Ahogy tavaly is, úgy idén is hozunk nektek egy-egy cikket mind a 13 bennmaradó csapatról, ahol amellett, hogy beszámolunk az adott gárda idényéről, a főszereplők is megszólalnak.
Korábban megjelent cikkeink: Kometa-KVGY Kaposvári KK, Sopron KC, NKA Universitas Pécs, DEAC, SZTE-Szedeák, Endo Plus Service-Honvéd, Egis Körmend
Az OSE a 13. helyen végzett a 2024/25-ös szezonban.
A nyáron érkezett Sövegjártó Ábel (Falco), Ismet Sejfić (Sloboda Tuzla – Bosznia-Hercegovina), Peringer Balázs (Szolnok), Shaun Bernard Doss (KTP Kotka – Finnország), Gage Davis McMurrin Ostioneros de Guaymas – Mexikó), Brandon Randolph (T71 Dudelange – Luxemburg), Forray Gábor – vezetőedző (Körmend).
A csapatnál maradt: Ruják András, Balsay Ádám, Csuti Kornél, Kristyák Viktor, Szabadfi Márk, Takács Zsolt.
Werner Viktor, Duane Wilson, James Edward Bishop, Noah Dickerson, Illés Máté, Stefan Kenics, Árva-File Balázs, Czermann Máté (PVSK), Virginijus Sirvydis – vezetőedző – pedig távozott az együttestől.
Alapszakasz
Kifejezetten bíztatóan indult az Oroszlány szezonja két vereség ellenére, hiszen Forray Gábor csapata a két döntős ellen kapott ki összesen 13 ponttal nyitásnak. Ezt ráadásul sikerült megfejelni két győzelemmel, az NKA-val és a Kecskeméttel szemben.Három későbbi playoff-csapat ellen következett vereség – DEAC, Kaposvár, Sopron -, utána viszont még a Szegedet sikerült legyőzni, amivel 3-5-ös lett a mérleg.
A problémák azonban csak szaporodni kezdtek, Shaun Doss sérülés miatt távozni kényszerült, ráadásul helyettese, Adi Zahiragic mindössze két meccset élt meg a csapatnál. Trey Hollowellnek 5 összecsapás adatott meg, Eman Sertovic volt az ebből az időszakból, aki meg tudott ragadni a klubnál. A sérülések Sejficet és Gage Davis-McMurrint is alaposan hátráltatták az alapszakasz során, nem meglepő módón nagy pofonokba szaladt bele az Oroszlány ebben az időszakban – a ZTE 46, a Falco 28, a Szolnok 37, a Kecskemét pedig 17 ponttal nyert.
A KTE ellen már sem Hollowell, sem Davis McMurrin nem volt a csapat tagja, Major Bulcsú és – a Forray Gábor által jól ismert – Rudi Williams érkezett stabilizálni a helyzetet.
Az NKA ellen Sejfic már visszatért, a Sopron ellen pedig Williams nyerőemberré lépett elő idegenben, a DEAC, a Kaposvár és az ASE így is nagy falatnak bizonyult.
Utolsó öt alapszakasz-meccséből kettőt nyert meg az Oroszlány – a Szeged és az Alba ellen -, úgy hogy a Körmenddel és a ZTE-vel szemben is két ponttal maradt alul. Az OSE 2 pontról kezdthette meg a playoutot, köszönhetően annak is, hogy a Szegedtől levontak egy pontot.
Playout
Az alsóházi rájátszásban nehéz kezdés várt az oroszlányi gárdára, hiszen első öt meccséből négyszer idegenben volt jelenése. Az NKA elleni meccsen a szezon leggyengébb teljesítményével nyitott ráadásul az Oroszlány, majd a Körmendtől is kikapott. A hazai mérkőzésen aztán elkapta a ZTE-t az együttes.
A Szeged elleni vereséggel került igazán nehéz helyzetbe a Lions, hiszen a vereség ténye mellett egy 16 pontos hátrányt is összeszedett a csapat idegenben, amelyik kecskeméti vesztes meccsével 1-4-es mérleggel fordult.
A fordulást követően a Pécs és a Körmend is vereséget szenvedett a Krajnyik „Akác” András Sportcsarnokban, a ZTE elleni drámai mérkőzést után viszont nem csak visszavágott a Lions a Szedeáknak, de tette mindezt egy 18 pontos sikerrel, amivel biztossá vált, hogy amennyiben legyőzi az utolsó fordulóban a Kecskemétet az OSE, akkor bennmarad.
