Évértékelő – Sopron KC

A tavalyi hatodik hely után jelentősen átalakult a Sopron KC kerete. Érkezett: Valerio-Bodon Vincent (DEAC), Molnár Márton (MVM-OSE Lions), Eric Ayala (Maryland University – Egyesült Államok), Jordan Barnett (Zalakerámia ZTE KK), Yasiin Joseph (Quimper – Franciaország), Andre Jones (GGMT Wien, Ausztria), Juwan Durham (Prienai, Litvánia), Tavarius Shine (Lulea, Svédország), távozott: Halász Ákos (PVSK), Werner Viktor (MVM-OSE Lions), Fazekas Csaba (Hübner Nyíregyháza BS) Myles Mack (Mamak, Törökország), Reynard Montgomery (?), Quincy Ford (Alba Fehérvár), Milos Borisov (Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét), Juhos Levente (PVSK), Teyvon Myers (Ottawa Black Jacks – Kanada), Eric Ayala (?)

A korábbi évértékelős cikkeinket itt érhetitek el: MVM-OSE Lions, DEAC, Egis Körmend, Budapesti Honvéd SE, Arconic-Alba Fehérvár, Atomerőmű SE, Zalakerámia ZTE KK, Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét, Falco-Vulcano Energia KC Szombathely, Kometa Kaposvári KK, Naturtex-SZTE-Szedeák, Szolnoki Olajbányász

Az SKC egy DEAC elleni magabiztos sikerrel kezdte az alapszakaszt, aztán simán kikpaott Szolnokon, viszont nyert Pakson. A Falco és a ZTE nagy falatnak bizonyult, a kettő között viszont legyőzték az Oroszlányt, így 3-3-as mérleggel vonult a válogatott szünetre Kosztasz Flevarakisz csapata.

Továbbra is az egy győzelem egy vereség sorminta folytatódott, a Honvéd elleni sikert viszont még öt követte, így a csapat kvalifikálta magát a Magyar Kupára és remek mérleggel állt 14 forduló után (10-4). Ezt követően azonban gödörbe került a gárda, sorozatban hat mérkőzést veszített el, majd pont ott nyert ahol már nagyon régen nem, Körmenden. A Sopron ezekután belekerült abba a flúgos futamba, amelyik a rájátszást érő 5-8. helyért zajlott, végül alehető legjobban, ötödikként zárt.

A Magyar Kupában hazai közönség előtt vívhatta ki az SKC a továbbjutást az Oroszlány ellen, ez egy nehéz mérkőzésen sikerült is, így utazhattak Budapestre a négyesdöntőre. A Szolnok várt rájuk az elődöntőben, egy vévig kiélezett meccsen remek játékkal vette az akadályt a Flevarakisz-legénység és fnáléba jutott. Itt a Falco várt rájuk, a döntőben egy pillanatig nem volt esélye a láthatóan enervált SKC-nak, a szombathelyiek imponáló magabiztossággal nyertek, de így is nagy eredményt ért el a kék-fehér csapat.

A rájátszás nem sikerült ilyen jól, a ZTE jött szembe az első körben és bár a párharc minden meccse izgalmas és szoros volt végül a zalaiak 3-1-es összesítéssel bizonyultak jobbnak. Ekkor megkezdődött az elvándorlás a csapattól, fokozatosan távozott Vincent Valerio-Bodon, Andre Jones, Juwan Durham, Jordan Barnett, Kosztasz Felvarakisz és Maelik White is, így a fiatalkora és Bors Miklósra maradt a feladat, hogy befejezzék a szezont. Végül sem a DEAC ellen, sem a Kecskemét ellen nem sikerült megnyernie a szériát a Sopronnak, így a nyolcadik helyen értek célba a bajnokságban.

