Évértékelő – DEAC

Ahogy tavaly is, úgy idén is hozunk nektek egy-egy cikket mind a 13 bennmaradó csapatról, ahol amellett, hogy beszámolunk az adott gárda idényéről, a főszereplők is megszólalnak.

Korábban megjelent cikkünk: Kometa-KVGY Kaposvári KK, Sopron KC, NKA Universitas Pécs

A DEAC az 5. helyen végzett a 2024/25-ös szezonban.

A nyáron érkezett Bojan Szubotics (Szolnok), Marcus Tyus (Norrköping Dolphins – Svédország), Vámos Ádám (MAFC), Gáspár Mátyás (Körmend), Trey Wade (Start Lubin – Lengyelország). A mag debreceni módon emelett nagyrészt egyben maradt: Pongó Máté, Hőgye Patrik, Neuwirth Bence, Mócsán Bálint, Várszegi Ádám, Kovács Ákos Bence, Flasár Botond, Danilo Osztojics, Balázsi Áron, Ságodi Róbert, Fekete-Gál Csongor, Szász-Veres Márk, Pethő Ákos – vezetőedző – is folytatta a közös mukát.

Andre Williamson, Szilágyi Péter, Kyan Shakeel Anderson, Djordje Drenovac, Czermann Patrik Ákos, Hegedüs Brúnó, Garamvölgyi Ákos pedig távozott.

Alapszakasz

Nehezen indult a szezon a DEAC számára, hiszen simán kapott ki a Honvéd és az Alba ellen is, majd bár a Körmend, ZTE párost legyőzte, a Falco ellen nagy pofonba szaladt bele. Ezt követően nagyjából váltogatták egymást a győzelmek és a vereségek voltak hullámhegyek mint a Szeged elleni 31 pontos győzelem és hullámvölgyek, mint a Szolnok elleni 49 pontos vereség.

Az első kört 7-6-os mérleggel zárta, így kvalifikálta magát a Magyar Kupába Pethő Ákos együttese, a Honvéd elleni második bajnoki vereséget követően pedig sorozatban hat sikert aratott a csapat a pontvadászatban, igaz az MK-ban a mumus Honvéd megint kifogott Szuboticsékon.

Az alapszakasz vége némileg döcögősre sikerült a Debrecennek, 13-7-es mérleggel állt 20 forduló után az együttes, utolsó 6 mérkőzéséből azonban csak kettőt nyert meg – a Sopron és a Szeged ellen -, ennek köszönhetően a hatodik helyen jutott be a rájátszásba a fekete-fehér alakulat.

Rájátszás

A negyeddöntőben a harmadik kiemelt Kaposvár várt a DEAC-ra, s bár a párharc elhúzódott öt mérkőzésig, összességében mégsem mondhatjuk, hogy közel volt a továbbjutáshoz a DEAC, a három elvesztett meccsen mindig legalább 12 ponttal nyert a KKK, két hazai egylabdás mérkőzés hozott debreceni sikert.

A folytatásban sok babér már nem termett a DEAC-nak, a Honvéd negyedszer és ötödször is túl nagy falatnak bizonyult, s bár a Sopron ellen az első meccset megnyerték Pongóék, az SKC fordítani tudott és hetedik lett, a Debrecen pedig így nyolcadik helyen végzett.

Hőgye Patrik: Én úgy érzem, hogy ennél több volt bennünk

Én úgy érzem, hogy ennél több volt bennünk. Nem vagyunk teljesen elégedetlenek, hiszen bejutottunk a rájátszásba ami az alapcél volt, de a csapatban mindenki úgy érezte egész évben, hogy esélyünk lehet a négybe jutni. Kicsit inkonzisztensek voltunk védekezésbe, főleg idegenben, hazai pályán szépen szállítottuk az eredményeket, ez sajnos vendégként nem volt jellemző ránk, aminek nem tudom igazából megmondani az okát. Bízom benne, hogy jövőre stabilizálni tudjuk magunkat, annak örülök, hogy sok fiatal játszott, úgy gondolom éltünk a lehetőséggel. Egyedüliként a bajnokságban azzal a kerettel és edzővel fejeztük be a szezont, ahogy azt elkezdtük, ezt pozitívumnak tartom. Kicsit elfáradtunk a végén.

Összességében a Kaposvár volt a jobb csapat a negyeddöntőben, megérdemelten jutottak tovább! Nem tudtunk élni a lehetőségeinkkel, le a kalappal előttük, olyan kosárlabdát játszottak, amire nehéz volt felkészülni. Úgy érzem némileg megtörtünk az ötödik mérkőzéses vereség után, előjöttek sérülések is már ebben a szakaszban, így később már a fiatalok kaptak nagyobb szerepet, ami sokat adhat még később, most nem volt meg a stabilitás és a tapasztalat a végén.

