Évértékelő – Egis Körmend

A csapatok évét feldolgozó sorozatunkban az Egis Körmend szezonja következik. A tavalyi ezüstérmes nemzetközi kupában is indult a Falco mellett egyedüliként. A FIBA Europe Cupban végül csoportja negyedik helyén végzett a vasi alakulat.

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

A korábbi évértékelős cikkeinket itt érhetitek el: MVM-OSE Lions, DEAC

A bajnokság nem indult könnyen nekik, 1-2-vel álltak három forduló után, kikaptak az Oroszlány és a Kecskemét elleni, igaz nyertek egy nagy rangadót a ZTE ellen. Jött egy bravúr nagy hátrányból az Alba ellen, a csapat pedig meg sem állt 5-2-ig legyőzve a Honvéd, Nyíregyháza, Kaposvár triót.

Innen valószínűleg a legtöbbekben fel sem merült, hogy a Körmend lemarad a Magyar Kupáról és Antonisz Konsztantinidesz nem tölti ki az évet a piros-feketéknél. Márpedig rögtön a DEAC elleni vereséget követően lemondott a ciprusi mester, Kocsis Tamás vette át az irányítást a szezon hátralévő részére.

A bemutatkozás jól sikerült, győzött a csapat a Szeged ellen, ezt követően azonban hatalmas pofonba szaladt bele Szolnokon. A csapat innetől hullámvölgybe került, – ráadásul Brandon Parrish távozott szerződése lejártával, Mike Moore pedig Spanyolországba igazolt – a maradék 4 mérkőzését is elbukta az alapszakasz első felében és nem csak, hogy negatívba ment át a mérlege, de a kupaindulásról is lemaradt.

A regulárisszezon második fele jelentősen jobban sikerült viszont, a csapat sorra szállította a nagy sikereket, megverte többek között az Albát, a jó formába lendülő DEAC-ot és nagy hátrányból fordított a Falco ellen Szombathelyen. 9-4-es futással végül 15-11-el végzett az Egis Körmend, ezzel kivívva a rájátszásban való indulás jogát.

A Szolnok volt az első ellenfél, mely második kiemeltként esélyesebbnek számított, viszont hazai győzelmei ellenére nem tudta megtörni a Körmendet, így sorsdöntő ötödik mérkőzésre került sor Szolnokon. A piros-feketék azonban borították a papírformát, nyertek idegenben és továbbjutottak a legjobb négy közé.

Következett az Alba, amelyik a Zollner-Zubillaga csere óta bombaformában volt. Itt már nem volt reális esély a meglepetésre, a Fehérvár mindhárom mérkőzést hozta és kisöpörte Kocsis Tamás csapatát.

A bronzcsatában lett így érdekelt a gárda, ahol az idény meglepetés csapata, a Zalaegerszeg várt rá. Hasonlóan az Olaj elleni szériához, itt is a hazai csapatokról szólt a párharc az első négy meccsen, főleg Körmenden rendeztek sima meccseket, ahol rajt-cél sikereket aratott az MTE. Jöhetett a mindent eldöntő 5. mérkőzés, ahol viszont ők bírták jobban a nyomást, győztek idegenben és harmadikak lettek. Egy évvel az elbukott döntő után tehát egy hullámvölgyekkel teli szezonban a bronzérmet kaparintotta be az Egis Körmend.

Az érintettek:

Kozma Gergő, ügyvezető:

– A csapat helytállt Európában, majd 5-3-mal kezdte a szezont Antonisz Konsztatinidesszel, mennyire volt Önöknek meglepő a ciprusi mester lemondása?

Az idei szezonunk Malagában kezdődött a BL selejtezős minitornán. Tudtuk, hogy nehéz dolgunk lesz, de bíztunk benne, hogy az első napon sikerül túljutnunk. Sajnos nem így lett és már rögtön az elején légióscserével indítottunk. Nagyon felemásan indult a szezon, de ez talán az egész szezonra elmondható. Több egypontos vereséget szenvedtünk, amik nagyon demoralizálóak egy csapatnak. Ilyen volt a Sporting elleni FEC meccs, amikor egy utolsó másodperces triplával kaptunk ki, vagy a KTE elleni hazai meccs, akiktől, ha jól tudom, hazai pályán még soha nem kapott ki a körmendi csapat. Antonisz felmondása és az, hogy a Klub ezt elfogadta, nem egyik napról a másikra történt, ezért nem mondanám, hogy meglepő volt. Ezúton is köszönök neki mindent. Fantasztikus ember és edző, aki szép szezont tudhat maga mögött: kupadöntőbe vitte új csapatát és a bajnokságban bronzérmet szereztek.

