Évértékelő – Egis Körmend

Ahogy tavaly is, úgy idén is hozunk nektek egy-egy cikket mind a 13 bennmaradó csapatról, ahol amellett, hogy beszámolunk az adott gárda idényéről, a főszereplők is megszólalnak. Az első rész az Egis Körmendről szól.

Az Egis Körmend az előző szezont egy bravúros bronzéremmel zárta, így lehetősége volt Európában is megmérettetnie magát, ráadásul mindezt hazai pályán tehette, a FIBA Europe Cup selejtezőjében. Az MTE az Anorthosis Famagusta ellen kezdte a mérkőzések sorát, 91-87-es sikerével egy lépésre került attól, hogy csoportkörös legyen, ráadásul egy négyesben az Arconic-Alba Fehérvárral. Bnei Herzliya végül egy szoros mérkőzésen nagy falatnak bizonyult, így nem volt a vasiak számára folytatás.

Fotó: Bálizs Zsuzsa

Ami a keretet illeti, érkezett Nikola Djogo (Split – Horvátország), Anton Cook (Boras – Svédország), Malik Morgan (NH Ostrava – Csehország), Sage Tolbert III (San José State – Egyesült Államok), Myles Carter (2B Control Trapani – Olaszország) és Schmera Gergely (Pécs) is.

Alapszakasz

Az alapszakaszt remekül kezdte a piros-fekete alakulat, a Kaposvár ellen 9 ponttal bizonyultak jobbnak, Pakson 18 ponttal nyertek, a Sopront pedig valósággal lemosták a pályáról. Két szoros vereség következett a DEAC és a Zalaegerszeg ellen, az Alba elleni vereség után pedig Myles Catert Ibrahim Sylla váltotta.

A Honvéd és a Szeged elleni sikerrel újra elindult felfelé a csapat és az Oroszlány elleni vereséget követő hazai siker a Kecskeméttel szemben karnyújtásnyira hozta a Magyar Kupa-szereplést, amely a tavalyi lemaradás után nagyon fontos volt. Decemberben kezdődött azonban az első sérüléshullám, Anton Cook térde rakoncátlankodni kezdett, Doktor Péter combja pedig egy otthoni balesetben sérült meg. A Szolnok és a Falco elleni vereséggel kulcsfontosságú lett az NKA-val szemben vívott hazai csata, ezt viszont behúzta a Körmend, így kvalifikálta magát a kupára.

Mint kiderült, ez nem a sikeres szezon első lépcsőfoka volt, az Egis Körmend a következő négy bajnoki mérkőzését elbukta, sőt január végén a Szeged idegenben ütötte ki Kocsis Tamás csapatát a Magyar Kupa negyeddöntőjében. Ebben az időszakban egy légióscserével próbálta orvosolni a nehézségeket a csapat, Anton Cook helyett érkezett Lovre Basic váltotta.

Zalaegerszegre tehát nem a legjobb előjelekkel érkezett meg az MTE, melynek sürgősen kellett győzelmeket szereznie, ahhoz, hogy életben tartsa a rájátszással kapcsolatos reményeit. A csapat 110 ponttal nyerte az örökrangadót, Basic remekelt, ez pedig egy győzelmi sorozathoz vezetett, ugyanis az Alba, a Honvéd és a Szeged sem tudta megállítani a Körmendet. 11-10-nél újra karnyújtásnyira került a playoff, mint kiderült gyakorlatilag egy győzelem kellett volna a gárdának, hogy ott legyen a legjobb nyolcban, ráadásul megérkezett Sagaba Konate is.

A hullámvasút folytatódott azonban, az Oroszlány, a Kecskemét, a Szolnok és a Falco is legyőzte a körmendieket, így a Pécs elleni összecsapáson már csak az lehetett a cél, hogy pozitívan zárja a 26 mérkőzést a csapat. Ez nem sikerült, viszont így is a 10. helyről, +5 ponttal kezdhette a playoutot a klub.

Playout

Hiába a jó pozíció, a Kecskeméttel szemben megint alulmaradt a Körmend, a Szeged elleni siker úgy kellett, mint egy falat kenyér. A Kaposvár jobbnak bizonyult a harmadik körben és bár a Paks ellen sikerült javítani, sorozatban három vereséggel élet-halál mérkőzés következett hazai pályán a KKKK ellen.

A szoros csatából az MTE került ki jobban, így nagy kő eshetett le mindent MTE-szimpatizáns, játékos és vezető szívéről, a bennmaradás matematikailag is biztossá vált. A Paks visszavágott, de az Oroszlány ellen győzelemmel zárta a nehéz idényt a csapat, amely a 12. helyen zárta a bajokságot.

Kocsis Tamás: Bízom benne, hogy a jövőben nem lesznek hasonló gondjaink

Azt gondolom az európai szereplésünk alkalmával egész jól nézett ki a társaság, erős ciprusi ellenfelet sikerült legyőzni és az izraeliek ellen sem vallottunk szégyent, egy-egy apróságon múlt az összecsapás. Ott már azért voltak sérüléseink, ami sajnos az egész szezonunkra hatással volt.

Ennek ellenére három győzelemmel kezdtük az alapszakaszt, a védekezésünk is rendben volt, ami az idény első felében is jellemző volt ránk, az élmezőnybe tartoztunk ebben a tekintetben. Negyedik helyről vártuk a folytatást, ekkor azonban jött Anton Cook térdsérülése – aki a csapat vezére volt a pálya mindkét oldalán -, és Doktor Peti is kiesett, vagyis irányító poszton gyakorlatilag elfogytunk. Ez hatással volt ránk támadásban és védekezésben is, megtorpant a játékunk.

