Ahogy tavaly is, úgy idén is hozunk nektek egy-egy cikket mind a 13 bennmaradó csapatról, ahol amellett, hogy beszámolunk az adott gárda idényéről, a főszereplők is megszólalnak.
Korábban megjelent cikkeink: Kometa-KVGY Kaposvári KK, Sopron KC, NKA Universitas Pécs, DEAC, SZTE-Szedeák, Endo Plus Service-Honvéd, Egis Körmend, MVM-OSE Lions
A Szolnok az 1. helyen végzett a 2024/25-ös szezonban.
A nyáron érkezett Molnár Márton (Sopron), Le’Tre Darthard (Heroes Den Bosch – Hollandia), Adin Vrabac (Bosna – Bosznia-Hercegovina), Brady Skeens (Krka Novo Mesto – Szlovénia), Auston Barnes (CS Valcea – Románia), Ryland Holt (ERA Nymburk – Csehország), Vedran Bosnic – vezetőedző (Belfius Mons-Hainaut – Belgium).
A csapatnál maradt: Horváth Ákos, Rudner Gábor, Krnjajski Boris, Szugyicki Máté, Arabo Abraham, Pallai Tamás, Somogyi Ádám.
Fardaws Fazalrahman Aimaq (BC Lietkabelis – Litvánia), Lukács Norbert (Novgorod – Oroszország), Bojan Szubotics (DEAC), Peringer Balázs (Oroszlány), Strahinja Jovanovics (Falco), Marko Radovanovics (BK Inter Bratislava – Szlovákia), Oliver Vidin – vezetőedző. – pedig távozott az együttestől.
Alapszakasz
A címvédő NHSZ-Szolnoki Olajbányász eseménydús nyarat produkált 2025-ös bajnoki címe után, hiszen a rotációjából mindössze négy játékos, Pallai Tamás, Somogyi Ádám, Rudner Gábor és Krnjajski Boris maradt a csapatnál, és nem csak távozott Fardaws Fazalrahman Aimaq (BC Lietkabelis – Litvánia), Lukács Norbert (Novgorod – Oroszország), Bojan Szubotics (DEAC), Peringer Balázs (Oroszlány), Sztrahinja Jovanovics (Falco) és Marko Radovanovics (BK Inter Bratislava – Szlovákia), de Oliver Vidin elhagyta az együttest, helyét Vedran Bosnic vette át.
Természetesen ennek megfelelően az érkezői oldalon is volt mit feljegyezni, Molnár Márton (Sopron), Le’Tre Darthard (Heroes Den Bosch – Hollandia), Adin Vrabac (Bosna – Bosznia-Hercegovina), Brady Skeens (Krka Novo Mesto – Szlovénia), Auston Barnes (CS Valcea – Románia) és Ryland Holt (ERA Nymburk – Csehország) is az Olajhoz igazolt.
A csapat fanatikusainak hamar megnyugvást jelenthetett a sok változás után, hogy az Olajbányász négy győzelemmel kezdte az idényt – úgy hogy ebben egy BL-siker is szerepel -, majd bár Athénban vereséget szenvedett további hat nyertes meccs következett. Az Olaj végül 11 győzelemig jutott az első vereségéig, eddigre már Pallai és Darthard is kiesett. Az AEK ellen már Somogyi sem volt, de jött Krnjajski – a hét játékosa a BL-ben -, akinek a vezetésével másodikként továbbjutott csoportjából a magyar bajnok. A hazai pontvadászatban rendületlenül szállította a győzelmeket a Szolnok, a BL-ben a Trieste jött szembe a play-inben. Miskolcon simán nyert az olasz sztárcsapat, a Szolnok viszont hatalmas mentális erőről tanúbizonyságot téve idegenben is kiharcolta a 3. meccset. A DVTK Arénában aztán az utolsó másodpercek – illetve játékvezetői ítéletek… – döntöttek, a Trieste javára.
Ez nem törte meg Somogyiékat sőt, hiszen a következő 9 meccsüket mind behúzták, amivel nem csak eldöntötték lényegében, hogy az alapszakaszt az élen zárják, de a Magyar Kupát is megnyerték, épp a Falco ellen – egy egészen emlékezetes, végjátékos mérkőzésen – úgy, hogy ebbe az időszakba egy légióscsere is belefért, épp Szombathelyről érkezett Szymon Wójcik, Adin Vrabac pedig távozott.
Az alapszakaszban még két vereség csúszott be, egy a Körmend, egy a Paks ellen, ezzel együtt magabiztosan masírozott be a playoffba a címvédő, ahol az első körben a rendkívül nehéz helyzetben lévő Sopron várt rá.
