Évértékelő – Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét

Szokásos módon az állandóság mellett tette le a voksát 2022. nyarán a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét, összesen két érkezőt jegyezhettünk fel velük kapcsolatban, Marques Townes (Tours – Franciaország) és Milos Borisov (Sopron KC) személyében.

A korábbi évértékelős cikkeinket itt érhetitek el: MVM-OSE Lions, DEAC, Egis Körmend, Budapesti Honvéd SE, Arconic-Alba Fehérvár, Atomerőmű SE, Zalakerámia ZTE KK

A szezon nagyszerűen indult a Kecskemétnek, hiszen első négy mérkőzését kivétel nélkül megnyerte a csapat a Nyíregyháza, a Szeged, a DEAC és a Körmend ellen. Ez után két nagy pofon következett a Szolnok és az Alba ellen, így 4-2-es mérleggel vonult az együttes a válogatott szünetre.

A folytatás sem sikerült jobban, hiszen a Falco és az ASE elleni vereségekkel, 50%-ra romlott ez a mutató. A Honvéd ellen tört meg a rossz széria sőt, utána sikerült legyőzni a Kaposvárt és az Oroszlányt, így az utolsó két fordulóban becsúszó vereség ellenére is – a Sopron és a ZTE ellen – kvalifikálta magát az együttes a Magyar Kupába.

A Szedeák elleni hazai botlás után 7-7-tel álltak Forray Gábor tanítványai, ezt követően két fontos győzelmet arattak a DEAC és a Körmend ellen. A Nyíregyháza elleni vereségre valószínűleg kevesen számítottak, ahogy arra sem sokan, hogy ezt követően rögtön Szolnokon tud javítani a gárda és az Albát is megveri. A maradék hét mérkőzésen felváltva nyert, majd veszített a csapat, így egy 4-3-as szakasszal, 15-11-es mérleggel a hatodik helyen fejezte be az alapszakaszt.

A Magyar Kupában is sikeresen szerepelt a csapat, hiszen az ASE-t idegenben ütötte ki a sorozatból, ezzel pedig részt vehetett a budapesti négyesdöntőn, ahol végül a Falco, majd a Szolnok ellen is kikapott és negyedik lett.

A rájátszásban a bomba formában lévő Alba Fehérvár került a csapat útjába és bár söprés lett a széria vége, a Kecskemét jobban megizzasztotta a Fehérvárt, mint azt a 3-0 mutatja. Ezt követően a Szolnok ellen 0-1 után még sikerült hazai pályán egyenlítenie a KTE-nek, 1-2-nél ez már nem jött össze így négy meccsen az Olaj jutott tovább. A megfogyatkozó Sopronnal szállt csatába a lila-fehér alakulat a hetedik helyért és bár az első mérkőzésen az SKC bizonyult jobbnak, végül összejött a fordítás, így 7. helyen ért célba a Forray-legénység.

Az értintettek:

Forray Gábor, Vezetőedző: Az ezt megelőző szezon sikeres szereplése bizonyos szempontból nagy elvárást támasztott a csapattal szemben, és természetesen mi is szerettük volna megmutatni, hogy nem egyszeri, kifutott eredményről van szó – kezdte évértékelőjét Forray Gábor vezetőedző. –  Úgy gondolom sikerült bizonyítani, hogy a Kecskeméttel számolni kell. Büszke vagyok a klubra, a csapatra, a szurkolókra, mert sikeres volt a 2022-23-as évadunk is. Ne felejtsük az sem, hogy a klub U20-as csapata bejutott a bajnoki döntőbe, ahol a 6. helyet szerezte meg, ami igen szép eredmény. Minden játékosról elmondható, hogy kiváló személyiség mind a pályán, mind a civil életben. Igazolásaink jól illeszkedtek filozófiánkba minden téren. Külön öröm számomra, hogy Kucsera Dániel személyében olyan magyar játékost adtunk a honi kosárlabdának, aki az U23-as szabály alól kikerülve is megállta a helyét az első osztályban. Ezt a tendenciát akarjuk folytatni a jövőben is, és úgy gondolom, jó úton járunk. Nálunk a fiatalok két-három évvel fiatalabbak, mint az U23-as korhatár legmagasabb életkora. Ha marad, ha nem ez a szabály a jövőben, mi akkor is arra fogunk törekedni, hogy legyenek stabil, kecskeméti kötődésű játékosaink. A fokozatosság elve viszont itt különösen fontos, nem lehet elvárni tőlük, hogy ők nyerjék meg a meccseket, vagy hogy cipeljék a csapatot a hátukon. Mindennek megvan a maga ideje, az idei szezonban nagyon sok értékes tapasztalatot szerezhettek.

