Évértékelő – Falco-Vulcano Energia KC Szombathely

Tavaly nyáron nagy átalakuláson ment át a 2022-es bajnokságot megnyerő Falco. A csapat magyar magjából távozott Benke Szilárd (BCM Gravelines Dunkerque – Franciaország),Váradi Benedek (Rytas Vilnius – Litvánia), Golomán György (BC Lietkabelis – Litvánia) és Somogyi Ádám (Alba Fehérvár), a légiósok közül pedig Marvin Clark (Hamburg – Németország)és Deontae Hawkins (Ionikos, Görögország).

A korábbi évértékelős cikkeinket itt érhetitek el: MVM-OSE Lions, DEAC, Egis Körmend, Budapesti Honvéd SE, Arconic-Alba Fehérvár, Atomerőmű SE, Zalakerámia ZTE KK, Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét 

A fentemlített távozókat Matthew Tiby (Telenet Giants Antwerp, Belgium), Krivacsevics Márkó (Egis Körmend), Zach Brown (Hamburg Towers, Németország), Ray Cowels (Legia Warszawa, Lengyelország) és Stefan Pot (Kolossos H Hotels – Görögország) hívatott pótolni.

Európa

A Falco nehéz csoportba került a Bajnokok Ligájában, de ígéretesen kezdett, a Strasbourg ellen idegenben is csak hajszálon múlott a siker. A második fordulóban jött egy hatalmas siker a Murcia ellen hazai közönség előtt, ezt követően azonban a spanyol rivális visszavágott, a Tofas pedig oda-vissza jobbnak bizonyult a szombathelyieknél. Bár az utolsó fordulóban már esély nem volt a továbbjutásra, a Falco otthon győzelemmel búcsúzott a sorozattól, miután megverte a Strasbourgot. A 2-4-es mérleg a csoport negyedik helyére volt elég, de a gárda megmutatta, hogy bárikre veszélyes tud lenni a BL-mezőnyben.

Bajnokság

A nagy változások után sokan azt gondolták, hogy a Falco visszaesik és voltak olyanok is, akik eddig nem mentek el, de azt mondták, hogy idő kell mire összeáll a címvédő a nyár után. Az első két forduló így is nézett ki a Honvéd ellen idegenben a vártnál szenvedősebb meccsen nyert a csapat, majd hazai pályán vereséget szenvedtek a Kaposvár ellen.

Nos ezt követően elindult a henger, a Falco 1-1 után sorozatban tizennégy győzelmet aratott, természetesen kvalifikálta magát a Magyar Kupába és leszakítva az üldözőket első helyen állt a tabellán. Ami még inkább megdöbbentő, hogy a szombathelyiek ebből a tizennégy meccsből 10 alkalommal legalább 10 pontot vertek ellenfelükre.

A DEAC állította meg végül a menetelést, a maradék 8 meccsből aztán még háromszor elvérzett Milos Konakov együttese, de 21-5-ös mérleggel így is magabiztosan nyerte az alapszakaszt, megszerezve ezzel a pályaelőnyt a teljes rájátszásra.

Ami a Magyar Kupát illeti, a Falco rögtön az első körben döntőnek is beillő csatát vívott az Albával, végül Perlék utazhattak a négyesdöntőre, ahol esélyt sem adtak sem a Kecskemétnek, sem a Sopronnak, így magabiztos teljesítménnyel zsebelték be a csapat történetének második kupagyőzelmét, mely remek alaphangot adott a Playoffra.

A Falcóra a DEAC várt az első körben, viszont rögtön az első mérkőzésen nagy csapás érte a vasiakat, hiszen Zach Brown súlyos térdsérülést szenvedett, s mint az hamar kiderült, a bajnokság hátralévő részében nem segíthette társait. Ennek ellenére a Debrecennek nem sikerült komoly ellenállást tanusítania, söpréssel ment tovább a címvédő. A ZTE – az idény meglepetés csapata – következett, de mire észbe kapott az ember két nagy pofonnal már 0-2-es hátrányba találta magát a Krasovec-legénység, ráadásul Liam O’Reilly is kiszállt idő közben a szériából. A harmadik meccsen ennek ellenére is sikerült komoly meccset játszania Szombathelyen a két csapatnak, végül Perl dobása döntött a hosszabbításban, a Falco ismét söpört és döntőbe jutott.

