Évértékelő – Endo Plus Service-Honvéd

Ahogy tavaly is, úgy idén is hozunk nektek egy-egy cikket mind a 13 bennmaradó csapatról, ahol amellett, hogy beszámolunk az adott gárda idényéről, a főszereplők is megszólalnak.

Korábbi cikkünk: SZTE-Szedeák

Az Endo Plus Service-Honvéd nagyszerű szezont zárt 2023/24-ben, hiszen nagy hajrával rájátszásba jutott a piros-fehér gárda, s bár a Falco ellen kikapott a negyeddöntőben, a helyosztókon remekül szerepelt és ötödik helyen végzett.

A nyáron érketett Balogh Máté (Alba), Mucza Tamás (Szeged), Quentin Hardrict (Iverioni Gori – Georgia), Darko Bajo (BC Vienna – Ausztria), Shane Gatling (BBC Bayreuth – Németország) és Milos Grubor (Metalac – Szerbia). Reizinger Máté, Filipovic Stefan, Simon Kristóf, Kopácsi Ákos, Hajdu Péter, Karda Dominik, Major Bulcsú, valamint Zlatko Jovanovic vezetőedző maradt, a távozók Isiah Brown (Juvi Cremona – Olaszország), André Wesson (Dziki Warszawa – Lengyelország), Jalen Henry (Tartu Ülikool – Észtország), Ilija Djokovics (Mornar Bar – Montenegró), Bazsó Brúnó (MAFC), Peringer Balázs (Szolnok), Vámos Ádám (MAFC) voltak.

Az alapszakasz

Az idei szezon viszont nagyon nehezen indult a fővárosiak számára, Simon Kristóf sérülés miatt sokáig nem tudott pályára lépni, Darko Bajo három, Quentin Hardrict pedig hat mérkőzés után távozott, a Honvéd pedig hat vereséggel kezdte a idényt. Az alaposan megtizedelt keret ennek ellenére a Szegedet és az Oroszlányt le tudta győzni, viszont a Sopron, a Falco és az Alba nagy falatnak bizonyult, emiatt 2-9-cel állt a csapat 11 mérkőzést követően.

Zlatko Jovanovic problémái sokasodtak a pályán kívül, hiszen Filipovic Stefan és Alekszanar Szokolovics is huzamosabb ideig nem állt a szakember rendelkezésére, így a pécsi, PVSK elleni sikert követően három újabb vereség csúszott be. Ezt követően viszont jobbra fordultak a dolgok, az együttes a következő hat meccséből ötöt megnyert, Balogh Mátét ugyan elvesztette az évre, de Tanoh Dez András visszatért a válogatott szünet idején.

Már-már a rájátszás felé kacsingatott a nagy múltú klub, viszont a Sopron ellen a gyenge második félidő a meccsbe került, a Falco ellen az év egyik legizgalmasabb találkozóján csak kétszeri hosszabbításban kapott ki a Honvéd, zárásként pedig jött egy győzelem a PVSK ellen és két vereség, Székesfehérváron és Körmenden.

A playout

A tizedik helyen végzett az alapszakaszban a gárda, ennek köszönhetően jó helyzetből, 5 pontról várhatta a playoutot, akkor is, ha Szokolovics és Grubor kiválása után két légióssal maradt. Hamar eldőlt, hogy a kiesés réme nem fogja fenyegetni Simonékat, az első hat kört ugyanis 4-2-es mérleggel abszolválták. Innentől már nem volt tétje igazán a Honvéd számára az alsóházi rájátszásnak, de három vereség után a szép búcsú összejött, hazai pályán az NKA ellen.

Simon Kristóf: Büszke vagyok a fiúkra, ez a csapat rengeteget dolgozott, nem jöttünk zavarba akkor sem, amikor a legnehezebb volt

Az alapszakaszról…

Az alapszakasz olyan volt, amilyen, példátlan mennyiségű dolog hátráltatott minket. Ebből nehéz volt felállni, sokat is változott a keret az idény folyamán, próbáltuk megtalálni a helyes darabokat a kirakósba, amikor ez sikerült, újabb sérülések következtek. Az elvégzett munka mennyiségét és minőséget mutatta, hogy légiósok hiányában is fontos meccseket tudtunk nyerni, ki is lehet mondani, ha kicsit szerencsésebbek vagyunk, akkor ott lehettünk volna a legjobb nyolcban. Ennek ellenére büszke vagyok a fiúkra, ez a csapat rengeteget dolgozott, nem jöttünk zavarba akkor sem, amikor a legnehezebb volt és a szakmai stáb sem. Nem volt rajtunk nyomás a vezetőség felől se, nem nyomta rá negatívan a bélyegét a szezonra semmi negatív belső dolog.

