Évértékelő – Atomerőmű SE

Ahogy tavaly is, úgy idén is hozunk nektek egy-egy cikket mind a 13 bennmaradó csapatról, ahol amellett, hogy beszámolunk az adott gárda idényéről, a főszereplők is megszólalnak.

Korábbi cikkünk: SZTE-Szedeák, Endo Plus Service-Honvéd, Alba Fehérvár, Sopron KC, NKA Universitas Pécs, Egis Körmend, Zalakerámia ZTE KK, DEAC, MVM-OSE Lions

Az Atomerőmű SE három rájátszás nélküli szezon után nyáron azzal a céllal állította össze keretét, hogy visszatérjen a legjobb nyolc mezőnyébe.

A nyáron érkezett Benke Szilárd (Falco), Révész Ádám (Szolnok), Halmai Dániel (Kaposvár), Kahlil Dukes (Esenler Erokspor – Törökország), Jay Jay Chandler (Keravnos – Ciprus), Eric Lockett (Rostock – Németország), De’Quon Lake (Szeged – két hónapos szerződés), Kosztasz Flevarakisz – vezetőedző. Maradt: Eilingsfeld János, Kovács Ákos, Kékesi Kolos, Dorogi Gergő, Géringer Gergő, Kucsora Csaba, Arnold Botond. A távozók sorát Heimann Gergő, Kenneth Dwayne Wooten Jr., Gulyás Milán, Pajor Dávid, Kassim Nicholson, Radics Gerzson, Sövegjártó Ábel, Elijah Clarance, Mario Ihring, Zane Knowles, Sebastjan Krasovec – vezetőedző alkották.

Az alapszakasz

Már a szezon első meccse után módosítania kellett a kialakított játékoskereten a paksi vezetőségnek, hiszen Kahlil Dukes megsérült, Kosztasz Flevarakisz pedig egy régi ismerőst kapott keze alá, Yasiin Joseph személyében. Amennyiben ezt rossz előjelnek vette volna bárki az ASE szezonjával kapcsolatban hamar megnyugodhatott, hiszen első négy meccsét 72 pontos összkülönbséggel nyerték Benkéék és bár a Falco kifogott rajtuk, egészen a 17. fordulóig nem hibázott a Paks, akkor is a Szombathely tudta megverni, majd jött három újabb megnyert meccs.

Ennek ellenére azért voltak problémák sérülésekkel, Benke Szilárd súlyos vállsérülést szenvedett Sopronban, sőt Lake is hagyott ki meccseket, Prince Oduro ugrott be a légiós center helyére ideiglenesen.

Értelemszerűen kvalifikálta magát a Magyar Kupa küzdelmeire a csapat a teljesítményével, már a Falco elleni második vereség előtt abszolválta a negyeddöntőt is, így Kaposváron ismét összecsaphattak a sárga-feketékkel Kosztasz Flevarakisz játékosai. Jól kezdett a Paks, de az ihletett formában játszó Perl Zoltán vezetésével fordított a Szombathely és megnyerte az elődöntőt, a DEAC-ot hosszabbításban viszont legyőzte a ASE, amelyik így bronzérmes lett.

Szolnok elleni rangadóval folytatódott a bajnokság az Atomerőmű számára, ahol az Olaj fantasztikusan kezdett a Paks pedig csak kozmetikázni tudott az eredményen, fordítani nem. Az utolsó öt meccsen nem talált legyőzőre a gárda, amelyik 23-3-as mérleggel kaparintotta meg a második kiemelést az alapszakasz végén.

A rájátszás

A hetedik Sopron várt a csapatra a negyeddöntőben, a Paks otthon magabiztosan hozta a meccseit, Sopronban egyszer kikapott, a negyedik meccsen viszont nehéz helyzetből fordított, ezzel lezárta a szériát. Az elődöntőben a Szolnok jött szembe, amelyik az első meccsen azonnal elvette a pályaelőnyt. Úgy tűnt, az ASE hamar magára talál, hiszen a félidőben 15 ponttal vezetett Szolnokon, az Olaj viszont parádés játékkal fordított. Otthon még életben maradt az Atomerőmű, Szolnokon viszont nem tudott nyerni a negyedik találkozón, ezzel a bajnokságban is a bronzcsata maradt Eilingsfeldéknek.

