Ahogy tavaly is, úgy idén is hozunk nektek egy-egy cikket mind a 13 bennmaradó csapatról, ahol amellett, hogy beszámolunk az adott gárda idényéről, a főszereplők is megszólalnak.
Korábban megjelent cikkünk: Kometa-KVGY Kaposvári KK
A Sopron KC az elmúlt két szezont a hetedik helyen zárta, így vágott neki az ideinek. Erősítés gyanánt Hajdu Péter (Honvéd), Kovács Benedek (Falco), Fahrudin Manjgafic (Energa Icon Sea Czarni Słupsk – Lengyelország), Igor Struger (Terme Olimia Podčetrtek – Szlovénia), Josh Thompson (Terme Olimia Podčetrtek – Szlovénia), Luke Nelson (Anwil Wloclawek – Lengyelország) érkezett, melléjük maradt Takács Kristóf, Flasár Zalán, Csendes Péter, Kucsera Dániel, Meszlényi Róbert, Bősze Gergő, Kovács Áron, Keller Bendegúz és Gasper Potocnik – vezetőedző.
A távozók sorát Kaelin Nolan Jackson (PAOK – Görögország), Cortez Lamar Edwards (BC Chelbasket – Oroszország), Molnár Márton (Szolnok), Isaiah Mathieu Mucius (Anwil Wloclawek – Lengyelország), Brandon Dominique Garrett (Al Qadsia – Kuvait), Fazekas Csaba (BBC Nord Dragonz – Ausztria) és Gadácsi Dávid (PVSK) jelentette.
Alapszakasz
A Sopron a szezonnak nagy reményekkel nekivágó Alba ellen kezdte meg a szezont hazai pályán, s végtelenül szoros meccsen Pongó Marcell triplái döntötték el végül a találkozót, a vendégek javára. Gasper Potocnik legénysége hamar összekapta magát, s a következő hat mérkőzésén nem is talált legyőzőre: a Körmend, a ZTE, a Falco, az OSE, a Kecskemét és az NKA is kapitulált, így a Szolnok listavezetők csatájára érkezett a Novomatic Arénába a 8. körbe.
A címvédő nyerni tudott Sopronban, ez pedig érezhetően megtörte az SKC lendületét, hiszen a következő hat meccséből csak egyet nyert meg a kék-fehér gárda, az erős kezdés viszont elég volt ahhoz, hogy bejusson a Magyar Kupába az együttes. A ZTE és a Körmend ellen a „visszavágón” is nyerni tudott a Sopron, a kupában nem volt messze a bravúrtól, de a hazai pályán játszó Paks jobbnak bizonyult (79-75), azok után pedig, hogy a Falcótól és az OSE-tól is kikapott a csapat, a Kecskemétet megverte.
A válogatott szünetre aztán vereséggel vonult el az együttes – az NKA volt jobb -, a vezetőség pedig a változtatás mellett döntött, Gasper Potocnik helyét az addigi másodedző, Baksa Szabolcs vette át. Az SKC azonban innentől kezdve gyakorlatilag egyszer sem tudott teljes kerettel felállni, hiába volt így is kifejezetten bíztató a Kaposvár vagy a Paks elleni mutatvány, új edzőjével négy vereséggel indult a gárda, s egyre inkább realitássá vált, hogy 2018 után először lemarad a playoffról.
A Szeged elleni sikerrel lépett egyet a jó irányba a csapat, az utolsó fordulóban már csak az volt a kérdés, a Sopron vagy a Körmend jut be a nyolcba, az MTE előzéséhez több pontot kellett volna szereznie, mint riválisának. A Sopron Budapestre látogatott, de kikapott a Honvédtól, a Körmend viszont nem tudott élni a lehetőséggel, kikapott Kecskeméten, ezzel az SKC csúszott be a nyolcadik helyen a rájátszásba.
Rájátszás
A Sopron két légióssal – Thompsonnal és Pattonnal -, valamint Nelson, Sherman és Flasár nélkül kezdte meg a rájátszást, a centerről ráadásul tudott volt, hogy apai örömök elé néz, ezért elutazik az Egyesült Államokba majd, végül a párharc során erre sor került. Sherman ugyan visszatért pont ekkor, de a nyolcadik kiemeltnek nem volt esélye a Szolnok ellen, a címvédő söpréssel jutott tovább.
Az 5-8. helyért az Alba következett, amelyik Székesfehérváron magabiztosan, 15 ponttal nyert, Sopronban megszenvedett, de két meccsből lezárta a párharcot, hiába remekelt a 25 pontig jutó Thompson és a 33 egységet jegyző Patton.
A szezont a DEAC ellen fejezte be a Sopron, amelyik az első mérkőzésen ugyan idegenben kikapott, hazai pályán viszont pontgazdag mérkőzésen egyenlített, majd a mindent eldöntő harmadik találkozón légiós nélkül felállva, Debrecenben megszerezte a hetedik helyet – sorozatban harmadszor.
Meszlényi Róbert: Egyéni szempontból a szezon második felében egy teljesen más szerep jutott nekem, sokkal többet volt nálam a labda, támadásban több lehetőségem adódott és úgy érzem, ez jó hatással volt a játékomra
Nagyon jól kezdtük a bajnokságot, egyben volt a csapat, jó formában voltunk, minden összeállt az elején. Nehéz sorsolásunk volt és sora jöttek a győzelmek, viszont a Szolnok elleni vereséget követően ez a lendület teljesen elhagyott minket, egy nagyon rossz szériába kerültünk bele, erre pedig jöttek a sérülések, mindenféle szerencsétlenség. Ebből nem tudtunk teljesen kijönni. Abból a szempontból a legjobbkor volt szerencsénk, hogy vereségeink ellenére is becsúsztunk a rájátszásba, ami az elsődleges célja volt a csapatnak. Pozitívum még hogy a nehézségek közepette mi fiatal játékosok több lehetőséghez jutottunk, nagyobb szerepben játszottunk, szerintem tudtunk vele élni.