– Ezt követően a csapat mélyre került, nagy pofonba szaladt bele Szolnokon és végül a kupaindulásról is lemaradt. Hogyan élték meg ezt az időszakot?

Nagyon nehéz időszak volt. A kupaindulásról való lemaradás jól leírta a szezon elejét. Az OSE elleni meccs miatt csúsztunk le a kupáról, hiszen ugyanazzal a 6-7-es mérleggel álltunk, mint ők, és ugye a szezon első meccsen megvertek minket. Nem egyszerű egy ilyen helyzetből felállni, de szerencsére a szurkolóink mellettünk voltak és együtt ki tudtunk jönni a gödörből.

– Hogy érzik, minek volt köszönhető a változás, melyet az alapszakasz végén és a rájátszásban mutatott a csapat?

Egyrészt talán annak, hogy kialakult egy jobb légkör a csapaton belül és egyénekből sikerült csapattá érnie a fiúknak. A másik pedig ebből adódóan az, hogy elhitték, hogy van keresnivalónk a bajnokság legjobb csapatai között.

– Összességében mennyire elégedettek a szezonnal, mik a nyári tervek és az elképzelések a jövő évre?

Teljes mértékben meg vagyunk elégedve és nagyon boldogok vagyunk, hogy most már második éve ott vagyunk a legjobbak között. Nem egyszerű feladat ez egy ilyen kisvárosban, mint Körmend. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki bármilyen formában támogatja a csapatot! Így, hogy egy hónappal korábban végeztünk, van ideje a fiúknak pihenni egyet és nekünk is több időnk lesz összerakni a jövő évi csapatot. A magyarokkal kezdünk, vagyis kezdtünk, hiszen szezon közben sikerült Durázival megállapodni, egyből a szezon után Kissel, de szerződése van többek között Fepunak és Takácsnak is. Ha tisztázódnak a kérdőjelek magyar fronton, akkor nekilendülünk a külföldiek kiválasztásának is. Jó pihenést és kellemes nyarat kívánok minden csapatnak és sportbarátnak!

(Kép: Bálizs Zsuzsa)

Ferencz Csaba:

Nem úgy indult a szezon, ahogyan elterveztük, kettő olyan vereség csúszott be, ahol nyernünk kellett volna. Látszott, hogy valami nem működik a játékunkban, leginkább a védekezés, mivel rendre nagyon sok pontot kaptunk. Úgy gondolom, hogy Antonis remek munkát végzett Körmenden és ezért köszönettel tartozunk neki (a bajnoki döntőt soha el nem felejtve), de az idegenben elszenvedett súlyos debreceni vereséget követően úgy érezte változás kell és lemondott. Nem volt senki sem boldog, de megértettük.

Ezután egy nagyon nehéz időszak következett…

Kocsis Tamás és Németh Levente kapta meg a csapatot, amikor is szinte csak idegenben léptünk pályára az egyedüli hazai meccsünk a Falco ellen volt… jöttek a vereségek, volt ahol csak nagyon kevésen múlott a győzelem és ez nagyon megviselte a csapatot, illetve az önbizalom is alábbhagyott… ráadásul még légiósok is távoztak. Nehéz időszak volt…

Amint megtörténtek a játékos “cserék” összeállt a csapat és próbáltunk elölről kezdeni mindent, nagyon sokat dolgoztunk, edzettünk, hogy javítsunk a hibáinkon és szépen lassan meg is jött az eredménye. Viszont a decemberi sok vereség miatt februártól szinte az utolsó meccsig élet-halál meccseket vívtunk és ez nagyon stresszes volt. Szépen lassan összeállt a csapat és megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek! Amikor igazán szorult a “hurok”, mindig sikerült nyernünk.