A ZTE volt az ellenfél, amelyik az első meccs után Billy Garrett nélkül is tudott egyenlíteni, onnan viszont már nem hibázott a Paks és megszerezte a harmadik helyet.

Halmai Dániel: Nem fogalmaznék úgy – egy két bronzéremmel záruló szezon után -, hogy csalódás az idény, de természetesen szerettünk volna döntőbe kerülni mindkét sorozatban

Év elején rendesen átalakult a keret, edzőt is kellett utólag váltani, de nagy reményekkel vágtunk neki az évnek. Számszerű célt nem tűztünk ki, mert nem akartunk nyomást helyezni magunkra, szerettünk volna mihamarabb összeállni. Sajnos a sérülések nem kerültek el minket, s bár az alapszakaszban ez nem okozott nálunk nagy visszaesést, beszéltünk a szezon után a srácokkal arról, hogy nagyon kevés mérkőzésen tudtunk teljes kerettel kiállni, mindig volt valami kihívást, ezt próbáltuk megoldani.

Sokat segítettek azok, akik út közben beugrottak a hiányzók helyett, Joseph-fel is kiegyensúlyozottak voltunk. Remek alapszakaszt zártunk összességében, olyat, amire valószínűleg kevesen számítottak. Nem fogalmaznék úgy – egy két bronzéremmel záruló szezon után, hogy csalódás az idény -, de természetesen szerettünk volna döntőbe kerülni mindkét sorozatban.

Nagyon sok tapasztalatot szereztem ebben a szezonban, szerettem volna a váltás után egy topcsapatban minél nagyobb lehetőséget kivívni magamnak, új volt számomra a közeg és a szerep, de úgy érzem hasznos, jó idényt zártam.

Hálásak vagyunk a szurkolóknak az egész éves támogatásukért, rájuk nem lehetett soha sem panasz! Mindig éreztük, hogy mellettünk állnak, ami a legnehezebb pillanatokban rengeteg energiát adott nekünk.

Kosztasz Flevarakisz: Összességében büszkék lehetünk arra, hogy mindkét sorozatban érmet szereztünk

Eseménydús nyár volt az előző, teljesen új csapatot építettünk, de olyan játékosokkal erősítettünk, akikkel mindig is szerettem volna együtt dolgozni. Jól sikerült a légiósok kiválasztása, erős csapatkémiát tudtunk kialakítani hamar, ennek volt köszönhető, hogy erősen tudtunk kezdeni, pedig általában több idő kell, hogy összeálljon a keret és a játék. Már a felkészülési tornákon láttam a bíztató jeleket, nagyszerű volt az atmoszféra, jól játszottunk.

Ha csak a tétmeccsekre tekintek vissza, 41 találkozóból 32-t megnyertünk, kilencet vesztettünk el, azt gondolom, ez egy remek mérleg! Ami számomra ezt még impresszívebbé teszi, hogy akkor sem vesztettünk ritmust, amikor a sérülésekkel nehéz helyzetbe kerültünk, Szili vezére volt a csapatnak, több hónapot kellett kihagynia a válla miatt, vagy akkor sem, amikor Joseph-nek be kellett ugrania Dukes helyett, vagy Odurónak. Az idényben a két rájátszásbeli vereséget leszámítva, csak a Szolnok és a Falco vert meg minket.

Természetesen szerettünk volna döntőbe jutni, sajnos ez nem jött össze. A Sopron ellen kemény csatában jutottunk tovább, van némi hiányérzetem az elődöntő miatt, hiszen egyszer Chandlert, egyszer pedig Lockettet vesztettük el nagyon hamar, ezzel nem tudtunk megbirkózni, nem beszélve arról, hogy Révész Ádám is két meccsen tudott játszani.

Összességében büszkék lehetünk arra, hogy mindkét sorozatban érmet szereztünk, a srácok a legnehezebb helyzetekben is kiadtak magukból mindent, harcoltak, küzdöttek, jár nekik a dicséret. Szeretném megköszönni a szurkolóknak az egészéves támogatást, nagyon sokat adtak nekünk otthon, idegenben és a kupadöntőn is, nélkülük nem jutottunk volna idáig, hálásak vagyunk nekik mindenért!