Ahogy tavaly is, úgy idén is hozunk nektek egy-egy cikket mind a 13 bennmaradó csapatról, ahol amellett, hogy beszámolunk az adott gárda idényéről, a főszereplők is megszólalnak.
Korábbi cikkünk: SZTE-Szedeák, Endo Plus Service-Honvéd, Alba Fehérvár, Sopron KC, NKA Universitas Pécs, Egis Körmend, Zalakerámia ZTE KK
A DEAC a 8. helyen fejezte be az előző szezont, így négy év alatt háromszor bejutottak a hajdúságiak a rájátszásba, ezzel a céllal vágtak neki az 2024/25-ös idénynek is.
A nyáron érkezett Pongó Máté (Szolnok), Kyan Anderson (Ankaragucu – Törökország), Danilo Osztojics (Zalaegerszeg). Maradt: Djordje Drenovac, Mócsán Bálint, Garamvölgyi Ákos, Neuwirth Bence, Hőgye Patrik, Ságodi Róbert, Czermann Patrik, Hegedűs Brúnó, Várszegi Ádám, Andre Williamson, Fekete-Gál Csongor, Andjelko Mandics – vezetőedző. A távozók sorát Fekete Csongor, Hibján Máté, Csizmadia Attila,, Lovro Buljevics, Tadija Tadic, Kenéz Csaba, Deon Edwin alkotta.
Az alapszakasz
Ezek után remekül kezdődött az új idény a debreceniek számára, mert bár Sopronban egy pontos vereséget szenvedett hosszabbításban a csapat, a Honvédot, a PVSK-t és a Körmendet megverte, aztán ugyan simán kikapott a nagy tervekkel a szezonnak nekivágó Pakstól, de az NKA Universitas Pécs és a Zalakerámia ZTE KK sem talált fogást Andjelko Mandics legénységén, akik így 5-2-vel álltak 7 kör után.
Rangadók következtek, a Szolnok a Falco, majd a Kecskemét is nagy falatnak bizonyult, így 50%-ra romlott Debrecen mérlege, aztán viszont megint nagyon szépen elkapták a fonalat Drenovacék, hiszen a Szeged és az OSE legyőzésével bejutottak a Magyar Kupába – még ha a két meccs között az Alba el is kapta őket. Nem gondolta volna senki, hogy a DEAC rossz sorozatba kerül, mikor a következő három meccséből kettőt ismét megnyert az együttes, ráadásul az MK-ban is kiütötte a negyeddöntőben az NKA-t.
Pedig így lett, már a kaposvári négyesdöntőre három vereségből érkezett a Debrecen, ahol a Körmenddel nem bírt az elődöntőben, majd a bronzmeccsen hosszabbításban kikapott a Pakstól és negyedikként ért célt. Ráadásul a bajnokságban is jött egy zakó a ZTE-től, Andjelko Mandics ekkor benyújtotta lemondását, amit a vezetőség el is fogadott, Pethő Ákos lett a vezetőedző. Aki nagyszerűen nyúlt a csapathoz, hiszen Mócsánék a Szolnokot, a Kecskemétet, a Szegedet és az Oroszlányt is megverték, s mivel a ZTE botlott a KTE otthonában a 26. fordulóban, negyedikek lettek és pályaelőnyt szereztek.
A rájátszás
Ennek megfelelően Debrecenben fogadhatta a DEAC a negyeddöntő első mérkőzésén a Zalaegerszeget, amelyik rögtön be is rúgta az ajtót adandó alkalommal, hiszen 28 ponttal nyert idegenben. A második összecsapás már szorosabbra sikerült, de a ZTE megőrizte az első találkozón megszerzett pályaelőnyét és bár nagyon közel járt, hogy már a harmadikon lezárja a párharcot, ez végül a negyediken jött össze.
