbányász

Ahogy minden évben, úgy idén is nagy reményekkel vágott neki a Szolnoki Olajbányász a szezonnak. Érkezett: Lukács Norbert (Alba Fehérvár), Révész Ádám (Zalakerámia ZTE KK), Andre Williamson (Manisa Belediye – Törökország), Jabril Durham (Fortitudo Bologna, Olaszország), Auston Barnes (Cento, Olaszország), Tóth József (Szolnoki Kosárlabda Akadémia), Jimmy Gavin (Groningen – Hollandia), míg Zsíros Péter (Zalakerámia ZTE KK), Samuel Taiwo (Atomerőmű SE), Roko Badzim (Konyaspor – Törökország), Marjan Cakarun (Egis Körmend), Kovács Péter (NKA Pécs), Markeith Cummings (Orthez, Franciaország) és Brandon Young (CSZKA Szófia) távozott.

A korábbi évértékelős cikkeinket itt érhetitek el: MVM-OSE Lions, DEAC, Egis Körmend, Budapesti Honvéd SE, Arconic-Alba Fehérvár, Atomerőmű SE, Zalakerámia ZTE KK, Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét, Falco-Vulcano Energia KC Szombathely, Kometa Kaposvári KK, Naturtex-SZTE-Szedeák

A gárda felkészülési időszaka jó eredményeket hozott, és a bajnokság eleje sem okozott csalódást. Az Olaj legyőzte a Kaposvárt, a Sopront, a Nyíregyházát a Kecskemétet és a DEAC-ot is az első 5 fordulóban, aztán a címvédő Falco idegenben nagy falatnak bizonyult, de így is a két csapat azonos, 5-1-es mérleggel ment el a válogatott szünetre, ahol a szolnoki csapatot Lukács Norbert képviselte.

Az Atomerőmű nem okozott különösebb gondot a csapatnak a hosszú szünet után, nem úgy mint az Oroszlány, amely két pontot vert saját közönsége előtt a Szolnokra. Az alapszakasz első felében többet nem hibázott már Gasper Potocnik együttese, a ZTE, a Szeged, a Körmend, az Alba és a Honvéd sem találta az ellenszert, így 11-2-es mutatóval kvalifikálta magát az Olaj a Magyar Kupára, emellet mindössze egy meccses hátránya volt a Szombathely mögött.

A csapatot nagy sérüléshullám sújtotta az új év elején, főleg az U23-as poszton érződött ez, hiszen Pallai Tamás súlyos sérülés miatt egész évben nem volt elérhető, Lukács pedig mandulaműtéten esett át. A gárda ennek ellenére nyert a Kaposvár ellen, Sopronban és hazai pályán a Nyíregyháza ellen is, mielőtt a DEAC megállította a nagy sorozatot. Ezt követte még egy fájó vereség a Kecskemét ellen, aztán viszont visszatalált a helyes útra a csapat, megverte az Oroszlányt, a Paksot sőt, még a Falcót is.

Végül hivatalosan az Alba elleni vereséggel dőlt el az alapszakasz első helyének sorsa, ám 20-6-os mérleggel így is második lett az Olaj, ami bizakodásra adott okott a tavalyi csalódást keltő bajnoki szereplés után.

A Magyar Kupában nehéz feladat várt a Szolnokra, hiszen a ZTE várt rájuk és aki látta ezt a mérkőzést, az nem csalódott, egy igazi kiélezett csatában végül a hazai csapatkerekedett felül, így utazhatott Budapestre. Ott az elődöntőben azzal a Sopronnal találkoztak, akit oda vissza megvertek az alapszakaszban, azonban az SKC sokkal jobb napot fogott ki és meglepetésre bejutott a döntőbe. A kupában címvédő Olaj így a Kecskeméttel találkozott a broncsatában, melyből aztán győztesen került ki.

A rájátszásban a hetedik kiemelt Körmend várt a Potocnik-legénységre. Az első négy meccset a hazai csapat nyerte a párharcban, így Szolnokon dőlt el a továbbjutás. Szoros meccsen végül a vasiak örülhettek, ezzel sorozatban másodszor bukott el a negyeddöntőben a Szolnok. Gasper Potocnik állásába került a botlás, helyét a helyosztókra Szarvas Gábor vette át.

A Kecskemét ellen az első három meccsen újra a vendéglátó gárda volt eredményesebb, végül az Olaj nyert a negyedik meccsen idegenben, a Tiszaligeti Sportcsarnokban pedig lezárta a párharcot. Következett a DEAC, eddigre már mindkét csapat rotációja jelentősen leszűkült. Ez a széria csak két győzelemig ment, Szarvas Gábor tanítványai pedig nem hibáztak és 2-0-ás összesítéssel behúzták az ötödik helyet.