Négy győzelemmel rajtoltunk, ott voltunk a tabella elején, és már többen azt gondolták, hogy nekünk már a bajnoki címre kell bejelentkezni, noha ez nem volt realitás. Ezt követően be is bizonyosodott, hogy egy rendkívül kiélezett, nehéz bajnoki év lesz a mostani. Voltak olyan mérkőzések, amelyeket sajnálok, hogy nem nyertünk meg, de voltak ugyanakkor bravúros sikereink idegenben, például Szolnokon, Körmenden, Debrecenben vagy Zalaegerszegen. Ezek kellettek ahhoz, hogy tizenöt győzelemmel zárjuk az alapszakaszt, ami egyébként több, mint az előző évben volt, és teljesítsük kitűzött céljainkat. A Magyar Kupába simán kvalifikáltuk magunkat, majd a négyes döntőbe is bekerültünk, ami úgy gondolom, hogy nagy fegyvertény, pláne úgy, hogy a Paks otthonában vívtuk ezt ki. Igaz, itt fontos játékost veszítettünk itt el, Milos Borisov ujja eltört, így mentünk neki a budapesti kupadöntőnek. A Falcót megszorongattuk, majd a bronzmeccsen fejet kellett hajtanunk a jobb Szolnok előtt, de ott is megmutattuk, a KTE-vel számolni kell, és karakteres gárda vagyunk. A rájátszásba akár kedvezőbb helyen is bekerülhettünk volna, de ez már történelem. Rögtön a kupadöntő hétvégéje után pár nappal kezdtünk az Alba Fehérvár ellen, nagyon intenzív időszak volt ez számunkra. Az Alba egy egész hetet tudott készülni ránk, és ennek ellenére is nagy csatára késztettük a későbbi ezüstérmest a párharcban, amire szintén büszke vagyok. Itt is voltak vezéráldozatok, hiszen Klobucar és Kucsera is sérülést szenvedett, így három játékossal szűkült kerettel, mehettünk neki a Szolnok elleni folytatásnak. Az 5-8. helyekért folyó küzdelmek során azt a célt tűztük ki, hogy fiataljaink minél több értékes játékpercet kapjanak. Éles helyzetben tudtak tapasztalatokat szerezni, ami fontos a jövőt illetően. A Szolnok ellen is mindent megtettünk, picin múlt, hogy ötödik meccsre kényszerítsük őket. A Sopron ellen pedig hátrányból fordítottunk, és végül megszereztük a 7. helyet, ami azt gondolom, hogy szép teljesítmény.  Elégedettek lehetünk az elért eredményekkel, pláne ha azt nézzük, hogy milyen csapatokat előztünk meg.

Van identitásunk, és ennek mentén dolgozunk tovább következetesen. Az állandóság, a stabilitás biztosítása nagyon nehéz feladat, de az eddigi tapasztalatok alapján ezt mindig sikerült megoldanunk. Azt látjuk, hogy kell frissíteni a keretünkön, és azon dolgozunk, hogy megtaláljuk a megfelelő kosárlabdázókat, akik tudnak rendszerben gondolkozni és ebben jól teljesíteni. Olyan csapatot szeretnénk építeni most is, amely szerethető és őszinte játékot nyújt, ezzel is kiszolgálva kitartó, lelkes közönségünket.

Wittmann Krisztián, csapatkapitány: Emelt fővel tekinthetünk vissza a szezonra, hiszen mindent megtettünk a célunk megvalósításáért, és azért is, hogy minél több örömet szerezzünk a kecskemétieknek. Az elért eredmények szerintem reálisak. A rájátszásba bekerülés mindig egy alap elvárás a csapattal szemben. A kupában való szereplés is ennek mondható, az talán külön örömre ad okot, hogy ismét a négyes döntőben képviseltük a várost. Csapatkapitányként büszke vagyok a csapattársaimra, és szurkolóinkra is. Közösen értük el az eredményeket. Ezt az utat kell folytatnunk. Jól látszott, ha kollektívan kosárlabdázunk, a saját stílusunkban, akkor bárkit képesek vagyunk legyőzni. Úgy vélem, hogy a keretből a fiatal játékosok rendkívül sokat tudtak hozzátenni az eredményeinkhez, és bízom benne, hogy azokat a tapasztalatokat, amiket most gyűjtöttek, tudják kamatoztatni a jövőben is. Fontos szerepük van nálunk, és nemcsak nálunk, hanem az egész magyar kosárlabdában. A Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémiáról folyamatos az utánpótlás, így a kecskeméti kosárlabda jövője biztosított, és remélem, még én is sokáig tudok segíteni ebben a munkában.