A nehézséget nem csak a sérülések okozták, hanem, hogy gyakran egy posztról esett ki több ember, gondolhatunk arra is, amikor Durázi Krisztofer és Nicola Djogo egyszerre lett maródi. Ez az alapszakasz második felében szerkezeti váltásokhoz vezetett, sokaknak idegen pozícióban kellett kosárlabdáznia, nem találtuk a helyünket. Voltak bravúr győzelmeink, egy jó sorozatunk nyertünk négy meccset, meglepetéseket lehet okozni, de sorozatosan nem lehet így kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Leginkább védekezésben estünk vissza, az utolsó öt meccsből pedig bár elég lett volna egy meccset fogni, de nem állt össze a rendszerünk, semmi nem jött be. Hangsúlyoznám, hogy nem csak a sérülések miatt alakult így ez a szezon, nem akarom erre fogni, de nyilván hátráltató tényező volt. Játékoscserék miatt folyamatosan kellett változtatnunk a játékban, nem sikerült eléggé.

Szerencsére rég nem volt Körmend érdekelt a playoutban, bízom benne, hogy nem is lesz. Ez egy nagyon nehéz időszak volt mindenkinek a klub körül – különösen a szurkolóknak -, föleg az elmúlt évek – mondhatom – sikerei után. Ilyen helyzetbe kerültünk, ezt kellett megoldani, azért idén nagy csapatok kerültek az alsóházi rájátszásba és a korábbiakkal ellentétben végig kiélezett küzdelem folyt a kiesés elkerüléséért. Ezüstéremért, bronzéremért küzdöttünk korábban, most öröm az ürömben, hogy mindenki a nehéz időszakban össze tudott fogni. Folytatódott a kálváriánk a sérülésekkel, Djogo és Dúró kidőlt, kényszermegoldásokat kellett eszközölnünk, hálás vagyok a srácoknak, hogy a Kaposvár elleni sorsdöntő csatára összedrótozta magát mindenki. Nyilván ez Körmenden nem siker, reméljük a jövőben nem lesznek ilyen gondjaink.

Fotó: Bálizs Zsuzsa

Ferencz Csaba: Ez a szezon a karrierem során az egyik legnehezebb volt

Az európai szereplésről

Igen, a tavalyi szezon eredménye szintén erőn felüli volt, ami lehetőséget adott számunkra a nemzetközi kupaszereplésre. Szerintem nem kezdtük rosszul a odényt, bár nem sikerült a csoportkörbe jutni, de sok tanulságot le tudtunk vonni a tornán mutatott játékból és láthattuk, hogy hol kell fejlődnünk.

Az alapszakaszról

Ez a szezon egy óriási hullámvasút volt… Jól kezdtünk, de aztán jöttek folyamatosan a sérülések, betegségek és ezzel együtt visszaesett a csapat teljesítménye. Főleg, amikor kiesett Cook és Doktor Peti a sajnálatos balesete miatt és irányító nélkül maradtunk. Nem akartuk Cook-ot elküldeni, mert ő volt a csapat egyik legjobbja és nem csak a támadásban, hanem védekezésben is, illetve anyagi dolgok miatt sem tudta ezt a klub meglépni akkor, ezért vártunk. Viszont jöttek a vereségek és nem lehetett, tovább várni. Jött Basic és úgy tűnt megoldódik a problémánk, nyertünk is gyorsan 4 meccset, aztán jött a válogatott szünet és Konate. Itt történt valami, amire én sem tudom a választ, hogy pontosan mi… Az Oroszlány elleni hazai vereség egy olyan zuhanórepülésbe vitt minket, amiből nem tudtunk visszajönni. Nem jutottunk be rájátszásba és utána jött életem egyik legstresszesebb időszaka… Az eredményt most már tudjuk, a körülményeinket figyelembe véve az is siker, hogy egyáltalán sikerült a bennmaradás.

Az alsóházi rájátszásról

A playout egy igazi élet-halál harc volt. Úgy gondolom, hogy egyik csapat sem érdemelte meg hogy kiessen. Mindjárt az első meccsen kikaptunk és kiesett Duró, ami ismét egy nagyon nehéz helyzetbe hozott minket… aztán megsérült Basic és Djogo is… Aztán a legfontosabb meccsre, Dúrón kívül mindenki visszatért és sikerült nyerni a Kaposvár ellen hazai pályán, amivel eldőlt, hogy bent maradunk. Mint már említettem ez életem egyik legstresszesebb időszaka volt.

A visszavonulásról

Ez a szezon a karrierem során az egyik legnehezebb volt, nem ilyen befejezésről álmodtam ez tény. Most, hogy vége van, adtam magamnak 2-3 hetet, hogy eldöntsem, folytatni szeretném, vagy esetleg nem. Sokan mondják, hogy ne hagyjam abba, van bennem még egy szezon, ez jól esik és ezúton is nagyon szépen köszönöm! Végezetül pedig szeretném megköszönni minden támogatónknak a segítséget, de leginkább a szurkolóinknak, akik ebben a rossz szituációban is mellettünk álltak és kitartottak mellettünk!

Fotó: Bálizs Zsuzsa