A fináléban az Alba Fehérvár volt a sárga-feketék ellenfele, s az első mérkőzésen idegenben is megcibálta az oroszlán bajuszát a Fehérvár, de nagy hátrányt ledolgozva fordított a Falco. A recept ugyan ez volt a második mérkőzésen is, csak itt épp az Alba mutatott be hatalmas fordítást és kiegyenlített. A két csapat folytatta a sormintát a harmadik és negyedik mérkőzésen is – igaz nagy drámák nélkül -, így ötödik, mindent eldöntő mérkőzés következett. Ez a várakozásoknál jóval simább meccset hozott, a Falco sorozatban negyedszer lett bajnok és története során másodszor duplázott.

Az érintettek:

Milos Konakov, vezetőedző: A tavalyi nyár átalakította nagyon a csapatot, sok meghatározó játékos távozott – utólag szerencsére mondhatom, hogy sikerült jól megoldanunk a pótlásokat, megtaláltuk a puzzle-darabokat, nagyszerűen dolgozott az egész csapat az első pillanattól kezdve. A bajnokság elején rozsdásabb volt a játék, az újonc ellen megszenvedtünk, az első hazai mérkőzésünkön pedig kikaptunk a Kaposvártól, látszott, hogy mindenki kereste a helyét a csapatban még. Onnantól kezdve nagyon jól meneteltünk, sorozatban tizennégy meccset nyertünk meglett a kupában a hazai pálya előnye a negyeddöntőben, ami nagyon fontos volt, szerettük volna kijavítani a tavalyi “kupa-csorbát”. Szerencsére bejutottunk a négybe, aztán két jó meccsel a trófeát is elhodítottuk, nagy lökést adott ez nekünk, célunk volt. Sérülésekkel sajnos már akkor is bajlódtunk, Verasztó Peti kidőlt – ő az öltözőben egy nagyon fontos személyiség -, a srácok azonban így is bebiztosították a az alapszakasz-győzelmet. Külön hozzátenném, hogy nagyon örülök a BL-szereplésünknek, bár a legjobb 16 nem jött össze, de egy jó csoportban topligás csapatok ellen bizonyíthattunk, volt esélyünk a továbbjutásra – és ez nagy dolog -, most ez nem jött össze. A playoffban sajnos rögtön az elején kidőlt Zach Brown, aki abban az időszakban talán a legjobb formában lévő játékosunk volt – fizikálisan, mentálisan és a pályán is. De a játékosok bebizonyították, hogy napról-napra tudnak váltani a rendszerben, hogy közösen elérjük a céljainkat, nagyon büszke vagyok mindenkire. A döntőben tudtuk, hogy egy ki-ki párharc vár ránk az Alba ellen, a második meccsen összeomlottunk, sikerült belőle felállnunk, aztán a negyedik mérkőzésen a támadójátékunk csúszott el, ezért a Fehérvár ki tudott egyenlíteni, az ötödik találkozón kijött, hogy miért is olyan fontos a hazai pálya előnye, elképesztő extázisban játszottak a fiúk, emlékszem csak annyit tudtam mondani a mérkőzés után, hogy “Váó!”. Azóta többször visszanéztem, fantasztikus hangulat volt, nagyszerűen küzdöttünk. A duplázás ritkán adatik meg, elképesztően boldog vagyok, hogy ez is összejött, gratulálok a stábnak, a játékosoknak és mindenkinek aki segített minket, a szurkolóknak nagyon hálásak vagyunk a támogatásukért, nélkülük nem sikerült volna. Most következik egy kis pihenés, aztán teljes erővel nekiállunk a munkának!

Keller Ákos: A bajnokság elején, nem érződött az átütő erő a csapaton, nyilván ez köszönhető a nyári változásoknak. A Honvéd elleni mérkőzés után szeptikus voltam, aztán Strasbourgban remekül helytálltunk, de a Kaposvár elleni vereség ismét kételyeket ébresztett bennem. Ezt követően kemény munkával napról-napra léptünk előre, kezdtünk egyre jobban összeszokni és látszott, hogy akkor is erős csapat vagyunk, ha nem csak a magyarok húzzák a szekeret. Ez a lendület kitartott az alapszakaszban – még ha egy-két vereség be is csúszott -, sikerült ezt átmentenünk a kupára is. A rájátszásban érzékenyen érintettek a sérülések, leszűkült a rotációnk, így az volt a célunk, hogy minél hamarabb lezárjuk a párharcokat. Az első két körben ez tökéletesen sikerült, a döntőben is lett volna rá lehetőségünk, hiszen a második meccsen 22 ponttal is vezettünk…Végül 5 meccses széria kerekedett ebből, ahol a rutin, az akarás és a játéktudás döntött, a mi javunkra. Örülök, hogy maradok Szombathelyen, cél természetesen az újabb bajnoki cím!