A KTE alaposan megizzasztotta ellenfelét, a félidőben vezetett is, de a második 20 percben az Oroszlány felőrülte a lila-fehér gárdát és kivívta a bennmaradást. Mivel a Szeged nyert a ZTE ellen a 10. fordulóban, az OSE ismét 13. lett.
Balsay Ádám: Tudtuk, hogy ha otthon nem kezdünk el meccseket nyerni, akkor nekünk végünk, megyünk másodosztályba
Fogalmazzunk úgy, hogy nem volt szerencsés alapszakaszunk. Több alapembert is cserélni kellett sérülések miatt, a légiós centerünket, Ismetet is elvesztettük hosszabb időre egy sérülés miatt, őt műteni is kellett, de úgy gondolom, hogy Csuti és Peringer Bazsi helytálltak a távolléte alatt. Ahogy mondtad, rengeteg egylabdás meccset vesztettünk, nem volt szerencsénk a mérkőzések végén, valamint fiatal csapat voltunk, hiányzott a rutin és a tapasztalat.
Először is el kellett felejtenünk az alapszakaszt. Úgy kellett nekimenni a playoutnak, mintha egy új bajnokság lenne, ahol minden meccsen az életünkért harcolunk. Nem teljesen sikerült, az első meccsen egy hatalmas pofonba szaladtunk bele Pécsen. Lehet, hogy ez kellett a csapatnak, bár az eredményen még nem látszott az első szakaszban, de meccsről meccsre jobban játszottunk, valamint a küzdéssel és az akarással sem volt baj.
Számítottunk rá, hogy nem lesz könnyű dolgunk az első szakaszban, mivel öt meccsből négyet idegenben játszottunk. Tudtuk, hogy ha otthon nem kezdünk el meccseket nyerni, akkor nekünk végünk, megyünk másodosztályba. Ez nem lett volna fair sem a várossal, sem a szurkolókkal szemben, akik egész évben lelkesen biztattak minket jóban-rosszban, és nyilvánvalóan a saját karrierünkre sem vetett volna jó fényt. Ezt sikerült mindenkinek megérteni.
Hozzátenném még, hogy egy ilyen első szakasz után is kijöttek a szurkolóink a meccsekre és biztatták a csapatot, mindegy, hogy éppen szerdai vagy szombati mérkőzés volt. Ez rengeteg erőt és lendületet adott a csapatnak, és ezúton is szeretném megköszönni nekik, ahogy az egész éves támogatást!
Hamarosan találkozunk, bízom benne, hogy több örömet fogunk okozni, mint az elmúlt szezonban.
Forray Gábor: Hittem abban, hogy a sors igazságos, és kifizetődik az a kemény munka, amit beleraktunk ebbe a szezonba
Tavaly beszéltem Körmenden a pechszériánk során arról, hogy talán indiántemetőre épülhetett a csarnok. Nos, idén is eszembe jutott, hogy lehet, valaki megsértette a bányászok védőszentjét, Borbálát. Sok érdekes dolog történt velünk.
Gondolkodtam az okokon, én úgy látom, hogy mindkét csapat esetében igaz volt az, hogy vékony volt a keret, vékony jégen jártunk. Míg néhány csapat sokak szerint túl is biztosít egy-egy posztot, mi patikamérlegen mértük ki a rotációt. Ez volt Körmenden is.
Egy-egy játékos kiesése ezért sokkal nagyobb érvágás volt számunkra. A sérüléseink nem a túlterheltség miatt következtek be, balesetek okozták őket.
Úgy érzem, hogy az alapcsapat kialakítása kifejezetten jól sikerült, a légiósok jó minőséget képviseltek, a magyar mag pedig adott volt. Ami a nehézséget okozta, hogy a magyarjaink nagy része korábban csak epizódszerepet kapott. Szerintem pont ebből fakad, hogy sok egylabdás meccset vesztettünk el.
Ahhoz, hogy valaki megszokja a puskaport, a frontvonalba ki kell menni. Ez a folyamat hibákkal jár, ez elkerülhetetlen. Emellett volt, hogy magasember nélkül álltunk ki.