Pojbics Szabolcs, Ügyvezető: Azt gondolom elégedettek lehetünk az alapszakaszban elért eredményünkkel és az ötödik hellyel. A felkészülés során azt tűztük ki célnak, hogy valahogy a rájátszást érjük el. Nyilván tisztában vagyunk az erőviszonyokkal, tudjuk, hogy vannak nálunk nagyobb erőt képviselő csapatok és mi mindig úgy építkezünk, hogy a lehetőségeinkből a maximumot kihozzuk, ami nagyjából a középmezőnyt jelenti. Idén ennek úgy érzem a tetejét értük el. A kupában is hullámzó, hektikus teljesítményt nyújtottunk, azt lehet mondani jókor voltunk jó időben a jó helyen, erre a csapatra mindig az volt jellemző, ha nehézségek jöttek, mindig képes volt ezeken túllépni, mentálisan erősek voltunk. Ezt bizonyította az Oroszlány és főleg a Szolnok elleni siker, kicsit keserű pirula a döntő, nyilván tudtuk, hogy nem kivagyunk az esélyesek a Falco ellen, de ilyen nagyarányú vereségre nem számítottam, ennél nagyobb ellenállást vártam, az látszott, hogy az Olaj elleni meccs sokat kivett belőlünk. Őszintén szólva, a ZTE elleni vereség után a helyosztósdinak nem láttam és nem látom értelmét, innentől kezdve nem igazán számított, hogy ötödikek vagy nyolcadikak leszünk, arra fókuszáltunk, hogy a fiataljainkat nézegessük, hogy meglássuk, hogyan tudjuk őket beépíteni a jövő csapatába, illetve emellett nem titok, hogy nincs nálunk kolbászból a kerítés, azzal is spóroltunk, hogy fokozatosan elengedtük a légiósokat.

Sitku Márton: Azzal kezdeném, hogy ez az idei csapat teljesen más volt mint a tavalyi, sok összehasonlítás volt még korábban visszamenőleg, de azt gondolom, hogy a vezetőség ismét jó állományt rakott össze Sopronban. Voltak hullámzó szakaszok a szezonunkban, de úgy érzem, amikor nagyon kellett a siker, akkor össze tudtuk kapni magunkat. Sikerült előlépnünk és megmutatnunk, hogy jó csapat vagyunk. Örülök, hogy volt tartása a gárdának, sikerült együtt kilábalnunk nehéz szituációkból. Ami a kupát illeti, úgy érzem akkor minden összeállt, jó volt a lebonyolítás és nagy előnyt jelentett, hogy az első körben az Oroszlány ellen hazai pályán játszhattunk. Tudtuk, hogy egy mérkőzésen bármi megtörténhet, ez így is lett a Szolnok ellen, nagyon sokan elkísértek minket, ez nagy erőt adott, hatalmas energiával játszottunk. A döntő nem sikerült jól, de nyilván a Falco ellen soha nem könnyű, az ezüsttel maximálizáltuk a lehetőségeinket, ami sokat jelentett a csapatnak és a szurkoloknak egyaránt. A rájátszásban a ZTE ellen szoros párharcot játszottunk, idén sokszor találkoztunk velük, hiszen edőmeccset is játszottunk, általában sajnos ebből ők jöttek ki jobban. Taktikailag minden meccsen újítottak és élesebbek voltak a végjátékos szituációkban, ezért mentek ők tovább. Ami a saját szezonomat illeti az alapszakaszban kicsit kevesebb perc jutott nekem mint korábban, a végén több lehetőséget kaptam a helyosztó párharcokban aminek nagyon örültem, egyrészt, hogy megkaptam a bizalmat, másrészt annak, hogy úgy érzem tudtam élni vele. Szeretném megköszönni a szurkolóknak az egész éves támogatást, jövő évben egy átalakult Sopront fognak látni, remélem tetszik majd nekik és eredményesek leszünk. Külön szeretném megemlíteni a távozó Supola Zoltánt és Takács Norbertet, sokat tettek ők az elmúlt években a csapatért, sok sikert kívánok Takinak a civil életben, Supinak pedig a karrierje további részében.