Maradt tehát a helyosztók küzdelme cívisvárosiaknak, az első párharcban az Alba volt az ellenfél, otthon magabiztosan, idegenben hosszabbításban nyert Pethő Ákos gárdája, amelyik lendületből két meccsen lerendezte a Körmendet is és ötödik lett.
Kovács Ákos: Az én szempontomból minden remekül alakult, hálás vagyok mindenkinek a támogatásért, a következő szezonban szeretnék még előrébb lépni!
Az alapszakaszról…
Ingadozó szezonon vagyunk túl. Azt gondolom az elején a sérülések ellenére is sikerült viszonylag jó teljesítményt nyújtanunk, a Kecskemét elleni vereség fáj talán a legjobban, a Falco, az ASE, a Szolnok, valamint az Alba ellen idegenben kikapni, benne van. Januárban stabilabbá váltunk, nagy szerepe volt ebben annak, hogy Mócsán Bálint visszatért, viszont februárban és márciusban kiestünk a ritmusból és gödörbe kerültünk. Ott lehetett érezni, hogy változásra van szükség – nyilván nem tudtuk, hogy miként vagy hogyan -, végül Andjelko lemondott, ez új impulzust adott a csapatnak, ez általában edzőcsere után mindig így van.
A Magyar Kupa sem úgy alakult, ahogy terveztük. Az én szempontomból is ez egy visszatérő szezon volt, annak minden pozitívumával és negatívumával, ahogy lenni szokott, március óta érzem magam stabilnak igazán. Örülök, hogy az alapszakasz vége jól sikerült.
A rájátszásról…
Nagyon szerettünk volna négybe jutni, ha úgy nézzük, az edzőváltás után egyetlen gyenge meccsünk volt, sajnos a legrosszabbkor, a negyeddöntő első mérkőzésén. Értetlenül állunk azóta is azelőtt, hogy mi történt ott, egyszerűen semmi nem jött össze nekünk. Utána próbáltuk rendbe rakni a fejeket, szerintem sikerült is, a győzelem viszont nem jött össze Zalaegerszegen. Az első meccsen buktuk el a párharcot. Mindenképp pozitívum, hogy ezután az ötödik hellyel úgy hoztuk ki a maximumot, hogy bővebb rotációt használtunk, a fiatalok éltek a lehetőséggel.
A visszatérésről…
Ami a visszatérésemet illeti, hosszú, küzdelmes, munkás időszak vezetett idáig, nyilván az elején furcsa is volt újra a társakkal lenni, nagyon sokat segítettek nekem a srácok, vártak vissza. A Piros csoportos időszak nagyon sokat segített abban, hogy visszanyerjem magam fizikálisan, folyamatosan 30 perceket játszottam. Úgy érzem az első csapatnál is tudtam élni a lehetőséggel, de igazán márciustól teljesedtem ki, idő kellett visszaszokni, de fontos tagja lettem a csapatnak. Az én szempontomból minden remekül alakult, hálás vagyok mindenkinek a támogatásért, a következő szezonban szeretnék még előrébb lépni!
A szurkolóknak…
Köszönöm mindenkinek, hogy támogattak már a betegségem alatt is és azóta töretlen, a szurkolóknak hálás vagyok az egész éves szurkolásért a csapat nevében.
Pethő Ákos: Az ötödik hellyel nem lehetek elégedetlen, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsen bennem hiányérzet a negyeddöntő miatt
Úgy gondolom, hogy mikor átvettem a csapatot, a védekezésünk nagyjából rendben volt, nem szorult javításra, a támadóoldalon viszont az volt a célunk, hogy több gyorsindításos, könnyű kosarakat szerezzünk, ebben le voltunk maradva. Ehhez a rotáció bővítésére volt szükség, a fiatalok fejlődésével tudtuk abszolválni, szerencsére azonnal működtek az elképzeléseink, így négy meccsen négy győzelmet arattunk az alapszakasz végén. Nem számolgattunk, mert nem csak a saját kezünkben volt a sorsunk, de nagy versenyben szereztük meg a pályaelőnyt. Fizikálisan és mentálisan is nagy energiákat mozgósítottunk.