A playoutról…

A playouttal kapcsolatba arra tudok visszacsatolni, hogy konzisztensen tettük a dolgunk. Amíg az alapszakaszban sokszor nem volt szerencsénk és sokszor elbuktunk végjátékos meccseket, például a Körmend elleni vereségre gondolok, de lehetne még említeni más összecsapást. Lehet ez volt a tanulópénz, amivel felvértezve az alsóházi rájátszás elején rendre jól jöttünk ki a szoros csatákból, tudtuk már, hogyan kell menedzselni ezeket a szituációkat. Ha nem is szép játékkal, de extra védekezéssel és nagy küzdéssel megtartottuk a 10. helyet.

A szurkolóknak…

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a szurkolóknak a kitartást és a támogatást. Sokkal jobb eredmény szeretnénk elérni jövőre, mindent meg fogunk ezért tenni és, hogy megörvendeztessük őket. Remélem, hogy még többen kilátogatnak majd és büszkék lesznek ránk!

Zlatko Jovanovic: Tapasztalataim alapján a siker egy érzés, ami nem feltétlenül számszerű helyezéssel vagy medállal a nyakadban jár!

Az előző év eredménye egy csoda volt, ahogy viszont azt a sportból tudjuk, egy ekkora sikert nehéz megismételni. El kell mondanom, hogy tapasztalataim alapján a siker egy érzés, ami nem feltétlenül számszerű helyezéssel vagy medállal a nyakadban jár. Amit ebben a szezonban elértünk a problémáinkat figyelembe véve, sikeresebbként hat számomra, mint a tavalyi, tudom, hogy ez furcsán hangozhat.

0-6-tal kezdtük, Szegedre egy légióssal utaztunk, az OSE ellen kettővel, de Milos Grubor saját felelősséget vállalva volt csak velünk, még is nyerni tudtunk. Ezt követően ami történt velünk – Simon, Filipovic, Balogh vagy Szokolovics sérülésével együtt -, arra nehezen találok szavakat, nagyon büszke vagyok a fiúkra! A 10. hely egy dolog, ez nem változtat ezen. Ilyen szituációban még soha nem voltam sem játékosként, sem edzőként, őrült pechünk volt egész évben. Ilyen a sport, ez benne van minden nap, ezt el kell fogadnunk.

A playoutra gyakorlatilag két légióssal maradtunk, az én filozófiám az, hogy amilyen munkát végzel egész évben, olyan eredményeket érsz el a mérkőzéseken. Azt gondolom jó munkát végeztünk, a srácok keményen dolgoztak napról napra a hátráltató tényezők ellenére is, ez megmutatta nekem, hogy jó irányba haladunk. Nálunk a Honvédnál feladatunk, hogy minden nap azon legyünk, hogy jobbak legyünk mint az előzőn, emellett pedig a fiatal játékosok beépítése, ezt fogjuk folytatni!

Azt gondolom ezek a folyamatok vezettek odáig, hogy a padlóról is fel tudtunk állni, a szezon második felében pedig remek meccseket produkáltunk. A playoutban minden összecsapás egy döntő, a legtöbb fontos mérkőzést behúztuk, a Szeged ellen kétszer kaptunk ki egészen őrült végjátékban. Nagy tanulságokkal szolgált ez az év, büszke vagyok mindenkire.

Hálás vagyok a szurkolóinknak, mert egész évben mellettünk álltak. Az én szemeben az, hogy bíznak bennem az itteni emberek – a fanatikusok, a vezetőség – még többet jelent, mint, hogy szeretnek. Fodor Mártonnak külön szeretném megköszönni, hogy egész évben, 0-24-ben zargathattam a gondolataimmal, ötleteimmel, problémáimmal, nagyon várom már a következő évet!

