Ahogy tavaly is, úgy idén is hozunk nektek egy-egy cikket mind a 13 bennmaradó csapatról, ahol amellett, hogy beszámolunk az adott gárda idényéről, a főszereplők is megszólalnak.
Korábban megjelent cikkeink: Kometa-KVGY Kaposvári KK, Sopron KC, NKA Universitas Pécs, DEAC, SZTE-Szedeák, Endo Plus Service-Honvéd
A Körmend a 6. helyen végzett a 2024/25-ös szezonban, a Magyar Kupában pedig ezüstérmes lett.
A nyáron érkezett Ivosev Tamás (TF), Farkas Levente (utánpótlásból felkerült), Jalen Moore (OGM Ormanspor – Törökország), Marchelus Avery (Oklahoma State – Egyesült Államok), Trevor Blondin (Boras Basket – Svédország), Hansen Daniel (Falco), Chuba Ohams (BG Goettingen – Németország), Teo Hojč (BK Spišskí Rytieri – Szlovákia) – vezetőedző.
A csapatnál maradt: Ferencz Csaba, Durázi Krisztofer, Kiss Mátyás, Kiss Benedek, Herczeg Kristóf, Doktor Péter, Bartik Zalán, Nagy Péter.
Rudi Williams (Dinamo Bukarest – Románia), Daylen Kountz (Cholet Basket – Franciaország), Rytis Pipiras (Nyíregyháza), Schmera Gergely (Tiszaújváros), Gáspár Mátyás (DEAC), Arsenije Vuckovic (KK Kozuv AD Gevgelija – Észak-Macedónia), Forray Gábor – vezetőedző (Oroszlány) pedig távozott az együttestől.
Alapszakasz
A nyári átalakulást követően gyengén kezdte az alapszakaszt az Egis Körmend, az NKA ellen két ponttal, a Sopron és a DEAC ellen viszont nagyon simán kapott ki az együttes, a vezetőségnek pedig több sem kellett, Teo Hojc távozott az együttestől, helyét ideiglenesen Kocsis Tamás vette át.
A jövés-menés már korán megkezdődött a keretben is, Chuba Ohams az Atomerőmű elleni meccs előtt, Trevor Blondin pedig utána távozott, a meccset így is megnyerte az MTE, C.J. Kelly és Nate Grimes pedig érkezett.
Az új edzővel rendezte sorait így is a gárda, hiszen a Kaposvár és a Szeged legyőzésével 50%-ra javult a mérlege, s bár a Honvéd nagy falatnak bizonyult, az Albát is kipipálta.
A Szolnok és a ZTE elleni vereséget követően visszatért a kispadra Matthias Zollner, akivel megint egy jobb sorozat vette kezdetét, rögtön harmincat vert ősi riváliára, a Falcóra a Körmend, majd az OSE és a Kecskemét is legyőzésre került – annak ellenére, hogy ebben az időszakban is mozgás a keretben, Marchelus Avery a Falco játékosa lett, C.J. Kelly pedig súlyos sérülést szenvedett, december 10-én viszont aláírt Jordan Longino.
A Körmend éppen hogy, de lemaradt a Magyar Kupáról, az NKA ellen pedig súlyos vereséget szenvedett a 14. fordulóban, Jace Carter érkezett a meccs másnapján, komoly sérülés hullám tetézte azonban a gondokat a soproni meccs előtt: Moore, Durázi és Longino sem állt a vezetőedző rendelkezésére.
Sima vereség lett a vége, a DEAC ellen pedig egy szoros, Herczeg Kristóf bejelentette visszavonulását január 12-én, Garamvölgyi Ákos pedig a Fót csapatától érkezett.
A gödörből viszont nem sikerült kilábalni, a Paks és a Kaposvár elleni vereségeket követően pedig Matthias Zollner elhagyta az együttest, Kocsis Tamás kapta meg ismét a lehetőséget a kispadon.