Legtöbbször 1-2 légióssal tudtunk kiállni ennek ellenére játszottunk egylabdás meccseket, majd a végén a DEAC-ot megvertük a hetedik helyért. A sok nehézség összehozta a társaságot, aki rendelkezésre állt, az mindent megtett a csapatért. Egyéni szempontból a szezon második felében egy teljesen más szerep jutott nekem, sokkal többet volt nálam a labda, támadásban több lehetőségem adódott és úgy érzem, ez jó hatással volt a játékomra.
Ez önbizalmat is adott, a védekezés mellett támadásban is előre tudtam lépni. Nyilván a bajnokság vége némileg megtöri a ritmusom, de azon fogok dolgozni egész nyáron, hogy ezen az úton haladjak tovább. Nem volt egyszerű szezonunk, nagyon hálásak vagyunk a szurkolóknak, hogy végig kitartottak mellettünk! Köszönjük az egész éves támogatásukat, nagyon fontos a jelenlétük számunkra, bízunk benne, hogy a következő szezonban is mellettünk állnak majd, mi pedig kiegyensúlyozottabb évet tudunk produkálni.
Baksa Szabolcs: Az, hogy többnyire fiatal magyarokkal Debrecenben meg tudtuk szerezni a hetedik helyet, azt mutatja, lehet potenciál a társaságban
Volt némi helyzeti előnyünk a szezon elején. A magyar mag Molnár Marci távozását leszámítva együtt maradt. Érkezett még Hajdu Peti és Kovács Bene. A szakmai stáb is maradt, a hazai játékosok ismerték a rendszert, egy bő rotációval játszó csapatot terveztünk. Három európai játékossal indultunk neki az évadnak, és a jó kezdés kulcsa egyértelműen az extra jó dobóforma volt, főleg Fahro Manjgafic részéről, aki volt, hogy fordulásból, volt, hogy védővel a nyakán is betalált. A bajnokság folytatását látva ennek az időszaknak a kiemelkedő eredménye az volt, hogy a Falcót el tudtuk kapni. Azzal a dobóformával azok a sikerek reálisak voltak.
Visszaesésünk kezdődött azzal, hogy a már említett kezdeti jó dobóforma addig tartott. Az első vereségeknél abban reménykedtünk, hogy csak kisiklásról van szó, de a forma csak nem akart visszajönni. Csökkent az önbizalom, a kreativitás, majd a sérülések sem kerülték el a csapatot. A már említett Fahro a hátsérülése miatt szinte semmi fizikalitást nem tudott mutatni, volt, hogy nem edzett, de játszani megpróbált. Szóval ezek az okok együtt vezettek ahhoz, hogy hullámvölgybe kerültünk.
Bíztunk benne, hogy a Szlovéniában jó szezont maga mögött hagyó Igor Struger nálunk tovább fejlődik. Bizonyára fejlődött is, csak jóval lassabb ütemben, mint ahogy reméltük, és ugye, ahogy Fahro visszaesett, érezhető volt – bár Flasár Zalán remekül állta a sarat –, hogy erősítés kell a palánk alá. Josh Patton szerződtetése telitalálat volt, vele tényleg sokat erősödtünk. Amikor kiderült, hogy Fahro játékára már nem számíthatunk, körülnéztünk, de az ő posztján nekünk megfizethető játékos nem volt a piacon. Luke Nelson is ekkortájt dőlt ki hosszabb időre, így a mezőnyposztra is ráfért a bővítés, ekkor akadtunk rá Taz Shermanre.
Miután átvettem a csapatot, talán ha két edzés és egy meccs volt, amelyen a teljes kerettel tudtunk dolgozni. A meccsen, Szolnokon is csupán három-négy percig, akkor sérült meg újra Luke. Aztán jött a többiek kiesése. Viszont ha csak nyolcan is tudtunk edzeni, nyomtuk teljes erőbedobással. Az alatt az idő alatt, amíg én vezettem a csapatot, az alapszakasz vége felé volt egy debreceni meccsünk, ami nagyon gyenge volt, az nagyon kilógott a sorból, a többi viszont úgy gondolom, rendben volt. A bronzéremért küzdő mindkét csapatot, a Paksot és a Kaposvárt is megszorítottuk, utóbbitól idegenben hosszabbításban kaptunk ki. Mindezt csak azért említem, mert valóban kellett más eredmény ahhoz, hogy mi jussunk be, de megdolgoztunk ezért a szerencséért.
A rájátszásban, kicsit már a Sopron KC jövőjére is gondolva, próbáltunk minél több lehetőséget adni azoknak, akik továbbra is soproni színekben játszanak majd. Ez így volt, és jól is hangzik, de tegyük hozzá, nem is nagyon maradt más egészséges játékosunk. Az pedig, hogy többnyire fiatal magyarokkal Debrecenben meg tudtuk szerezni a hetedik helyet, azt mutatja, lehet potenciál a társaságban. Nem vetettem össze mindenkinél a korábbi évek rekordjaival, de gyanítom, Flasár Zalán, Hajdu Peti, Kucsera Dani és Meszlényi Robi is a legjobb NB I-es szezonját hozta, és ne feledkezzünk meg Csendes Péter parádéjáról a szolnoki harmadik playoff meccsen sem.