Ami egyénileg illeti a szezonomat: aki ismer az tudja, hogy sosem vagyok mindig teljesen elégedett, voltak jó meccseim, de sajnos voltak olyanok, melyeken egy teljesen más arcomat mutattam. Minden edzésen azon dolgozom, hogy kiegyensúlyozottabb legyek. Mindenképp emlékezetes marad, az az Oroszlány elleni hazai meccs, ahol dupla-dupláztam, azt sosem fogom elfelejteni. Ahogy az első válogatott meghívót sem, jól esett, hogy Gasper Okron számolt velem, elképesztő volt egy olyan közegben edzeni, ahol a magyar kosárlabdázás legjobb játékosaival készülhettem. Bízom benne, hogy lesz még rá alkalmam! A decemberi sérülésem némileg megtörte a ritmusom, de úgy érzem év végére sikerült egyenesbe jönnöm.

Szeretném megköszöni a szurkolóinknak az egész éves bíztatást és a munkájukat, nélkülük nem lennék sehol, bízom benne, hogy ez a jövőben is így marad!

Pethő Ákos: Ha nagyobbat szeretnénk előre lépni, akkor valami olyasmin kell változtatnunk, ami nem szokványos sem a csapaton belül, sem a bajnokságban

Csapatépítés szempontjából azt gondolom jól sikerült a szezon, hiszen nem kellett belenyúlni a keretbe – egyedüliként az A-csoportban. Divatosan fogalmazva olyan játékosokat hoztunk a fiatalok mellé, akiknek magasan van a padlójuk, s bár a plafonját nem tudta mindenki huzamosabb ideig elérni, összességében elégedett vagyok. Osztojics és Szubotics ismerte a bajnokságot, velük ebből a szempontból nem vettünk zsákbamacskát, a rizikó inkább mezőnyposzton volt, hiszen Tyusról nem tudhattuk előzetesen, hogy egy eddiginél erősebb bajnokságban megállja-e a helyét, Wade pedig majdnem egy teljes szezont kihagyott előtte, de összességében ők is jó választásnak bizonyultak. Mócsán és Pongó pedig korábban is vezérek voltak a pályán és azon kívül is, ők idén is minden téren maghatározó szereplői voltak a csapatnak. Azt fontos megemlíteni, hogy emberileg egy nagyon jó gárda jött össze, akik nagyon egy húron pendültek, ennek volt köszönhető, hogy nem ragadtunk bele a vereségekbe, nagyon hamar fel tudtunk állni a padlóról.

Természetesen a negyeddöntő után nem sikerült jól a rájátszás. A stábbal már leültünk beszélni, az biztos, hogy az edzésmunkában fogunk változtatni, hogy a megszokott mederből kilépjünk, mert úgy látszik, amit eddig csináltunk az erre elég. Viszont, ha nagyobbat szeretnénk előre lépni, akkor valami olyasmin kell változtatnunk, ami nem szokványos sem a csapaton belül, sem a bajnokságban. Úgy vagyunk vele, hogy jobb, ha kipróbálunk valami szokatlant, és az nem működik, mint hogy maradjunk a megszokottnál és a biztos középszerűségnél, hiszen úgy látszik, hogy amit eddig csináltunk az erre elég. Ezen kívül a siker záloga az lehet, hogy akik hosszútávon vannak velünk, azoknak igen is bele kell tenniük a melót, hogy fejlődjenek, nekünk pedig a játékos- és légióskiválasztás által hozzájuk kell igazítanunk a keretet.

Egy edző számára minden szezon megterhelő, de most a vége különösen sűrűre sikerült, mert a playoff kezdetétől számolva 28 nap alatt 10 meccset is játszottunk. Ez sokat kivett a csapatból, illetve személy szerint belőlem is. Nem akarok nagy szavakat használni, de a lelkem egy darabja Kaposváron maradt, hiszen nagyon közel voltunk ahhoz, hogy az álmunk megvalósuljon. Az utolsó Sopron elleni meccs után egy pár nap kellett, hogy egyenesbe jöjjek, ellátogattam az U16-os döntőre, ami sokat töltött rajtam.

Ezúton is szeretném megköszönni a bizalmat a vezetőségnek, nagyon örültem a lehetőségnek és egyben nagy megtiszteltetés is számomra, hogy hosszabbítottak velem. Úgy gondolom, hogy az elsődleges célkitűzéseket, amiket meghatároztunk az idény elején, azokat magabiztosan tudta hozni a csapat, mind a kupaszereplés, mind a rájátszás tekintetében. Ami még fontos volt, hogy a sajátnevelésű fiataloknak a játékpercek mellett megfelelő szerepet is találjunk, szerintem ez szinte mindenkinél megvalósult.