Rájátszás
A párharc úgy alakult, ahogy azt az előjelekből sejteni lehetett, az SKC küzdött becsülettel, de söprés lett a vége. Az elődöntőben az ASE várt a Szolnokra – ahogy tavaly is -, az első meccset viszonylag simán hozta az Olajbányász, a másik kettőt azért jóval nehezebben, viszont így is három mérkőzésből megoldotta a párharcot.
A döntőben ismét a Falco következett, az első meccset pedig be is húzta a címvédő a Tiszaligetben. Szombathelyen rosszul kezdett, s bár 16 pontos hátrányból fordított az Olaj, a Falco megtörte vereségsorozatát és egyenlített. A párharc visszatért Szolnokra, a sárga-feketék pedig győztek, az Olaj nem csak a pályaelőnyét, de Somogyi Ádámot is elveszítette, ráadásul az irányítót az idényben már nem láthattuk.
Szombathelyen tehát úgy tűnt, bajnokavatás következhet, a Szolnok viszont ismét bebizonyította minőségét és harciasságát és kivívta az ötödik meccset, ahol azonban már nem volt esélye, s sima vereséget szenvedett.
Pallai Tamás: Óriási figyelem és szeretet vett, illetve vesz körül minket Szolnokon, ezért is érezzük kötelességünknek, hogy az Olajbányász megőrizze a színvonalát
Nyáron komoly átalakuláson mentünk keresztül, ennek ellenére hamar összecsiszolódott a csapat. Szerintem ez annak volt köszönhető, hogy a klub strukturáltan, alapos munkával választotta ki a vezetőedzőt és a játékosokat. Nem véletlen, hogy évek óta kiváló keretek állnak össze itt, ez a szakmai munkát dicséri.
Óriási figyelem és szeretet vett, illetve vesz körül minket Szolnokon, ezért is érezzük kötelességünknek, hogy az Olajbányász megőrizze a színvonalát. Ez a nyomás jól hat ránk.
A nehézségek ellenére kiegyensúlyozottak tudtunk maradni. Augusztusban nagyon kemény és minőségi munkát végzett el a csapat, folyamatosan készültünk a hosszú szezonra, annak minden szakaszára. Ebbe az is beletartozott, hogy tudtuk, lesznek sérülések és kihagyások.
Ez önmagában persze nem lett volna elég, fantasztikus egyéni teljesítmények is kellettek hozzá. Ilyen volt például Somogyi Ádám kiesésekor Krnjajski Boris előrelépése. Összességében hatalmas fegyvertény volt, hogy emellett magabiztosan megnyertük az alapszakaszt, nagyon kevésen múlt a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata közé jutás, és közben a Magyar Kupát is elhódítottuk.
A Sopron elleni továbbjutást követően a Paks következett az elődöntőben. Bár a párharc 3–0-val zárult, az ASE legyőzése egyáltalán nem volt könnyű feladat. Nagyon fizikális, kiváló csapat volt az ellenfelünk, ezért az eredmény ebből a szempontból csalóka.
Úgy éreztem, mi is fel tudtuk venni a versenyt fizikálisan. Ebben sokat segített, hogy a Bajnokok Ligájában is hasonló intenzitású mérkőzéseket játszottunk, ami egyértelműen a javunkra vált.
Mint oly sokszor, a szurkolóink támogatása ezúttal is rengeteget segített. Főleg a harmadik mérkőzést emelném ki, amikor a harmadik negyedben még jelentős hátrányban voltunk. Ott ők lendítettek át minket a holtponton. Olyan energiákat mozgattak meg bennünk, amelyekről talán mi sem tudtuk, hogy bennünk vannak.
A Falcóval már sok nagy csatát megéltünk az elmúlt években, és ez idén sem volt másként. A döntő előtt rendre mi jöttünk ki jobban az egymás elleni mérkőzésekből, de látni kell, hogy idén mindkét alapszakaszmeccs és a kupadöntő is a végletekig kiélezett volt.
Az első mérkőzés is csalóka volt: úgy nyertünk 15 ponttal, hogy négy perccel a vége előtt még mindössze két ponttal vezettünk. A második meccs fordulópontot jelentett. Tizenhat pontos hátrányból álltunk fel, a negyedik negyedben már három ponttal vezettünk, de végül az ő javukra billent a mérkőzés. Ez nagy energiákat szabadított fel bennük, hiszen áttörtek egy falat.
A harmadik mérkőzés újabb fordulópontot hozott. Nyilván mindenki abban bízott, hogy hazai pályán nyerünk, és visszavesszük az irányítást. Nem így történt. Mi gyengén játszottunk, a Falco pedig kiválóan, ráadásul a végén Ádit is elvesztettük. Fájó volt így látni a barátomat, és fájó volt belegondolni, hogy talán ezek voltak az utolsó közös pillanataink az Olaj színeiben.
