Évértékelő – Budapesti Honvéd SE

A csapatok évét feldolgozó sorozatunkban az Budapesti Honvéd SE szezonja következik. Ennek az évnek a nagy visszatérője volt a fővárosi alakulat, utoljára a 2000/01-es bajnokságban voltak a piros-fehérek az első osztály tagjai.

A korábbi évértékelős cikkeinket itt érhetitek el: MVM-OSE Lions, DEAC, Egis Körmend

A csapat kerete gyakorlatilag megegyezett a B-csoportos bajnoki gárdával – Demeter Attila és Peringer Balázs érkezett -, Stefan Mijovics volt az egyetlen légiós a Falco elleni nyitófordulóban. Az hamar látszott, hogy a Honvéd nem feltartott kézzel jött a ligába, hiszen a szombathelyiek ellen és a Paks ellen is megmutatta erejét, még ha ez győzelemben nem is materializálódott.

A “jég” a harmadik fordulóban tört meg az Oroszlány legyőzésével, ez volt a budapestiek első sikere, 2001. május 18. óta, akkor a Kecskemét ellen jött össze ez.

A folytatásban továbbra is egy jól összerakott, szervezett csapat képét mutatta a Honvéd, ez azonban csak szoros vereségekre volt elég. A Kaposvár ellen egy rendkívül kiélezett mérkőzésen azonban már megszületett a várva várt második győzelem, ráadásul utána Taz Sherman személyében légiós is érkezett.

Ezt követően hullámvölgybe került az együttes, sorozatban hat vereséget szenvedett, ráadásul kikapott a frissen edzőváltáson átesett Nyíregyházától, ami akkor fontosnak tűnt, hiszen az már látszott, hogy ez a két csapat fog megküzdeni az alapszakasz utolsó előtti helyéért. A következő fordulóban azonban megérkezett a fordulat, a Honvéd legyőzte a Paksot és az Oroszlányt is, 7 nap alatt megduplázva így sikereinek számát. Ezzel gyakorlatilag – mint később kiderült – el is döntötte a helyezkedési kérdéseket riválisával szemben.

Az alapszakaszban még két győzelem jött össze a Baksa-legénységnek, akik a playoutot a 13. helyről kezdhették meg, idő közben Isaiah Crawley is megérkezett a fedélzetre.

A Kaposvár elleni vereség után nagy lépést tett a csapat a bennmaradás felé, hiszen ismét megverték a Paksot, ezután azonban ismét rossz szériába csúsztak, ismét kikaptak a Nyíregyházától amivel gyakorlatilag biztossá vált, hogy az utolsó előtti fordulóban egy ki-ki meccsen dől el a bennmaradás sorsa, annak ellenére is, hogy sikerült visszavágni a KKKK-nak. A sorsdöntő meccsen végül a Honvéd nyert egy kiélezett csata után, ezzel bebiztosítva első osztályú tagságát.

Az érintettek

Mészáros István, Szakosztály-igazgató: Hosszú idő után végre sikerült a feljutás, egy ideje már dolgoztunk ezen, de harmadikra összejött. A kezdésnél gondot okozott, hogy a pénztárcánk egy kicsit hiányos volt, az első 8-9 fordulót egyetlen légióssal játszottuk. Demeter Attila és Peringer Balázs érkezett, lényegében meg tudtuk tartani a keretet, amely kivívta a feljutást. Az nem volt kérdés, hogy Baksa Szabolcs marad, Dragan Alekszics mentoredzőként vállalt szerepet, sokat segített az ő korábbi A-csoportos rutinja. Emellett én tanácsadóként szerepeltem, Mészáros Bálint pedig a scoutként. A Falco ellen sikeres volt a bemutatkozásunk – még ha vereség is lett a vége -, a csapat jó arcát mutatta, melyet a későbbiekben is megtartott, volt tartásunk és jó mérkőzéseket játszottunk, bebizonyítottuk, hogy nem lógunk ki. Az első győzelem az Oroszlány ellen idegenben nagyon emlékezetes volt. A projektünk pozitív visszajelzéseket kapott, nagyon örültünk neki természetesen. Hamar eldőlt, hogy három csapat fog küzdeni a bennmaradásért, mellettünk a Szeged és a Nyíregyháza. Nem volt más a célunk mint a bennmaradás és az, hogy legalább az egyiket megelőzzük az alapszakasz végéig, ez sikerült. Időközben annyi változás történt, hogy még két légiós csatlakozott, ők hasznosan szálltak be, nagyon jó csapatemberek lettek. Szerintem a legnagyobb erényünk az volt, hogy bár nagy sztárok nem voltak a keretben, de mindig csapatként, szervezetten és fegyelmezetten játszottunk. Következett a bajnokság legizgalmasabb része, ahol a versenykiírás nem nekünk kedvezett. Azt terveztük, ha hazai pályán jól szereplünk nagy baj nem lehet, tulajdonképpen ez így is alakult, hiszen négy győzelmet arattunk. Első évnek ez nagyon jó volt, a Ludovika Aréna nagyszerű helyszínnek bizonyult. Mindig az első szezon a legnehezebb, visszakerülni pedig százszor nehezebb, mint bennmaradni. Próbáljuk növelni a büdzsét, lépésről lépésre szeretnénk haladni, nyilván nem a bajnoki cím a cél jövőre, de értelemszerűen szeretnénk felfelé haladni és minél hamarabb bebiztosítani a bennmaradást.

Baksa Szabolcs, vezetőedző: Először is két alapcélunk volt, az egyik, hogy tartsuk bent a Honvédot és az, hogy a fiatal játékosok minél nagyobb szerephez jussanak, ne csak akkor játsszanak, mikor már nincs tét. Azt gondolom mindkettőt maradéktalanul teljesítettük. Nagyszerű példa erre Simon Kristóf szerepe, aki rengetegszer bekerült a forduló magyar csapatába, mindezt úgy, hogy korábban kiegészítő ember volt az A-csoportban, most viszont megjött az áttörés és úgy érzem ez minden magyar játékosunkra igaz volt, ez számomra borzasztóan fontos. Nagyon sikeres szezonnak tartom ezt, minden gratulációm a Falcóé, de ez egy mini bajnoki címmel felér nekem.

Simon Kristóf: Szinte ugyan azzal a kerettel indultunk neki a bajnokságnak, amelyik megnyerte a B-csoportot. Komoly elvárások nyilván nem övezték így az idényt, igyekeztünk mindent kiadni magunkból. Sokan azt várták, hogy mi fogunk kiesni, szerencsére hamar rácáfoltunk erre. A harcosságunk azt gondolom egyedi volt a bajnokságban és az, hogy szereztünk 6 győzelmet az alapszakaszban szép teljesítmény. Idő közben érkezett két légiós is, velük kiegészülve azt gondolom, hogy jó csapatot alkottunk. Más kérdés, hogy a versenyrendszer miatt ki-ki meccset kellett játszanunk a bennmaradásért, szerintem ez furcsa, de nem az én tisztem eldönteni. Szerencsére az elmúlt két év befektetett munkája kifizetődött, megérdemelten maradtunk bent. A végén nem csak a mentális, de a fizikális állapot is fontos volt, nagy volt a tét, de szerencsére a csapat jól reagált, bebizonyítottuk, hogy itt a helyünk.