Azt gondolom, hogy ez ütött vissza az Zalaegerszeg elleni első meccsen, ezt nagyon sajnálom, mert utána szoros összecsapásokat hozott a párharc, de végül háromból kétszer mi maradtunk alul. Az ötödik hellyel nem lehetek elégedetlen, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsen bennem hiányérzet a negyeddöntő miatt, még ha ez napról napra enyhül is. Az első meccsel nem az eredmény, a mutatott játék volt a baj, után futnunk kellett a ZTE után. Az pozitívum, hogy a srácok motiváltak voltak a helyosztókon is valamint, hogy sok fiatal megmutathatta magát. Valamelyest reális ez a helyezés.
Először is szeretném megköszönni a szurkolóknak a támogatást, a célunk, hogy jövőre is azt a kosárlabdát képviselni, amit a bajnokság utolsó szakaszában, játékban és a játékosok beépítésével kapcsolatban.
Becsky István: Összességében elégedettek vagyunk a szezonunkkal
A szezon elejére visszatérve, még el sem kezdődött a szezon, amikor Mócsán Bálint megsérült, ez az idény első felére komoly hatással volt. Kovács Ákos egy komoly betegségből jött vissza – egy fantasztikus sportember -, tudvalevő volt, hogy neki is időre lesz szüksége, őt is fokozatosan tudtunk visszaépíteni a csapatba. Én azt gondolom a bajnokság eleje jól indult, persze csúsztak be olyan vereségek, amikkel nem kalkuláltunk és olyanok is, amelyek sajnos nagyarányúra sikeredtek.
Ahogy haladt előre a szezon, úgy szembesültünk néhány problémával, természetesen az, hogy a B csoportban is rendszeresen kapják a terhelést a fiatalok, tőlük nem lehet elvárni az egész éves kiegyensúlyozott teljesítményt. Pakson nagy előnyről kaptunk ki, majd Zalaegerszegen is, Andjelko ekkor adta be a lemondását, amit én eleinte nem akartam elfogadni, ő egy igazi sportember, úgy érezte, hogy most ezzel tudja a legjobban segíteni a csapatot. Ekkor került Ákos a képbe, az alapszakasz végén pedig jól kijött a lépés, így a negyedik helyre oda tudtunk érni.
A Magyar Kupában bíztunk abban, hogy elcsíphetjük a döntőt, de az elődöntő alapján megérdemelten nyert akkor a Körmend. A közönségük fantasztikus hangulatot teremtettek, talán ez is közrejátszott az eredmény alakulásában.
A Zalaegerszeg elleni negyeddöntő első mérkőzésén a szezon leggyengébb teljesítményével rukkoltunk elő, bár nagyot küzdöttünk a széria további találkozóin, összességében megérdemelten jutott tovább a ZTE. Esélyünk volt nyerni idegenben, de megőrizték a hazai pályájukat. A csapat tartását bizonyítja, hogy bár Mócsánt és Williamsont is elvesztettük az utolsó időszakra, ezek ellenére négy mérkőzésből megszereztük az ötödik helyet. Emellett ez egy nagyszerű lehetőség volt a fiatalok számára, akik azt gondolom, hogy éltek a lehetőséggel. Összességében elégedettek vagyunk a szezonunkkal.
Nagyon köszönjük a debreceni szurkolóknak a támogatást és, hogy mindig számíthatunk rájuk, mi sokkal fiatalabb klub vagyunk, mint a nyugati vagy déli fellegvárak, köszönöm a többi csapat fanatikusainak is, hogy mindig szeretettel fogadnak minket, igyekszünk erre mi is rászolgálni. Jó pihést kívánok mindenkinek a nyárra, találkozunk ősszel!