Évértékelő – MVM-OSE Lions

Ahogy tavaly is, úgy idén is hozunk nektek egy-egy cikket mind a 13 bennmaradó csapatról, ahol amellett, hogy beszámolunk az adott gárda idényéről, a főszereplők is megszólalnak.

Korábbi cikkeink: SZTE-Szedeák, Endo Plus Service-Honvéd, Alba Fehérvár, Sopron KC, NKA Universitas Pécs, Egis Körmend, Zalakerámia ZTE KK, DEAC

Az Oroszlány két kilencedik hely után vágott neki a 2024/25-ös szezonnak, ahol a csapat célja az volt, hogy visszakerüljön a rájátszás mezőnyébe.

A nyáron érkezett Takács Zsolt (Falco), Chico Carter Jr. (DePaul Blue Devils – Egyesült Államok), Jamarius Burton (Kortrijk Spurs – Belgium), Noah Dickerson (Landstede Hammers Zwolle – Hollandia), Csuti Kornél (Zalaegerszeg), Stefan Kenics (Arka Gdynia – Lengyelország). Maradt: Ruják András, Árva-File Balázs, Werner Viktor, Szabadfi Márk, Illés Máté, Balsay Ádám, Kristyák Viktor, Czermann Máté, Váradi Kornél – vezetőedző. A távozók sorát Gáspár Mátyás (Körmend), Imran Polutak (Rabotnicki – Észak-Macedónia), DeAndre Gholston (Le Portel – Franciaország), Kyle Riddley (Alabama – Egyesült Államok), Khalid Thomas (Konyaspor – Törökország), Shawn Stevenson (Brampton – Kanada) alkotta.

Az alapszakasz

Nehéz sorsolással kezdett az MVM-OSE Lions, hiszen két idegenbeli meccs várt a csapatra, az NKA Pécs és a Szolnok ellen, ezekből végül egyiket sem tudta megnyerni a gárda. A ZTE és a Kecskemét elleni sikerekkel viszont úgy tűnt, hogy visszanyerte stabilitását Váradi Kornél legénysége, de a Szeged, a Falco, a Sopron és a Honvéd is nagy falatnak bizonyult. Reménykedésre adhatott okot az Alba és a PVSK legyőzése, ám mint kiderült, ez nem hozott változást.

Sorozatban öt vereség következett, így értelemszerűen lemaradt a Magyar Kupa indulásról az Oroszlány, a Szolnok elleni bravúr viszont még reménysugarat adott a rájátszás szempontjából és bár a Kecskemét megverte a csapatot, a Szeged ellen összejött a siker. Újabb négy vereség – melyből három, a Falco, a Sopron és az Alba elleni nagyon sima volt – viszont gyakorlatilag megpecsételte az OSE sorsát, a PVSK elleni siker csak szépségtapasz volt.

A Körmend elleni vereség után váltott a vezetőség, Váradi Kornélt Virginijus Sirvydis váltotta, az alapszakaszban viszont már nem nyert meccset a Lions, amelyik 26 fordulót követően a 12. helyen végzett.

A playout

Stefan Kenics kiesését követően nagyon nehezen indult az alsóházi rájátszás az Oroszlány számára, hiszen minden odavágót elvesztett a gárda, 0-5-ös mérleggel pedig a PVSK elleni vereség miatt visszacsúszott a csapat a kieső helyre.

Ezt követően viszont magára talált az oroszlányi együttes, a visszavágókon csak Szegeden kapott ki, ezzel sikerült elérni, hogy az utolsó fordulóban rendezendő PVSK elleni meccsnek már nem volt tétje, az OSE 13. lett.

Takács Zsolt: A mélypont egyértelműen a PVSK elleni playoutos vereség volt

Az alapszakaszról…

Ha visszatekintek az alapszakaszra, úgy gondolom, hogy a sok hátráltató tényező miatt nem sikerült igazán megtalálnunk a megfelelő ritmust, amint egy jobb időszakban kezdett összeszokni a csapat, jött egy sérülés vagy légióscsere, ami teljesen átírta a terveinket, folyamatos útkeresésben voltunk, ez az egész szezonra igaz. Szerettünk volna bejutni a legjobb nyolcba, de végül ettől jócskán elmaradtunk, emiatt nyilván csalódottak vagyunk.

A playoutról

Az edzőcsere új impulzust adott a keretnek, de ez azzal is járt, hogy szoros meccseket ugyan tudtunk vívni, de a változtatásokhoz való hozzászokás láthatóan időbe telt, ez természetesen frusztráló, amikor egy nehéz helyzetben lévő csapat egylabdás összecsapásokat veszít. A mélypont egyértelműen a PVSK elleni playoutos vereség volt, az első öt fordulóban nyeretlenek voltunk, az utolsó helyen álltunk, nem néztek ki jól az esélyeink.

Próbáltuk átbeszélni a dolgokat, megpróbáltunk kiadni magunkból mindent, mert már nem volt veszíteni valónk, a legjobbkor jött emellett Stefan Kenics visszatérése is. Sikerült kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtanunk, onnantól pedig, hogy átszakadt a gát, szerencsére ki tudtuk vívni a bennmaradást.