Szezon közben nehéz igazolni, szűk a piac, nyilván az anyagi forrásaink is limitálták a mozgásterünket. Az év végi eredmény azt igazolja, hogy jól dolgoztunk. Hozzáteszem, Doss és Gage-Davis a légiósok között az egész bajnokság élmezőnyében lett volna pontok és VAL alapján.
Emiatt a fiatalokra nagyobb terhet kellett raknunk. Ezt sokszor elbírták, és jó dolgokat mutattak, de ahogy említettem, ez szarvashibákhoz is vezetett, amelyeket utólag visszanézve akár a szilveszteri humorosba is el lehetne tenni.
A playoutot elnézve ennek ellenére ez a bizalom kifizetődő volt, ezért is sajnálom egy kicsit, hogy nem tudtuk megtartani a srácokat, mert meggyőződésem, hogy a következő szezonban sokkal nagyobbat tudtunk volna előrelépni. Sok sikert kívánok nekik!
Így sem vagyunk elkeseredve, csak egy új csapatot kell építenünk. Meg is fogjuk ezt oldani! Bízom benne, hogy szerencsésebb idényünk lesz a sérülések szempontjából.
A playoutra rátérve: az alsóházi rájátszás sokkal veszélyesebb, mint a playoff. Ez olyan, mint amikor év végén a diák felel a kettesért, ott ötösre kell tudni az anyagot! Nincs új sansz.
Komoly hullámvölgyek és hullámhegyek voltak ebben az időszakban. Az NKA ellen például vállalhatatlan első negyeddel buktunk el simán az első körben, de innen szépen felálltunk és összekaptuk magunkat.
A mélypont talán a Zalaegerszeg elleni vereség volt, hiszen a Szeged nyert, sokan már elkönyveltek minket kiesőként. 17 ponttal kellett vernünk a Szedeákot ahhoz, hogy a saját kezünkben legyen a sorsunk. Szombatról szerdára kellett mentálisan és fizikálisan rendbe tennünk magunkat, ez sikerült, és 18 ponttal győztünk. Vért és verejtéket izzadva vertük végül a Kecskemétet, amivel összejött a bennmaradás.
Nekem is új volt a playoutban vezetni egy csapatot, óriási volt a tét. Ráadásul a kilencedik és a tizedik helyezett hamar bennmarad ebben a rendszerben, onnantól pedig láthatóan felforgatott kerettel állnak ki. Ennek mi is volt amikor kárvallottjai voltunk, de persze volt, amikor nekünk kedvezett. Azt gondolom, a négycsapatos rendszer igazságosabb lesz, és bízom benne, hogy nem ebben leszünk érdekeltek.
Próbáltam nyugalmat sugározni végig. Sokszor támadtak azzal, hogy a saját csapatomat bántottam a nyilatkozataimmal, ez nem igaz. Én egy olyan edző vagyok, aki, ha dicsérni kell, dicsér, de ha valami nem tetszik, azt szóvá teszem.
Tudom, hogy manapság sokkal elfogadottabb, ha mindenre bólogatunk, mint egy szülőnek, nekem sem az a dolgom, hogy minden helyzetben ajnározzam a játékosokat. Ezt ők megszokták, tudják, hogy tűzön-vízen átmegyek értük, bármiben velük vagyok, de a saját érdekük, ha valami nem jó, arról beszéljünk.
Hittem abban, hogy a sors igazságos, és kifizetődik az a kemény munka, amit beleraktunk ebbe a szezonba.
Köszönöm a vezetőknek, hogy türelmesek voltak, ők is látták, hogy dolgozunk, hogy lépegetünk előre. Nemcsak türelmesek, de nyugodtak is voltak, ez pedig átragadt a stábra és a játékosokra is.
Az egész playout során OSE–Szeged versenyfutás zajlott, ez talán kicsit elaltatta a Zalaegerszeget. Nem hitték, hogy gondban lehetnek, én sem gondoltam volna ilyen kerettel…
Hálás vagyok a közönségünknek, kijelenthetem, hogy egy ilyen támogató közeg a mai világban már ritka, ilyen eredmények mellett. Amikor jól megy egy csapatnak, akkor persze mindenhol támogatják a klubot, de olyan hely, mint Oroszlány, ahol a legnehezebb helyzetekben is kitartó a közönség, kevés van! Tudtunk örömet okozni nekik a bennmaradással, elképesztő a szeretet, amit kaptunk! Bízom benne, hogy jövőre még több örömet tudunk nekik adni!