Először is a csapatról…

Elégedett vagyok az eredménnyel. A mai napig hihetetlen számomra, hogy 3. helyen végeztünk. Ahogy tavaly, most is erőn felül teljesítettünk. Érdekes dolog ez… most már nagyon sokadik alkalommal leírnak minket a szezon elején, és még közben is, de mi mindig valahogyan odaérünk a legjobbak közé és ez óriási dolog ennek a kicsi városnak. Nagy dicséret illeti az edzői stábot, mert soha sem adták fel, és keményen dolgoztak hogy eredményesek legyünk, nagyon sok álmatlan éjszakájuk volt. Sokat tettek ezért a szurkolóink is, akik nélkül nagyon nehéz lenne ezeket az eredményeket elérni és óriási köszönettel tartozunk nekik! Hihetetlen, amilyen hangulatot csinálnak minden mérkőzésünkön! Amíg ez így működik van jövője a csapatnak! Köszönettel tartozunk minden támogatónknak, az Egis Gyógyszergyárnak, mindenkinek, aki egy kicsit is hozzátett a csapat működéséhez. Külön köszönet Bebes István polgármester Úrnak is, aki rengeteget dolgozik a csapat életben tartásáért.

Magamról pedig annyit, hogy büszke vagyok rá hogy 38 évesen is meghatározó tagja tudtam lenni ennek a csapatnak, mindig kitettem a szívemet a pályára és talán ez a legfontosabb! Jövőre pedig szeretnék egy olyan szezont produkálni, ami emlékezetes lesz, mivel – valószínűleg – jön az “utolsó tánc”.

fotó: Bálizs Zsuzsa

Kocsis Tamás: Ha azt vesszük, ugye pozitív mérleggel vettem át a csapatot, mely edzőváltásnál ritka, csak ezután következett egy nehéz, hatmeccses idegenbeli széria és egy Falco elleni hazai meccs. Anotnisz úgy érezte, hogy új impulzusokra van szüksége van a csapatra. Tudtam, hogy milyen állapotban van a csapat és milyen széria vár ránk. Beszéltem a játékosokkal, az könnyebbség volt, hogy ismertem őket, helyiként tisztában voltam a viszonyokkal, elvállaltam és beleástuk magunkat a munkába. Türelemre volt szükség, hogy valami pozitív irányba induljon el, bár ha a fenti dolgok nem lettek volna elegek, még játékoscserékre is szükség volt, ami számomra teljesen új terep volt, nyilván segítettek benne, de Brandon Parrish-t is marasztaltuk volna, Mike Moore-t pedig azért engedtük el, mert Spanyolországból volt ajánlata. Összességében két jó játékossal sikerült pótolnunk őket. Ahogy telt az idő, úgy építettük folyamatosan a játékunkat, természetesen voltak hullámhegyek és völgyek, mi januárban tartottunk ott, ahol októberben kellett volna, szerencsére egész jól beindult a történet.

Ennek a szezonnak a negatívuma, hogy lemaradtunk a kupáról, de az pont egy olyan időszakban történt, amikor még alakulóban voltunk. Utána tudtunk koncentrálni a bajnokságra, ahol az utolsó 5 meccsen úgy léptünk pályára, hogy minden meccs élet-halál kérdés, ez adhatott egy olyan lendületet, ami a rájátszában is kitartott. Nagy szerepe volt ennek abban, hogy Szolnokon és Zalaegerszegen is nyertünk ötödik meccset, ami hatalmas fegyvertény. Én mindig azt mondtam a játékosainknak, ha a hazai meccseinket hozzuk jó esélyünk van pályahátrányból is, hiszem, hogy bárkit meg tudunk verni 3-ból egyszer idegenben, szerencsére ezt elhitték. Az Alba és a Falco idén más kávéház volt, olyan energiával játszott a Fehérvár, hogy nem volt esélyünk, a söprés fáj, de hát így alakult, Chambers kiesése sokat jelentett. Azt gondolom ez egy maximális teljesítmény volt. Ha jól emlékszem az elmúlt 10 évben egyszer maradtunk le a legjobb négyből, a szurkolóink szerencsére kényeztetve vannak, még ha a bajnoki cím nem is jött össze. Az egész klub erőn felül teljesít, ez a körmendi kosárlabda varázsa, valószínűleg az ország többi részén próbálnak rájönni, hogy mi lehet a titkunk.