A keretben még jelentős változások történtek ezután is, Carter és Longino is máshol fejezte be az idényt, Kyle Foster, Zid Powell és Eric Williams pedig annak reményében érkezett, hogy ebben a kaotikus szezonban is sikerüljön megcsípnie a rájátszást az MTE-nek.
Ugyanis bár Kocsissal két vereséggel kezdett a Körmend, utána az Albát, Szolnok és a ZTE ellen is nyerni tudott, a Sopron mélyrepülésével pedig reális esélye volt a piros-feketéknek kivívni a playoff-szereplést.
Három forduló volt hátra, a feladat pedig tiszta volt: a Körmendnek eggyel több meccset kellett nyernie mint az SKC-nak ahhoz, hogy megelőzze és 8. legyen. Az első kettőt mindkét csapat 1-1-gyel abszolválta, a Sopron Budapestre, a Körmend Kecskemétre utazott.
Az SKC végül kikapott a Honvédtól, a Körmend azonban nem tudott nyerni a KTE otthonában, ezzel pedig 9. lett az alapszakasz végén.
Playout
Az alsóházi rájátszásban a Körmendnek három siker kellett a bennmaradáshoz, három hazai meccs kezdésnek pedig ehhez jó alapot szolgált. A Szeged bár óriásit küzdött, Jarvis Moss lába a vonalon volt utolsó dobásánál, így egy ponttal az MTE nyert.
Az OSE és a KTE ellen is sikerrel vette az akadályokat Kocsis Tamás legénysége, ezt követően pedig egyre nagyobb szerepet kaptak a fiatalok, a ZTE elleni vereséget követően már csak egy légiósa volt a csapatnak – Williams -, Grimes, Moore és Foster távozott.
A Körmend 50. szezonja egyben legendája, Ferencz Csaba 25. – és egyben utolsó – szezonja volt, a búcsú pedig szépre sikerült, a Körmend egy légióssal is legyőzte a ZTE-t, majd az NKA ellen Fepu a 828. mérkőzésén 20 pontot szerzett, a csapat pedig hazai pályán 118-98-ra nyert, végül kilencedik lett.
Bartik Zalán: Nagyon hálás vagyok, pályára léphettem Ferencz Csabával, egy legendáról beszélünk, az elmúlt két évben rengeteget segített nekem.
Úgy gondolom, nehéz szezonunk volt, ezt nem volt könnyű megélni belülről. Sok probléma hátráltatott minket, a keret folyamatosan változott, amit ebben a helyzetben tudtunk, az kihoztuk a csapatkoházióból. Természetesen nem értük el a célunkat azzal, hogy a playoutba kerültünk.
Amikor rossz sorozatba kerültünk úgy tűnt, hogy semmi esélyünk bejutni a rájátszásba, majd sikerült pár meglepetésgyőzelmet aratnunk. Ezzel megteremtettük magunknak a sanszot és a Honvéd le is győzte a Sopront a 26. fordulóban, mi viszont elszalaszotttuk a lehetőséget Kecskeméten.
Mivel 9. helyről kezdtük meg a playoutot, három győzelem elég volt a bennmaradáshoz, hazai pályán ez össze is jött nekünk rögtön az első három körben, onnantól már megkaptuk mi fiatalok a lehetőséget, három légiós távozott.
Kicsit nehézkesen ment eleinte a játék, meg kellett szokni a felnőtt közeget, de a végére úgy érzem mindenkinek sikerült megtalálni a helyét. A legfontosabb amit megtapasztaltam, hogy bőven van még miben fejlődni.
Nagyon hálás vagyok, pályára léphettem Ferencz Csabával, egy legendáról beszélünk, az elmúlt két évben rengeteget segített nekem.
Nagyon hálásak vagyunk a szurkolóknak, hogy egy ilyen nehéz szezonban is végig mellettünk álltak, bízunk benne, hogy a következő idény sokkal jobban sikerül!