Az új szerepkörről

A Falco nyilván más kávéház, meg kellett szoknom a változásokat, mert azért jöttem Oroszlányba, hogy nagyobb lehetőséghez jussak, utólag már kijelenthetem, hogy ez össze is jött. A kezdeti időszakban azért érezhető volt a játékomon, hogy az új szerepben még nem éreztem magam komfortosan, nem voltam elég stabil, teljesen új légkörbe kerültem, rögtön a mélyvízbe. A playoutban fizetődött ki az egész éves munka, hálás vagyok az edzőnek, hogy bízott bennem, úgy érzem sikerült élnem a lehetőséggel. Innen szeretném folytatni jövőre.

A szurkolóknak…

Nagyon hálásak vagyunk a szurkolóknak, amiért végig mellettünk álltak, a legnehezebb pillanatokban is. Bízom benne, hogy jövőre jobb eredményt tudunk majd elérni, ez a fő célunk.

Beck Ferenc: Sokkal nagyobb reményekkel vágtunk neki ennek a szezonnak, viszont az eredmények alapján ezek túlzónak bizonyultak

Nehéz pár mondatban összefoglalni mindazt, ami történt velünk idén. Még nem szívesen emlékszem vissza erre a szezonra, de a tanulságokat és a konzekvenciákat le kell vonni és előre tekinteni. Az első és talán legfontosabb, hogy a szponzoraink számát és a támogatások összegét feltétlenül növelnünk kell a következő szezontól, mert amióta feljutottunk egyfolytában pengeélén táncolunk gazdaságilag! A szakmai konzekvenciákat is át kell értékelnünk, persze ez is elsősorban gazdasági kérdés, de ettől függetlenül gyorsabb és határozottabb döntéseket kell hoznunk a jövőben.

Szeretnénk a következő években is a legfelsőbb osztályban szerepelni, de ahhoz bizony változtatni kell.

Sokkal nagyobb reményekkel vágtunk neki ennek a szezonnak, viszont az eredmények alapján ezek túlzónak bizonyultak. Ugyanakkor amikor a csapatot összeraktuk és láttuk, hogy milyen minőségű légiósokat tudunk igazolni, akkor jogos volt a remény. Már a kezdet kezdetén az egyik légiósunkat el kellett küldeni szívpanaszok miatt, amit sem ő, sem mi nem tudhattunk előre, mert nem volt előjele, de amikor láttuk, hogy nincsen jól, egyértelművé vált a helyzet.

Már az igazolásaink után is lehetett látni a törekvéseinket, hogy fiatalítunk, készülünk a jövőre, hiszen ismét újfajta szabályrendszernek kell megfelelnünk. Folytatjuk ezt az utat a következő időszakban, mert ha nem építünk a fiatalokra, akkor le fogunk maradni. Azt gondolom, az előző év másik pozitívuma a bennmaradás mellett, hogy Szabadfi Márk, Takács Zsolt, Csuti Kornél, és a többi fiatal szépen felvette a ritmust az alsóházi rájátszásban.

Chico Carter esetében többet vártunk a feltérképezése után, problémát okozott, hogy hamar cserélnünk kellett, ott volt Hill, aki összesen egyszer lépett pályára nálunk nagyot hibáztunk. Visszatekintve a szezon maga a játékosokat tekintve nagyon hullámzó volt, pláne ugye, hogy Jamarius Burton személyében egy olyan hátvédet veszítettünk el november végén, akinek komoly szerepet szántunk, nagyszerű játékosnak gondoltuk. Ugyan mindent megtettünk, hogy visszatérhessen, de sajnos elkerülhetetlenné vált a műtét és azután távozott a klubtól.

A bajnokságban az extra hosszú szünetek is hátrányosan érintettek minket. Ha megnézzük az eredményeket, mikor nyertünk egy rangadót pl. az Olaj ellen, rögtön jött egy szünet és épp ez történt az Alba elleni sikert követően is. Így nem is tudtunk ritmusba kerülni.

Kornél is, mi is sokáig hittünk benne, hogy megfordul a szerencsénk, de be kellett látnunk, hogy változás kell ahhoz, hogy legalább a bennmaradást kivívjuk.

A playoutot már az új edzővel Virginijus Sirvydisszel kezdtük. Még szinte el sem kezdődött és Stefan Kenicsnek megsérült a bokája, így az első négy mérkőzésen nem tudott a rendelkezésünkre állni. Ő nagyon fontos alkotóeleme volt a csapatunknak, biztos vagyok benne, hogy sikeresebbek lettünk volna vele már az elején. Csak elég megnézni mennyit adott hozzá a játéka, amikor visszatért. Nagyon mély nyomot hagyott bennem a PVSK elleni hazai mérkőzés, egyben nagyon fontos tanulságokkal járt az a vereség saját és külső szempontokból is. Összességében nézve a vége jól alakult, sikerült úgy bennmaradnunk, hogy már tét nélkül utazhattunk az utolsó fordulóban Pécsre, ez nagy dolog volt.

Elnézve a bajnoki döntőt, teljesen együtt tudok érezni a Falcóval, amikor a csapat lejtmenetben van, akkor nagyon nehéz visszakormányozni. Minden tiszteletem innen is Virginijus Sirvydisnek, mert olyan feladatot vállalt el, amelyet nagyon kevesen tettek volna meg.

Eddig hosszan beszéltem az idényről, viszont még szólnom kell a szurkolóinkról, akikkel kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy hála és köszönet amiért kitartottak mellettünk ebben a nehéz helyzetben is. Megyünk ezen az úton tovább és az edzőnkkel, Forray Gáborral azon dolgozunk, hogy jövőre egy sikeresebb idényt zárhassunk.