Fodor Márton: Ez a 10. hely így visszagondolva – bár szerettünk volna rájátszásban játszani – reális és a körülményeket figyelembe véve nem rossz eredmény

Egy nagyon hektikus és nehéz évet hagytunk magunk mögött, ez egyértelmű, nem csak számunkra, hanem a közvélemény számára is. Nem kell ecsetelnem, hogy ennyi sérülés mennyire megvisel egy csapatot, nem csak, abban az értelemben, hogy egyes játékosokat hosszabb időre elvesztettünk, de mentálisan és lelkileg is. Beragadtunk a rajtnál, ez nem kérdés, rosszul kezdtünk, az egyik légiósunk már betegen érkezett, közben mononukleózisos lett, Quentin Hardrict amilyen jól kezdte az előszezonban, annyira nem találta magát az alapszakaszban. Egyből bele kellett nyúlni a keretbe, nem is egyszer vagy kétszer, ez az amit a költségvetésünk megsínylett, hirtelen kellett döntéseket hoznunk, amik jól is sikerültek volna, ha az érkező játékosok sem sérültek volna meg, elvesztettük emellé még Szokolovicsot és Filipovicot is a legkritikusabb időszakban.

Ennek ellenére egy nagyon nagy hajrával – amikor valamilyen szinten teljes kerettel voltunk – azt mondom volt reális esélye, hogy nyolcba jussunk, ez sajnos nem sikerült, nem csak a sérülések miatt hangsúlyozom, viszont ezt így nagy eredménynek tartom. Fontos mérkőzéseket nyertünk meg, Pécsett az NKA ellen, Kecskeméten vagy Oroszlányban, ami a végelszámolásban nagyon fontos volt.

A playouttal kapcsolatban csak csatlakozni tudok Zlatko Jovanovichoz, megtartottuk a 10. helyünket ami hatalmas dolog, hiszen idő közben Milos Grubor is kiszállt, igazából szinte mind a 10 mérkőzésre két légióst tudtunk nevezni. Ehhez hozzá tartozik, hogy Tanoh Dez Andris – akit már csak presztízsből is próbáltunk visszacsábítani – nagyon sokat segített nekünk, hogy elérjük az alapcélunk, a bennmaradást. Ez a 10. hely így visszagondolva – bár szerettünk volna rájátszásban játszani – reális és a körülményeket figyelembe véve nem rossz eredmény. Meg is kell becsülnünk, elég ránézni arra, milyen csapatok harcoltak az elmúlt szezonokban a bennmaradásáért.

Akadémiai csapatként kötelességünk beépíteni a keretbe a fiatalokat, azt gondolom nem érheti szó a ház elejét emiatt. Ha megnézzük a játékperceket, ez a srácok elég sok időt töltenek a pályán, talán több lehetőséget kaptak, mint amikor a fiatalszabály még érvényben volt. Hajdu, Reizinger, Kopácsi, Dócs már most megmutatta magát, de vannak még játékosok akik kopogtatnak az elsőcsapat kapuján. Ebből a szempontból elégedettek lehetünk.

Nyilván a kétmagyaros-szabály az abból a szempontból nehéz lesz számunkra, ha mondjuk kulcsjátékosaink közül elveszítünk valakit, nehéz lesz a pótlásuk. Azon dolgozunk, hogy ez ne így legyen, viszont reálisan nézve a piacot, nem nekünk áll a zászló. A jövőt így nehéz tervezni, én azt gondolom, hogy ha valaki a feljutáskor azt mondja, hogy a negyedik szezont is az A csoportban fogjuk kezdeni, azt mindenki aláírja, ez egy hatalmas siker, nekünk ebben kell gondolkodni, persze szeretnénk előre lépni, emiatt megteszünk mindent.

Az edző személye volt a legfontosabb számunkra, nagy dolognak tartom, hogy hosszabbítani tudtunk Zlatkóval, hiszen elég sokan keresték. Meglátjuk, hogy mit hoz a következő 2-3 hét, óriási tolongás van a játékosokért, nem vagyunk a pénzügyileg legjobban ellátott csapatok között, mi igyekszünk egyéb aspektusokkal itt tartani és igazolni játékosokat. Pozitív visszajelzés, hogy felkapottak a kosarasaink, a munkánkat igyekszünk a lehetőségeinkhez képest a legjobban végezni, persze mi is hibázunk, de a felelősséget közösen vállaljuk! Ez eddig jól működött, remélem, hogy a jövőben is így lesz.

Köszönjük a szurkolóinknak az egész éves támogatást, bízom benne, hogy jövőre még többen kilátogatnak szurkolni nekünk. Bízom benne, hogy jövőre még szebb eredményekkel tudjuk ezt majd meghálálni, nekem célom az, hogy a Ludovikát minél gyakrabban megtöltsük, nyilván ehhez kellenek a vendég fanatikusok is. Vannak a fejemben olyan kezdeményezések, amik nyitnak a Honvéd-család tagjai felé, remélem jövőre még vonzóbbá tudjuk tenni a kosármeccseket.