Kocsis Tamás: Ez egy olyan szezon volt, amit remélhetőleg nem kell újra átélnünk
Az első beugrás egy teljesen váratlan helyzet volt. Sérülések miatt át kellett alakítani a légiósállományt, a Göcsej Kupán Durázi Krisztofer is megsérült, és három vereséggel kezdtük a szezont, ráadásul ebből kettő hazai pályán történt. Egyértelmű volt, hogy új impulzusra van szüksége a csapatnak, ami véleményem szerint jól sikerült. Az újonnan érkezők meghatározó, jó külföldiek voltak.
Úgy gondolom, hogy akkor egy bőven playoffra esélyes keret állt össze, és sikerült megoldani azt a feladatot, amit a vezetőség rám bízott: stabilizálni a csapatot addig, amíg meg nem találják az új vezetőedzőt.
Öt egymást követő vereség után kértek fel ismét, hogy – immár a szezon végéig – vezessem a csapatot. Akkor az elsődleges cél a kiesés elkerülése volt. Kapásból kétszer kikaptunk, bár szoros meccseken, de a vereség tényén ez nem változtatott. A következő mérkőzések sem ígérkeztek könnyűnek, hiszen egy Alba–Szolnok–ZTE–Falco sorozat következett, amelyből hármat sikerült megnyernünk – ezt talán kevesen várták volna, talán még mi sem. Akkoriban a szezon egyik legjobb formáját mutattuk.
Sokan a Kecskemét elleni mérkőzést emelik ki, mint a rájátszásról való lemaradás okát, de én tudnék több olyan hazai meccset is mondani, amit meg kellett volna nyernünk. Például az első fordulóban, hosszabbításban elveszített NKA elleni találkozót, de több nem várt hazai vereség is történt mindhárom vezetőedző irányítása alatt.
Azt gondolom, hogy amikor másodszor átvettem a csapatot, kevesen hitték volna, hogy az utolsó fordulóban még esélyünk lesz a playoffra. Természetesen nagyon csalódott vagyok, hogy végül nem sikerült, és sajnálom, hogy csalódást okoztunk, mert reálisan nézve nem volt elérhetetlen cél.
Az alapszakasz után az „első” helyen jutottunk be a playoutba, ami azt jelentette, hogy három győzelem után matematikailag is biztossá válik a bennmaradásunk. Ezt sikerült gyorsan teljesíteni.
Ezt követően egy közös szakmai és gazdasági döntést hoztunk a vezetéssel: szerettünk volna nagyobb szerepet adni a fiataloknak. Amint megvolt a három győzelem, a légiósok jelezték, hogy nem szeretnék kockáztatni egy sérüléssel a következő szezonjukat gyakorlatilag tét nélküli mérkőzéseken, és többen kérték, hogy hazautazhassanak.
Tudom, hogy ez a döntés nem volt népszerű a szurkolók körében, és ezt meg is értem. Ugyanakkor a jövő szempontjából nagyon hasznos volt látni a fiatalokat éles helyzetben. Örömteli volt, hogy nem vallottak szégyent, sőt, lehetett rájuk számítani. Aki kilátogatott ezekre a meccsekre, szerintem láthatta bennük a potenciált és élvezhette a játékukat. Végül sikerült megőrizni a 9. helyet ezzel a felállással is.
Ez egy olyan szezon volt, amit remélhetőleg nem kell újra átélnünk. Ugyanakkor rengeteget lehet tanulni egy ilyen évből, és ezeket a tapasztalatokat szeretnénk a jövőben kamatoztatni.
Szeretném megköszönni a szurkolóink egész szezonon át nyújtott támogatását, különösen a nehéz időszakokban. Rengeteget jelentett számunkra, sok erőt adott a csapatnak.
Idén is bebizonyították, hogy az ország legjobbjai! Nem tudom, hogy jövőre lehet-e még ezt fokozni, mert a Leonidaszos koreográfiát nagyon nehéz lesz felülmúlni, de bízom benne, hogy együtt még sok szép pillanatot élhetünk át.
Valakinek valami infója? Jó nagy a csend! (hozzáteszem minden csapatnál kb!)
Következő héten,talán.
Köszi!