Szarvas Gábor, Vezetőedző: Nagyon nagy várakozások előzték meg ezt a szezont is Szolnokon, rengeteg energiát fektettünk a csapatépítésbe a holt szezonban. A felkészülési időszak jól sikerült, magabiztos jó kosárlabdát játszottunk, ez sikeres szezont ígért számunkra. Az alapszakaszban sajnos nem kerültek el hullámvölgyek minket, a legmélyebb pont talán a DEAC és a Kecskemét elleni két vereség idején volt, de visszatértünk a helyes vágányra, ami miatt izgatottan vártuk a Magyar Kupát és a rájátszást. A ZTE idén egy nagyon erős csapat volt, komoly csatát vívtunk ellenük a negyeddöntőben, és elértük a Final Fourt. Az elődöntőben sajnos leblokkoltunk, megérdemelten nyert akkor a Sopron és bár a bronzérem végül meglett, ez nagy csalódást volt, így, hogy elkerültük a Falco ágát. Nyilván egy érem mindig értékes, de szebbért utaztunk Budapestre. A rájátszásban egy olyan Körmend jött szembe, melyet kétszer legyőztünk az alapszakaszban, mindkétszer viszonylag simán, még a vasi oroszlánbarlangban is. Onnantól azonban, hogy 5. meccsig fajult a párharc 50-50% volt az esély a továbbjutásra, gyakorlatilag egy nagy dobáson múlott a továbbjutás, ez most az övék volt. Ez természetesen óriási csalódás volt nekünk, főleg azután, hogy tavaly sem sikerült négy közé jutnunk. A vezetőség ezt követően lépett, nagy lehetőséget kaptam a tőlük, a csaoat újra összeszedte magát és kilábaltunk a gödörből. A csapat megmutatta karakterét és jellemét, 6/5 győzelemmel – legyőzve a Kecskemétet és a DEAC-ot – sikerült megszereznünk az ötödik helyet. Nagyon hálás vagyok a játékosainknak, különösen a magyar magnak, Révész Ádámnak, Rudner Gábornak, Pongó Máténak és a legtehetségesebb magyar fiatal játékosnak Lukács Norbertnek, mert kitették a szívüket a pályára. Nagy élmény volt számomra ez a rövid időszak, melyet vezetőedzőként eltölthettem a csapat élén.

Rudner Gábor: Jól indult számunkra a szezon, az egész alapszakaszban stabil játékot tudtunk mutatni a sérülések és betegségek ellenére is, ami azért volt lehetséges, mert remek közösség alakult ki és mindenki nagyon kemény munkát rakott abba, hogy elérjük az alapszakasz második helyet. Jó formában is voltunk, éreztük, hogy többre vagyunk hivatottak, ezért is volt nagy csalódás számunkra, hogy nem tudtunk továbbjutni az elődöntőbe. Viszont a csapat karakterét mutatja, hogy egy ilyen mélypont után is összetartottunk es megszereztük az ötödik helyet. Összességében természetesen nem lehetünk elégedettek az elért eredménnyel, de az év során elvégzett munka mennyiségével és egy kicsivel több szerencsével jövőre remélhetőleg jobb eredményt érünk el a kupában és a bajnokságban is.

Csősz Tamás, Ügyvezető: Visszatekintve az egész szezonra, meggyőződésem, hogy a szakmai stáb éremesélyes csapatot állított össze. Nyáron az Olajbányász játékoskerete jelentős változáson ment keresztül, hat játékos érkezett és hét játékos távozott. Sikerként könyvelheti el a klub, hogymegtartotta Pongó Mátét, akire hosszú távon számítunk Szolnokon. Méltán állíthatom, hogy Lukács Norbert leigazolásával az egyik legnagyobb fiatal tehetség érkezett a klubhoz. Kiválóan teljesített és sokat fejlődött a szezon folyamán. Révész Ádám mondhatni kiteljesedett, újból a meghatározó centerek között tartják számon, melyért Ő maga is sokat tett. Rudner Gáborral és Pallai Tamással kiegészülve erős, jó mentalitású magyar maggal vágtunk neki az idénynek. Bojan Subotic mellé négy külföldi játékos érkezett, ezzel a csapat a céljai elérésének közelébe került.

A csapatunknak harmadik éve stabil, kiemelkedő a teljesítménye az alapszakaszban. Ebben a szezonban a 2. helyen végeztünk annak ellenére, hogy voltak problémáink, hosszabb távú sérüléseink. Érthető módon minden szurkolónk, szimpatizánsunk elvárása emelkedett a csapattal szemben és valóban éremesélyesként számoltak velünk. A Magyar Kupában a döntőbe vártak minket, de a Sopron kiváló játékkal megvert minket az elődöntőben. A harmadik hely megszerzésével elégedettek voltunk, de a klubnál mindenki érezte, hogy valamivel jobban is teljesíthettünk volna. A bajnokságban nem várt módon kiestünk a negyeddöntőben a Körmend ellen. Összetettek a búcsú okai. Elsősorban a Körmend sokkal jobban alkalmazkodott az Olajbányász rendszeréhez, mérkőzésről mérkőzésre hatékonyabban reagáltak, mondhatom néha meg is leptek minket. Ezúton szeretnék nekik gratulálni, mert az ötödik mérkőzésen jobban kezelték a nyomást és teltház előtt győztek le minket.

Mindent összevetve a játékosok közötti kémia, a munkamorál, az emberi kapcsolatok kezelése, építése és a harcosság kiemelte ezt a játékoskeretet az előző szezonok csapatai közül. Az ismert tényeken túl többet nem tudok még mondani a jövő évi keretről. Megítélésem szerint az Olajbányásznál van az egyik legerősebb magyar sor. Pallai Tamás, Lukács Norbert, Pongó Máté, Révész Ádám, Rudner Gábor, valamint a fiataljaink szerződéssel rendelkeznek. Minden továbbiról tájékoztatjuk szurkolóinkat, amint megszületnek a döntések és a megállapodások. Meggyőződésem, hogy a következő szezonban is számolnia kell majd az ellenfeleinknek az Olajbányásszal.