A negyedik mérkőzésre ez adott nekünk még egy plusz löketet. Érte is küzdöttünk, igazi csapatként működtünk, és életre szóló élményekkel, még szorosabb kötelékekkel gazdagodtunk Szombathelyen. Az egy nagyon szép és emlékezetes mérkőzés volt.
Az ötödik meccsre viszont teljesen elfogytunk. Kevesebb időnk volt felkészülni, és az az egy plusz nap is nagyon hiányzott. A Falco ezt jobban menedzselte, frissebbek és élesebbek voltak.
Utólag visszanézve nagyon érdekes és ambivalens érzéseim vannak ezzel a szezonnal kapcsolatban. Ha a teljes idényt nézem, alapvetően elégedettség van bennem. A Bajnokok Ligája-szereplés, a kupagyőzelem és az alapszakasz megnyerése is remekül sikerült, ráadásul fantasztikus társaság jött össze, ami számomra mindennél többet ért.
Nyilván a bajnoki ezüst fájó pont, ugyanakkor jó motiváció a jövőre.
A szurkolóknak csak annyit üzennék: a csapat nevében is köszönöm azt az emberfeletti támogatást, amit egész szezonban kaptunk tőlük. Rengeteget jelentett számunkra. Köszönöm, hogy évről évre előttük játszhatunk, és egy ilyen közeg részesei lehetünk. Nagyon remélem, hogy jövőre egy hasonlóan eredményes szezonnal tudjuk meghálálni a bizalmukat.
Vedran Bosnic: Gyönyörű utazásban volt részünk az idény során, ami történelmi jelentőségű lett
Majdnem elégedett vagyok a szezonukkal, hiszen a végén kikaptunk és ezüstérmesek lettünk, de ez és a sérülés is része a sportnak – nyilatkozta Vedran Bosnic a Nemzeti Sportnak. Ahhoz képest, hogy anyagi lehetőségeink alapján nem voltunk az első háromban, nagyszerű év volt, sőt, egyértelműen túlteljesítettünk. Az idény előtt a legjobb négybe kerülést céloztuk meg.
Ezúton is szeretném a csapat nevében megköszönni a szurkoknak a támogatűst – megmutatták, mennyire értik a játékot, és látták, hogy mi mindent beleadtunk. Úgy ünnepelték az ezüstöt, mintha arany lenne, elképesztő volt. Gyönyörű utazásban volt részünk az idény során, ami történelmi jelentőségű lett, hiszen a Bajnokok Ligájában továbbjutottunk a csoportból, és csak a következő kör rájátszásában az olasz Trieszttől kaptunk ki végletekig kiélezett párharcban.
Ez azért is nagy előrelépés, mert az előző évadban a gárda győzelem nélkül, hat vereséggel esett ki a FIBA Európa-kupából, ami ugye egy szinttel a BL alatt van rangsorolva. Elhódítottuk a Magyar Kupát Pallai Tamás csapatkapitány nélkül, megnyertük az alapszakaszt, a bombaerős Paksot három-nullára vertük meg az elődöntőben, és a szintén nagyon erős Falcóval ki-ki döntőt játszottunk.
A fordulópont a harmadik meccs volt. Nemcsak a legjobb játékosunkat veszítettük el – Somogyi Ádám személyében -, a rotációnk is szűkült, csak egy irányítónk maradt, Krnjajszki Boris, aki ugyan fantasztikusan játszott a folytatásban is, egyedül nem bírta. Az ötmeccses sorozatban ez kulcsfontosságú és egyértelmű fordulópontot jelentett. A szombathelyi negyedik meccsen elképesztő akarattal még valahogy győzni tudtunk, ami hatalmas fegyvertény volt, de a 48 órával későbbi utolsó felvonásra már nem maradt erőnk, a hosszabb kispadú ellenfél és a fentebb elmondottak miatt sem.
Nehéz volt mindezt elérni, hat új játékossal kezdtem a nyarat, ám az alapszakasz végéig alig tudtunk teljes kerettel dolgozni, Pallai mellett Le’Tre Darthard, Somogyi és Brady Skeens is heteket hagyott ki sérülés miatt.
Nagyszerű hangulatú évadzárónk volt a csapattal, a stábbal, noha csalódottak vagyunk. A győztes mentalitás megvolt bennünk, de végül kikaptunk, ám a játékosok semmit sem bánnak, tudják, mi történt és miért. Hiszem, hogy mindannyian jobb játékosok lettek, mint tavaly nyáron voltak. Sok elismerést és tiszteletet kaptunk az idénybeli teljesítményért.